Egytucat ötlet, mely megrengette a világot

Történelemkönyvek és szakmunkák szinte kizárólag a társadalmi mozgalmaknak, politikai átalakulásoknak tulajdonítják a forradalmak kitörését, a világrengető események bekövetkeztét. A kiváltó okokról csak nagyritkán esik szó, így aztán olybá tűnhet, a véletlen műve, hogy egy adott korban mikor mi következik be. Viszont ha néhány évvel, esetleg egy-két évtizeddel visszaforgatjuk az idő kerekét, a múlt homályából előtűnik az a felfedezés, találmány, világnézetváltó elmélet, amely átszabta a társadalom arculatát.

1. Könyvnyomtatás

Meglehetősen ártatlanul következett be az első áttörés: Johann Gutenberg (1400 k. ? 1468) feltalálta a mozgatható betűkkel dolgozó nyomdát. Kevéssé tudott ugyan, de a könyvnyomtatást már az ókorban ismerték, mint oly sok mást (puskapor, papír, üveg, iránytű, porcelán stb.) ezt is a kínaiak találták fel. Ebben az időben viszont a könyvoldal teljes szövegét egy falapon egyszerre kivésték, erről készültek a másolatok. A módszert Európába adaptálván kiderült, hogy alig használható: a távol-keleti országban képírást használnak, ahol egy-egy jelnek egy szó vagy fogalom felel meg, így az aprólékos munkával kifaragott oldal többszörösét tartalmazta a betűírással kivésett szövegnek. Annyira meghosszabbította ez az előkészítő munkákat, hogy a vele készült könyv árban sem tudott versenyezni a kódexszel, a kivitelezés minőségéről már nem is szólva. A cserélhető betűk alkalmazása viszont annyira lerövidítette a tördelést (a fogalom is ebben az időben alakult ki), hogy kezdetben a felére, majd a negyedére csökkentek a könyvárak. Gutenberg találmánya szabályos információs forradalmat robbantott ki: az idő teltével egyre olcsóbbak lettek a nyomtatványok, ami rendkívül hatékony fegyverré vált az egyeduralkodó eszmék elleni küzdelemben. A hamarosan életre hívott protestáns mozgalmak nagyrészt Gutenbergnek köszönhetik, hogy a következő század folyamán meg tudták törni a katolikus egyház egyeduralmát. Ekkor bizonyosodott be először, hogy a műszaki találmány képes a fennálló rend lebontására.

2. Modern természettudományos világkép

Az arisztotelészi tanokra támaszkodó középkori természettudományos világnézet valós tapasztalatokon alapult. A kocsit húznia kellett a lovaknak, különben megállt. Tehát a mozgás fenntartásához erő kell. A Nap reggel felkel, este lenyugszik, a Hold és a csillagok jól érzékelhetően keringenek a mozdulatlan Föld körül, vagyis a világmindenség központjában foglalunk helyet. Bármilyen irányban is utazunk, mindig egyenes a látóhatár, tehát bolygónk lapos, mint a palacsinta. Azt ugyan még meg tudták magyarázni, hogy az égitesteket isteni akarat mozgatja, arra viszont még a legokosabb csillagász sem tudott felelni, ha a Nap és a Hold körpályán kering, miért nem érvényes a szabad szemmel is jól látható Marsra és a Vénuszra.

