Az Újvilág felfedezője

Kolumbusz Kristóf halálának ötszázadik évfordulójára

A nagy embereket számtalan legenda övezi, életük homályos részeit a legváltozatosabb módon színezi ki az utókor fantáziája. Az bizton állítható, hogy Kolumbusz Kristóf ebben a tekintetben toronymagasan vezető helyet foglal el. Csak egyet tudunk róla biztosan: ötszáz évvel ezelőtt hunyt el. A többi a múlt homályába vész: mikor és hol született, mit tett élete első negyedszázadában, mikor jutott el először Amerikába. Sőt még azt sem tudjuk biztosan, hol nyugszanak a hamvai. Ezért is érdemes fél évezred távolából is foglalkozni vele. De amiatt is, hogy talán senki sem változtatta meg nála nagyobb mértékben az emberiség történelmét. Fura fintora a sorsnak, hogy miközben merész vállalkozásai soha nem látott fellendülést hoztak Európa boldogabbik felének, tragikusan befolyásolták a magyarság életét.

Többtucat város verseng a dicsőségért, hogy ő adta e merész hajóst a világnak. A történészek nagy része Genova mellett tette le a voksot. Csakhogy van egy bökkenő: ha Kolumbusz Olaszországban töltötte élete első húsz évét, miért nem tudott olaszul? Ráadásul csak spanyolul és kasztíliai nyelven beszélt, valamint latinul írta feljegyzéseit. A legendaszövők kézenfekvő válasza: a spanyol zsidóüldözések elől menekültek ősei Itáliába, hazát váltva vallást is váltottak: katolikusok lettek. Az tény, hogy 1492-es útját jórészt genovai bankok pénzelték, amelyek a busás haszon reményében masszív kampányt folytattak, hogy született olaszról van szó. A franciák sem akartak lemaradni a versenyben. 1882-ben a korzikai Calvi városa még szobrot is állított híres “szülöttének”, azt követően, hogy két tudós szerzetes olyan dokumentumokat talált, amelyek szerintük ezt a tényt támasztják alá. Jelentkezett Colonia – vagyis Köln – városa, de Anglia, sőt Dánia több települése is szóba került. Nem csoda: minden település, amely nevének változataira – Colombo, Columbus, Colomb, Colon, Colomo – hasonlított, részesülni kívánt a dicsőség fényéből. Persze halála után, mert életében számtalan méltánytalanság érte. Olyannyira, hogy alkirályként koldusszegényen halt meg. Születési idejét tekintve annyi tűnik bizonyosnak, hogy valamikor 1451. augusztus 25-e és október 31-e között látta meg a napvilágot. De olyan feljegyzések is vannak, hogy hetvenévesen halt meg, ha ez igaz, akkor tizennégy évvel korábban született.

Kolumbusz Kristóf

Az első biztos pont, hogy 1476. augusztus 14-én hajótöröttként vetődött a portugál partokra. Az előző napon a genovai kereskedőhajókat a közelben francia kalózok rohanták meg. Ez a tény persze újabb fantáziálásra adott okot: a Colombo nevű férfiú talán az egyik francia bárkáról zuhant a vízbe…

A Cristóbal Colónként ismertté vált fiatalembert egy hónap múltán Lisszabonban találjuk, ahol öccse, Bartolomeo Colombo térképüzletében dolgozik. Hamarosan házasságot köt Felipa  Perestrello e Moniz nemes kisasszonnyal, amelynek köszönhetően megnyílik az útja a portugál királyi udvar felé. Egy expedíció elképzelhetetlen az uralkodó anyagi és erkölcsi támogatása nélkül, így minden erejét arra fordítja, hogy elérje célját: nyugati irányban áthajózzon Indiába.

