Budapesten születtem 1951-ben, ahova a második világháborút követő sovén őrület sodorta a Csallóközből szüleimet. Négyéves koromban kalandos körülmények között kerültem haza, őseim szülőföldjére.
Iskoláimat Tejfalun, majd a közeli Somorján végeztem, ahol 1969-ben érettségiztem. A prágai Cseh Műegyetem Villamosmérnöki Karán 1975-ben szereztem hangmérnöki diplomát. Ugyanebben az intézményben folytattam posztgraduális tanulmányaimat 1980-1982 között, digitális kép- és hangtechnika szakon.
1971-1975 között tagja voltam a prágai magyar diákok Ady Endre Diákköre vezetőségének, évekig vezettem Krónikáját, miközben a hazai magyar sajtóban tudósítottam a távolba szakadt egyetemisták életéről. Nagy fájdalmamra a diákkör szamizdat kiadványának, a Homokórának utolsó vezető szerkesztője voltam, amely 1975-ben jelent meg utoljára.
1975-1981 között az egykori Csehszlovák Televízió hang-, majd képmérnöke, végül műszaki adásvezetője voltam, ezt követően, 1990-ig a kongresszusi központként működő pozsonyi Szakszervezetek Házában dolgoztam vezető műszaki tanácsadó, később műszaki főosztályvezetői beosztásban. 1991-es megalakulásától 1999-ben történő megszűnéséig az Istropolis Kongresszusi Központ műszaki igazgatóhelyettese, majd műszaki menedzsere, legutoljára üzemviteli igazgatóhelyettese voltam. 1999-től 2011-ig, nyugdíjba vonulásomig, különféle adástechnikai beosztásokban a Szlovák Televízióban dolgoztam.
Szakmai tapasztalataimat 1991-1992-ben a közszolgálati Szlovák Televízió, 1994-96-ban az Országos Rádió és Tévétanács tagjaként volt alkalmam kamatoztatni.
A múlt század hetvenes éveinek végétől műfordítói tevékenységem keretén belül rádiójátékokat, tudományos és ismeretterjesztő munkákat ültettem át cseh, illetve szlovák nyelvből magyarra, másféltucat középiskolai tankönyvet fordítottam a hazai diákok számára. 1982-től vagyok a Szlovák Fordítói és Tolmácsszövetség tagja.
Kisebb-nagyobb rendszerességgel 1969-től jelentek meg írásaim a pozsonyi Új Ifjúság és Új Szó hasábjain. Rendszeres tudományos ismeretterjesztő tevékenységem 1976-tól datálódik, ettől kezdve a fenti sajtótermékeken kívül a pozsonyi Hét, Nő, később Új Nő, Vasárnap, Tábortűz és Irodalmi Szemle közölte cikkeimet, melyek száma napjainkra meghaladja az ezerötszázat.
A rendszerváltozást követően fokozatosan lehetővé vált technika- és tudománytörténeti tanulmányok kötetben való publikálása, amelyeket kezdetben szerzőtársakkal, majd önállóan is volt lehetőségem megjelentetni.
Eddigi könyveim:
A magyar tudomány évszázadai, társszerzők: Lacza Tihamér és Dr. Kiss László, 1994, Madách Kiadó, Pozsony
Blaskovics emlékkönyv, társszerzők: Dr. Blaskovics József, Lacza Tihamér és Tóth Erika, 1995, Méry Ratio, Somorja
A magyar tudomány évszázadai II, társszerzők: Lacza Tihamér és Dr. Kiss László, 1996, Méry Ratio, Somorja
A tudás fájáról, 1999, Méry Ratio, Somorja
A tudás almája, 2001, Méry Ratio, Somorja
Gondolatokból épült katedrális, társszerzők: Lacza Tihamér és Dr. Kiss László, 2001, Madách Kiadó, Pozsony
Magyar atomocska, 2002, Méry Ratio, Somorja
Lajtától keletre, 2002, Madách Kiadó, Pozsony
A mi huszadik századunk, társszerzők: Dusza István, Kiss József, Lacza Tihamér és Öllős László, 2002, Lilium Aurum, Dunaszerdahely
Magyar nagyasszonyok, Vojtek Katalinnal, 2003, Lilium Aurum, Dunaszerdahely
Dobozba zárt múzsa, 2005, Lilium Aurum, Dunaszerdahely
Pandora szelencéje?, 2006, Lilium Aurum, Dunaszerdahely
Nagy emberek kicsiben, 2007, kéziratban
A labdarúgás 75 éve Tejfalun, 2009, Tejfalusi SE, Tejfalu
A nemzet virágai, 2011, Méry Ratio, Somorja
Jó mulatság, férfimunka, 2012, Méry Ratio, Somorja
Tejfalusi Dőrejárás, 2012, Méry Ratio, Somorja
Jó mulatság, férfimunka II, 2013, Méry Ratio, Somorja
Zsinórpadlás, 2013, Méry Ratio, Somorja
Ozogány Ernő