Erre az első választ egy lengyel csillagász, Nicolaus Copernikus (1473-1543) adta meg, aki a Nap köré rendezte ? Földünkkel együtt – a bolygókat, körpályára kényszerítette a rakoncátlan Marsot és Vénuszt is. Persze volt annyi esze, hogy életében ezt a felismerését nem hozta nyilvánosságra, mint kiderült, nagyon is jól tette: sok kellemetlenségtől óvta meg magát, amibe ez idő tájt pörköléssel egybekötött máglyarakás is belefért, amit persze fából és nem burgonyából készítettek. Az igazi áttörést viszont a Koperernikusz halálának centenáriumán  született Isaac Newton (1643-1727) hozta el, aki minden idők legnagyobb hatású tudományos művében A természetfilozófia matematikai alapjaiban –  amely Principia néven vonult be a köztudatba ? kimondja a döbbenet erejével ható tételeit: nem a mozgás fenntartásához, hanem a mozgásállapot megváltoztatásához kell erő, Földünk gömbölyű és a Nap körül kering, a bolygórendszereket a tömegvonzás tartja össze, ugyanez az erő akadályozza meg a déli félteke lakóit abban, hogy leessenek  a földről, annak ellenére, hogy fejjel lefelé ?lógnak?. Az 1687-ben kiadott mű az egész társadalmat felbolygatta. Hatására ? és az angol toleranciára ? jellemző, hogy még a vidéki lelkészek is fordítottak belőle (a szerző latinul írta), hogy megismertessék írástudatlan híveikkel. Newton oroszlánrészt vállalt a modern természettudományos gondolkodás elterjesztésében, így teljesen logikus, hogy a hamarosan bekövetkezö ipari forradalom bölcsője a szigetországban ringott.

3. Első ipari forradalom

A harmadik nagy ötlet voltaképpen írni-olvasni alig tudó, ám a fizikát nagyon is tisztelő aranykezű mesteremberek fejéből pattant ki. Az is igaz, hiába forgatták volna a legokosabb könyveket, a hő hatásáról nem találtak benne szinte semmit. Ez viszont nem akadályozta meg őket abban, hogy a vízgőzt megpróbálják munkára fogni. Olyannyira, hogy amikor ez sikerült, a fizikusok csak a fejüket vakarták, el sem tudták képzelni mitől működik; el is nevezték a gőzgépet bölcs, azaz filozofikus gépnek.

Thomas Savery (1650-1715) volt az első, aki bebizonyította, hogy a gőz képes a dugattyú megemelésére. Ennél sokkal többre nem futotta a képességeiből, viszont volt annyira élelmes, hogy szabadalmaztatta a gőz gyakorlati felhasználását.

Thomas Newcomen

Így aztán Thomas Newcomen (1664-1729) kénytelen volt Saveryhez beállni, ha nem akarta kockáztatni a bírósági pert. Ennek az aranykezű mesternek a keze alól került ki a világ első működő gőzgépe, amelynek volt egy számottevő hibája: a gőz nyomásának emelkedésével megnőtt a fordulatszáma. A filozofikus gép végső alakját James Watt (1736-1819) adta meg a centrifugál-szabályozó beiktatásával. Két igazi mester nevét még meg kell említeni: Robert Fulton (1765-1815) a gőzhajót, George Stephenson (1781-1848) a gőzmozdonyt szerkesztette meg. A tudományos eredményekkel ellentétben ezeket a találmányokat nagy figyelemmel kísérte a legszélesebb közönség, bemutatóik szenzációszámba mentek. Aligha csodálható, hiszen ha csak a gőzmozdonyt vesszük, már első útján harminc kilométeres sebességgel száguldott, egy évbe sem telt, hogy ezt megkétszerezze. A társadalmi következmények viharos gyorsasággal következtek be: kialakultak a milliós gyárvárosok, a kistermelőktől elszedték-elcsalták a földjüket, hogy birkalegelővé változtassák, ennek nyomán kialakult a világhírű angol textilipar; a nyersanyagokat és az árut korábban elképzelhetetlen távolságokra és mennyiségben szállították, a társadalmi szerkezet teljesen átalakult: győzött a kapitalizmus. Ami az egyik oldalon kevesek mérhetetlen meggazdagodását, a másik oldalon milliók kiszolgáltatottságát, a létbizonytalanságtól való rettegését hozta el, melynek nyomán kialakultak az érdekvédő és munkásszervezetek.