Már ekkor is a busás haszon volt a legfontosabb mozgatóerő. Mivel a tizenötödik század folyamán az oszmán birodalom egészen a Balkánig terjesztette ki hatalmát, Nyugat Európa elvesztette az aranyat érő fűszereket termelő kisázsiai vidékekkel és Indiával az összeköttetést. Gondoljunk csak arra, hogy Kolumbusz még gyermek volt, amikor Hunyadi János már az ország határain belül, Nándorfehérvárnál hadakozott a “törökkel”. Így Kolumbusz joggal bízott abban, hogy ötlete meghallgatásra talál. Terve nagyon egyszerűnek tűnt: tekintve, hogy egyre szélesebb körökben hirdették, hogy a Föld gömbölyű, csupán nyugati irányban kell utazni, hogy elérjük Japánt, Kínát és Indiát. Csakhogy nem számolt két aprósággal: a portugál hajósoknak gazdag tapasztalatai voltak a parti vizek menti hajózással, és nagyon tartottak a nyílt tengertől. Ezért Afrika megkerülését részesítették előnyben, így kívántak eljutni Indiába. A széljárásokat illetően lényegében igazuk volt: egy vitorlás a nyílt tengeren akár hónapokig vesztegelhet. Azt persze senki sem sejthette, hogy nem a legrövidebb utat kell választani: először délnyugatra, majd északnyugatra kell venni az irányt, a legkedvezőbb széljárások mentén. Ennek megfelelően szinte az öngyilkosság határát súrolta Kolumbusz terve. Nem is kapott rá pénzt.

Lehet, hogy emiatt, de egyes források szerint hitelezői elől menekült Spanyolországba. Ami tény: felesége 1485-ben meghalt, miután a család többi tagjával megromlott a kapcsolata, az akkor hétéves Diego fiával a spanyolországi Palosban telepedett le. Több pártfogót sikerült találnia tervének, közöttük a befolyásos Medina-Celi herceget, aki kieszközölte, hogy az uralkodópár foglalkozzék az ügyével. Annyi tudható, hogy Izabella királynő gyóntatója, Talavera atya vezetésével megbízott testület az ötletet elvetette. Ezen a ponton következik életének homályos része: egyes történészek azt állítják, hogy ekkor genovai támogatással igenis eljutott áhított “Indiájába”. Erre fő bizonyítékként két forrást hoznak fel: VIII. Ince pápa sírfeliratát, amely szerint az ő idejében fedezték fel Amerikát, és a Piri Reis térképet. Az előbbit illetően tény, hogy a pápa 1492 tavaszán halt meg, az utóbbiról, az 1513-ból származó, Piri ibn Hadzsi Mehmed, az oszmán flotta főparancsnokának térképéről annyit, amely Amerika keleti partvidékét ábrázolja egy feljegyzés kíséretében, amely szerint ezt a területet egy genovai hitetlen Mohammed menekülésének (az iszlám időszámítás kezdetének) 890. évében fedezte fel. Ez pedig a Julianus naptárban 1485/86 fordulójának felel meg.

A Santa Maria

 Ami bizonyítható tény: 1492 áprilisában a spanyol uralkodópár támogatásáról biztosítja Kolumbuszt, admirálissá és az új területek alkirályává nevezik ki. Pénzt csak annyit kap, hogy Palos városának a királyi udvarral szembeni tartozását elengedik, ha két hajót felszerel az expedícióra. A harmadikat magának az admirálisnak kell előteremtenie. Állítólag ez fűződik a genovaiakhoz. Azóta a történelemkönyvek lapjaira került, hogy a Santa Maria karakk, a Pinta és a Ni?a karavella 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből. Az amúgy is babonás tengerészek a lehető legrosszabb jelnek tekintették, hogy a Kanári-szigetek közelében a Pinta léket kapott. A javítások elvégését követően szeptember 6-án folytathatták útjukat. Persze hamarosan bekövetkezett az, ami miatt a portugálok nem merészkedtek ki a nyílt óceánra: elállt a szél. A legénység egyre elégedetlenebb lett, sőt nyílt lázadástól is tartani kellett. Kolumbusz minden cselt bevetett: hatalmas gazdagságot ígért nekik, közszemlére tette a hajókönyvet, különféle manővereket hajtatott végre. Egy dologról viszont bölcsen hallgatott: hogy a hajónaplóban a Föld méreteit sokkal kisebbnek, a hajó által megtett távolságot a valóságosnál lényegesen nagyobbnak tüntette fel. Kész csoda, hogy e sorozatos csalások ellenére október 12-én a Pinta ügyeletes matróza Rodrigo de Triana lekiáltotta a kosárból a megváltást jelző “föld” szót. Kolumbusz el is nevezte a Megváltóról San Salvadornak. A bennszülötteket – miután azt hitte, hogy Indiában van – indiánoknak szólította. Érdekes, hogy miközben pontosan beszámol arról, hogy az őslakosok meztelenül járnak, nagyon szegények, ismeretlen ételeket – kukoricát, burgonyát – esznek, furcsa növényi levelekből sodort rudacskákat szívnak, eszébe sem jut, hogy nem a gazdagságáról híres Indiában jár. Annak ellenére, hogy a következő években még háromszor eljut az Újvilágba és a bizonyítékok sora csaknem kiszúrja a szemét, biztos abban, hogy Ázsiában jár. Például harmadik útján felfedezi az Orinoco folyó deltáját, ahol a tenger öble édesvizű, amely egyértelműen igazolja, hogy egy világrésznyi területről szállítja a vizet, egy pillanatra sem fogja el a kétely.