4. Második ipari forradalom: a villamosság győzelme

Már az eddigi találmányok miatt is megérdemli a XIX. század, hogy a gépek századának nevezzék. De a java még hátra volt: a villamosság gyakorlati alkalmazása elindította a második ipari forradalmat. Az előzmények Magyarországra és Angliába nyúlnak: Jedlik Ányos István (1800-1895)  és Michael Faraday (1791 ? 1867) egymástól függetlenül megszerkesztik az első kísérleti áraramfejlesztőt és villamos motort. E, negyedik nagy ötlet gyakorlati megvalósítása már két kontinensen zajlott: Amerikában Thomas Alva Edison (1847-1931) a dinamó megszerkesztésével és mintegy kétezer szabadalmával, a horvát származású Nikola Tesla (1856-1943) többfázisú áramrendszerével, Európában Werner Siemens (1816-1892) villamos motorjával, Bláthy Ottó Titusz (1860-1939), Zipernowsky Károly (1853-1942) és Déry Miksa (1854-1938) pedig zárt vasmagú transzformátorával járult hozzá a modern polgári életforma kialakulásához. E kiváló elmék tevékenysége nyomán már az energia is szinte korlátlan távolságokra lett szállítható, ráadásul a villamos konnektorok által a háztartásokban is megjelent, segítségével sok hasznos villamos gép tette könyebbé a mindennapi életet. Mint hamarosan kiderült, a villamosság megalapozta az ötödik nagy ötletet, amely elhozta az újabb információs forradalmat.

5. Az elektronikus kunyhó

Az elektronikus hírközlés bölcsőjét James Clerk Maxwell (1831 ? 1879) skót fizikus ringatta, aki rövid élete alatt megalkotta a róla elnevezett négy egyenletet, melyek napjainkig a legtökéletesebben írják le az elektromágnesség minden fizikai jellemzőjét. Az ugyancsak kurta életű német zseni, Heinrich Hertz (1857-1894) rezgőkörének megalkotásával már a gyakorlatban is megmutatta, hogyan kelthetők elektromágneses rezgések. A gyakorlati megvalósításig már nem jutott el, mindössze harminchét éves volt, amikor eltávozott az élők sorából. Az általa megkezdett kutatásokat Alekszander Sztyepanovics Popov (1859-1906), Gugliemo Marconi (1874-1937) és Karl Ferdinand Braun (1850-1918) folytatta a rádió feltalálásával.

Popov

Ezzel a világ szinte egyetlen hatalmas faluvá változott. Hogy mekkora áttörést jelentett az elektronikus hírközlés megjelenése, arra a legjobb példa, hogy a tragédiájáról elhíresült Titanicon és Angliában egyszerre jelent meg ? a szikratávírónak köszönhetően –  a londoni Times legújabb száma. A hanghoz hamarosan kép is társult: a múlt század húszas éveiben megalkották a televíziót, amelynek mai, elektronikus formáját Vladimir Kozmich Zvorikin (1888-1982) Amerikában működő orosz, a színes tévét pedig Goldmark C. Péter (1906-1977) magyar mérnök találta fel. Mindkét eszközdöntő mértékben járult hozzá a kommunisztikus rendszerek bukásához: emberek milliói hallgatták a nyugati adókat (Szabad Európa, Amerika Hangja, BBC, Deutsche Welle stb.) úgy képzelve, hogy az Óperencián túl még a kerítés is kolbászból van. Örökké megmarad emlékezetemben, ahogy fejvesztve kapcsoltunk át a bécsi tévé reklámjaira(!), nyálunkat csorgatva, hogy milyen jó nekik. Azóta ezt az érzést mi is megtapasztalhattuk.

6. Napjaink fizikai világképe

A tizenkilencedik század végén úgy tűnt, befejeződött a fizika fejlődése, csupán néhány állandó pontosítása vár a jövő tudósaira. Ahogy egykoron, a Mars és Vénusz rendellenes mozgása kapcsán, ezúttal is volt egy tisztázatlan kérdés: hogyan terjed a fény a légüres térben? Egyáltalán, hullámzás-e vagy részecske?

Albert Einstein

A kérdésre Albert Einstein (1879-1955) 1905-ben adta meg a választ A mozgó testek elektrodinamikájáról és A fény kettős természetéről című tanulmányaiban. Az előbbi okozta a nagyobb felfordulást: ebben tényként közli, hogy a fénysebesség állandó, mindig egyformán terjed, aminek észbontó követkeménye, ha két tárgy fénysebességgel távolodik egymástól, közöttük nem két, csupán egy fénysebességnyi a különbség; a testek tömege és mérete is a mozgásállapotuktól függően változik, ráadásul a gyorsabban mozgó rendszerekben lelassul az idő folyása. Vagyis mindhárom jellemző, amit Arisztotelész, sőt Newton óta állandónak hittünk, nagyon is változó. Csupán kis sebességek esetén nem mérhető. A fény jellegéről közölt tanulmánya kisebb vihart kavart, érdekes módon épp Max Planck (1858-1947) utasította el a legvehemensebben, pedig ő volt a kvantumhipotézis felállítója azzal a felismeréssel, a fényforrások nem folyamatosan, hanem szakaszosan sugároznak. Einstein kvantumelméletét olyannyira elutasította, hogy amikor 1913-ban a Porosz Tudományos Akadémia tagjainak sorába ajánlja, azzal mentegeti fiatal kollégáját, hogy nagy tudósnak tartja annak ellenére, hogy olyan badarságokban hisz, mint a fény kvantumjellege. De Einsteint is utolérte a sorsa: a múlt század húszas éveiben feltűnő fiatal generáció, Paul Dirac (1902-1984), Werner Heisenberg (1901-1976), Wolfgang Pauli (1900-1958) és Erwin Schrödinger (1887-1961) kvantummechanikájának jelentőségét nem ismerte fel, nem bízott abban, hogy lehetetlen egyértelműen megállapítani egyidejűleg egy atomi részecske helyét és mozgásállapotát, jellegét, hogy részecske-e vagy hullám. Ráadásul hamarosan kiderült, még az energiamegmaradás törvényei sem érvényesülnek maradéktalanul a mikrovilágban. Viszont hamarosan ? a hetedik világrengető ötlet kapcsán – kiderült: a természet valójában így működik.

7. Avilághódító parány

Walter Houser Brattain (1902-1987), William Shockley (1910-1989) és John Bardeen (1908-1991) komolyan vették a kvantummechanika eredményeit. Olyannyira, hogy megszerkesztették a napjainkra szédületes karriert befutott tranzisztort. Az 1947-es bemutatón nem aratott fergeteges sikert. Ennek fő oka, hogy külcsínjében leginkább cipőkrémes dobozra emlékeztetett, így a kívülállók nehezen tudták elképzelni, hogy ez az ormótlan eszköz lesz az elektroncső legyőzője. A szakemberek viszont tisztában voltak a belbeccsel: szinte korlátlan mértékben kicsinyíthető. Nyolc év múltán már szenzációszámba ment az első tranzisztoros rádiók megjelenése. Aztán a hatvanas években megalkották az egyetlen szilícium lapocskán tizenkét tranzisztorból kialakított integrált áramkört. A legutóbbi bő negyven évben pedig olyan viharos fejlődés következett be, hogy napjainkban már az egymilliós határt ostromolják a csúcsgyártók. Ez tette lehetővé a CD és DVD lemezjátszók, mobiltelefonok megjelenését és hogy a tudományos központokból a háztartásokba kerüljön a számítógép.

8. Az okos gép diadalmenete

Évtizedekig úgy tűnt, hogy a Neumann János (1903-1957) által 1944-ben megalkotott programvezérelt számítógép utódai csak a tudományos központok és nagyüzemek falai között fognak működni. Nem csoda, hiszen a legnagyobb huszadik századi magyar matematikus gépe harminc tonnát nyomott, három helyiséget töltött meg és egy bérház ellátásához elegendő villamos áramot fogyasztott. Ennek ellenére a bennfentesek tudták, hogy a számítógép megjelenése új korszak kezdetét jelenti. A tranzisztorgyártás beindulásával felcsillant a remény: a gép zsugorodni fog. Az intergált áramkör feltalálásával ez a remény bizonyossággá vált: megjelentek a kis asztali gépek. A fejlődés ütemét pontosan mutatja, hogy a mai, háztartásokban használt számítógépek teljesítménye sok százszorosa az egykori gépekének. Ehhez viszont szükség volt a kilencedik nagy találmányra.

9. Programok mindenütt

Kemény János

A modern programozás alapjait Neumann János rakta le. Viszont az ugyancsak Amerikában dolgozó Kemény Jánosnak (1926-1992) és munkatársának, Thomas Kurtznak (1928- ) jutott az eszébe, hogy bonyolult programozási nyelvek helyett egyszerű szimbólumokat kellene használni, így minden egyetemistával megismertethetnék a programozást és legfőképp a számítógép működését. Ennek az ötletnek a szüleménye a BASIC nyelv. Találmányukkal a számítógépek bevonultak az egyetemi oktatásba, amivel lerakták a széleskörű terjeszthetőség alapjait. Az igazi áttörésre Kemény János halála után került sor, amikor Bill Gates (1955- ) megvásárolta a Microsoft számára ezt a programot, amelyet barátjával, Paul Alennel (1953- ) fejlesztett tovább. A cég csillaga ifj. Simonyi Károly (1948- ) belépésével meredeken kezdett felfelé ívelni, aki megalkotta az oly jól ismert Excel és Word programokat. Tevékenységének köszönhetően a mindennapi élet és a háztartások nélkülözhetetlen tartozékává vált a számítógép.

10. Atiszta energiaforrás

Ma már nyilvánvaló, hogy a hagyományos energiaforrások kimerülőben vannak, ráadásul minél előbb át kellene térni olyan tiszta energiahordozóra, amely nem növeli a katasztrófával fenyegető üvegháztartási gázok kibocsájtását. A megújuló források között alig van igazi választék: a szélenergia meglehetősen kiszámíthatatlan, a biogázok előállítása környezetszennyező, napenergiából épp akkor van a legkevesebb, amikor a legtöbb kellene belőle, a geotermikus energia előállítása hihetetlenül költséges. A laikusok ugyan rettegnek tőle, de nagyjából egy-két évszázados távon az atomenergia felhasználása az egyetlen ésszerű megoldás. Környezetkímélő, könnyen előállítható előállítási költsége egytizede a szénerőművek által előállított energiáénak. Nem csoda, hogy már az Európai Únió is beadta a derekát: új atomprogramot hirdetett.

A laikusok félelmének a fő oka a csernobili tragédiában keresendő, amelynek következményeit politikai okokból alaposan túldimenzionálták. Először is: egy nukleáris erőműben nem tud sor kerülni atomrobbanásra. Vegyire igen, ugyanis a felforrósodott hűtővíz oxigénre és hidrogénre bomlik, ami robbanó elegyet alkot. Azt meg általában gondosan elhallgatják a kivülállók elől, hogy a moderrn atomerőmű felforrósodni sem tud.

Teller Ede

Az első atommáglyát 1942-ben szerkesztette meg Chicagóban a magyar Szilárd Leó (1898-1964) és az olasz Enrico Fermi (1901-1954), amelyben a maghasadáshoz szükséges sebességre a neutronokat grafitrudakkal lassították le. Az ő ötletükre támaszkodva Wigner Jenő (1902-1995) építette meg az első ipari erőművet az amerikai Hanfordban, amely ugyancsak grafitmoderátoros, vízhűtéses volt. Az Egyesült Államokban addig használhatták az ilyen típusúakat, míg az Atomenergia Bizottság elnöke, Teller Ede (1908-2003) be nem tiltatta, azzal a megokolással, hogy olyan berendezést építsenek, amelynél ha ?megszalad? a magreakció, az erőmű magától leáll. Így született meg a nyomottvizes reaktor, amelynél a grafitrudak helyett használt moderátorvíz elpárolgásánál a neutronok felgyorsulnak, így képtelenek hasítani az atommagot. Egyedüli gond a kiégett fűtőelemek tárolása, viszont földünkön hatalmas lakatlan területek – sivatagok, óriáshegységek stb. – vannak, ahol biztonságosan ez is megoldható.  Egyébként Teller Edétől származik az a találó hasonlat, amely szerint az atomenergia olyan, mint a konyhakés: hasznos eszköz és gyilkos szerszám egyaránt lehet. Ha egy kisgyerek megvágja magát a késsel, két lehetőség kínálkozik: kidobjuk az éles szerszámot, vagy megtanítjuk a lurkót bánni vele. A gyakorlatban minden szülő az utóbbi megoldást választja. A világ felnőttjeinek pedig ugyanez ajánlható a magenergia kapcsán, ha élhető jövőt szeretnénk.

11. Elhagyva a Földet

Az űrhajózás immár évtizedek óta mindennapi életünk része. Természetesen arra még jó hosszú időt kell várni, hogy utazgassunk a bolygóközi térben, de a meteorológiai műholdak képét naponta látjuk a tévében, a ?tányérantennát? és a GPS helymeghatározó rendszert is egyre gyakrabban használjuk, a tengerentúlra is néha telefonálunk.

Meglepőnek tűnhet, de az első rakétákat több mint kétezer éve a kínaiak szerkesztették,  a puskapor feltalálását követően. Tüzijátékhoz, valamint pszichológiai fegyverként használták: az ellenséget riogatták vele. Az elnevezés keresztapja a híres utazó, Marco Polo (1254-1324), aki kínai tartózkodása alatt ismerte meg. Olaszul a csövecske neve rocchetto, innen a magyar kifejezés is.

Az űrhajózás elméleti alapjait 1929-ben Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857-1935) Kozmikus vonat című könyvében fektette le. A gyakorlati szakemberek minden tanácsát megfogadták: folyékony üzemanyagú, többlépcsős rakétákat szerkesztettek, hogy elérjék a lengyel-orosz mester által meghatározott első kozmikus sebességet, amelynek még az értékét is megadta. A kifejezés is Ciolkovszkij leleménye.

Az egyik műszaki zseni hazájában működött: Szergej Pavlovics Koroljov (1907-1966) szerkesztette meg azokat a hatalmas rakétákat, amelyekkel az egykori Szovjetunió elsőként küldött műholdat az űrbe, feljuttatta az első élőlényt (Lajka kutya), az első űrhajóst –  Jurij Alekszejevics Gagarin (1934-1968) -,  az első nőt ? Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova (1934- ) –  és a Lunochodot, az első távirányítású holdjárművet. Korai halála után a szovjetek elvesztették elsőségűket a világűr meghódításáért vívott versenyben.  Ellenfelének, Werner von Braunnak (1912-1977) hat évvel hosszabb élet adatott, ez elég volt arra, hogy az Egyesült Államoknak biztosítsa a vezető szerepet a világűrben. Braun eredetileg a peenemündei titkos támaszponton végezte kísérleteit, a második világháború végén amerikai hadifogságba esett, így aztán az Újvilágban folytatta tevékenységét. Bár e két műszaki zseni soha nem találkozott, munkájuk eredménye jól megfér egymással: 1975-ben közös szovjet-amerikai űrprogramot hajtottak végre Szojuz-Apollo néven, napjainkban pedig a Nemzetközi űrállomásra (ISS) szállítják az utasokat és az utánpótlást a jó régi Koroljov és Braun rakéták utódai. Az űrtechnika jövője beláthatatlan és megjósolhatatlan: akár földkörüli pályán keringő üzemekben különleges anyagok gyártására, akár a szomszédos bolygókra induló tudományos, nyersanyagkutató expedíciókra is felhasználható.

12. Nagy változás küszöbén

Több mint érdekes, hogy hatodfél évszázad múltán ugyanaz a kérdés merül fel és minden bizonnyal ugyanolyan lavinaszerű folyamatok játszódnak le, mint Gutenberg korában. Az utolsó, világfordító találmány, a viharosan terjedő internet lényegét tekintve nem, csak műszaki megoldásában különbözik a könyvnyomtatástól: ugyanúgy gondolatokat és képeket közöl. Viszont születésük körülményei gyökeresen eltérőek: az előbbi a fennálló hatalomtól függetlenül, míg az utóbbi épp annak sugallatára jött a világra.

Az ötvenes években már az interkontinentális rakéták által a világ bármely pontja elérhető volt, ráadásul a Teller Ede által megalkotott hidrogénbomba olyan pusztító erőt képviselt, amelyhez képest a Hirosimát csaknem teljesen elpusztító urántöltet petárdának tűnhet. Így aztán a Sziklás-hegységben kialakított országos irányítóközpont elvesztette stratégiai jelentőségét: egyetlen bombával meg lehetett bénítani az Egyesült Államok védekező képességét. A hidegháború felfokozott légkörében olyan megoldást kellett találni, hogy pillanatokon belül az ország bármely pontjára áthelyezhető legyen a katonai irányítás. A Szputnyik 1 szovjet műhold 1957-es földkörüli pályára állítása akkora sokként érte az amerikai adminisztrációt, hogy Dwight Eisenhower (1890-1969) elnök azonnali cselekvésre szánta el magát: a hadügyminisztérium kebelén belül létrehozta a Defense Advanced Research Projekt Agency – DARPA ? nevű hivatalt, megbízva a javaslatok kidolgozásával. Az ország vezető egyetemeinek és kutató intézeteinek bevonásával alakították ki 1969-ben az ARPANET (a network szó rövidített változatát kapcsolva a mozaikszóhoz) hálózatot négy kísérleti állomással. A rendszert úgy tervezték, hogy bármelyik számítógép kiesése esetén a többi továbbra is hálózatot alkothasson, valamint az állandó információcserével arra is képes legyen, hogy átvegye a lebénult/megsemmisült gép szerepét is. Ezzel egyidejűleg irányítók és irányítottak is lehettek, mind a négy pont egyenértékű volt. Ezt követően a gyakorlatnak kellett eldöntenie, a rendszer milyen mértékben bővíthető. Hamarosan kiderült, a határ a csillagos ég: átlépte az Egyesült Államok határait, a katonai szférából szinte pillanatokon belül átszivárgott a civil életbe. Öt év múltán átkeresztelték: 1974-től Internet a neve. Napjainkban már milliárdokban mérhető az internethasználók száma, szinte a világ minden nyelvén elérhetők a www (Wold Wide Web) oldalak. Az a tény, hogy ebbe a rendszerbe korlátlan mennyiségű számítógép kapcsolódhat be, ráadásul bárhonnan, hihetetlen lehetőségeket nyújt az egyes szereplők számára. Ez könnyen megjósolhatóan gyors és mélyreható társadalmi változásokhoz fog vezetni. Egyrészt a demokratizálás irányába tereli a diktatúrákat azzal, hogy a világ minden pontján mindenki számára elérhetővé tesz valamennyi információt, másrészt eddig elképzelhetetlen lehetőséget kínál az egyén számára gondolatai közzétételére: az elektronikus kunyhó valamennyi tagjával ? gyakorlatilag az egész emberiséggel – tudathatja véleményét. Arról már nem is szólva, hogy titkos adatok kiszivárogtatásával az állami intézmények eddig zárt világát is megbonthatja. Négy évtizeddel ezelőtt a vietnami háborúban elkövetett kegyetlenségek televíziós közvetítése vitte ki az amerikaiak százezreit az utcára, amelynek következtében a hatalomnak meg kellett hátrálnia; húsz éve a könnyű élet illúziójának rádiós és tévés lebegtetése mozgósította az emberek millióit a kommunista rendszerek megbuktatására; ma az internetre feltett denunciáló levelek százezrei szolgálnak hatékony fegyverként a hatalom túlkapásaival szemben; a jövőben szinte bizonyosan a jelenlegi államstruktúrák átalakulását, lebomlását eredményezi. Ma már bizonyos: a szellem kiszabadult a palackból. A legfőbb kérdés az, hogy jó ügyet szolgál-e majd a jövőben.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>