Közben a Pinta eltűnt, csak hetek múltán kerül elő. Valószínűleg kapitánya az áhított gazdagság felé vette az irányt. Az év karácsonya újabb megpróbáltatást hozott Kolumbusz számára: a matrózok tapasztalatlansága miatt a Santa Maria zátonyra futott, így csak egy hajója maradt. Mivel a Ni?a kicsinek bizonyult valamennyiük tovább szállítására, harminckilenc önként jelentkezőt hátrahagyott, a Karácsonyról elnevezett Navidad településen, amelyet a Santa Maria roncsaiból építettek. 1493. január 4.-én utolsó hajójával elhagyja Navidadot, de ezúttal szerencséje van: két nappal később rábukkan az elkóborolt Pintára. Közösen folytatják útjukat, csakhogy viharba keveredve elvesztik egymást. Hosszas kalandozás után 1493. március 15-én megérkezett Palosba. A Pinta is ugyanazen a napon előkerül. A hazardőr Kolumbuszt óriási ünneplésben részesítik, a királyi párnak személyesen számol be kalandos útjáról. Még ebben az évben visszaindul, hogy gyarmatosítókat vigyen, valamint négylábú állatokat szállítson az általa bebarangolt területekre, tekintve, hogy az őslakosok számára ezek ismeretlenek voltak. A későbbiek folyamán még 1498-ban és 1502-ben járt a kontinensen. Közben Vasco da Gama Afrika megkerülésével eljutott az igazi Indiába, ahol valódi hatalmas kincseket talált. Ez Kolumbuszt kegyvesztetté tette a spanyol udvarban, sőt még csalónak is kikiáltották. Így aztán amikor egy élelmes tengerész, a valódi csaló, Amerigo Vespucci megjelenteti leírását az Újvilágról, bebizonyítva, hogy az nem India, mindenki megfeledkezik Kolumbuszról. Olyannyira, hogy a könyv német fordítója, Waldseemüller nyomdász javaslatára Amerigo  (Imre) földjének, Amerikának nevezik el.

Izabella királynő 1504-ben bekövetkezet halála után végképp kicsúszott Kolumbusz lába alól a talaj: Ferdinánd király nem szívlelte, így visszavonultan, szegénységben halt meg Valladolidban 1506. május 20-án. Szűk családi körben temették el az egykori “indiai” alkirályt. Diego fia nem nyugodott bele ebbe a megaláztatásba, végül sikerült kieszközölnie, hogy apját a sevillai  székesegyházban újratemessék. Ekkor már sírkövére is felírták, hogy ő fedezte fel az Újvilágot.

Ha bárki is azt hiszi, végre nyugalmat lelt, alaposan téved. Kolumbusz menye, Diego Colon özvegye ugyanis fejébe vette, hogy férje halála után “méltóbb” helyre szállítja a hamvakat: a Santo Domingói székesegyházba. Tehát Kolumbusz, halála után egy emberöltővel ismét hajóra került, hogy végső nyugalmat leljen Bartolomeo testvére, Diego fia és Luis unokája társaságában. Nem volt szerencséje: 1759-ben a franciák elfoglalták a szigetet, ekkor a spanyol flotta főparancsnoka úgy döntött, Kolumbusz nem nyugodhat “idegen” földben, ezért maradványait Havannába vitték. Csakhogy 1898-ban Kubát az amerikaiak elhódították a spanyoloktól, ekkor újra hajóra kerültek az elhíresült hamvak, hogy visszaszállítsák a sevillai székesegyházba. Ezzel a rejtélyek sorának koránt sincs vége: 1877-ben a Santo Domingói székesegyház átalakításakor egy ólomládára bukkantak. A benne talált okiratok szerint, amikor Kolumbusz Kristófot a spanyolok Havannába “menekítették”, tévedésből Diego fiának maradványait vitték magukkal. Így a mai napig két székesegyház – a Santo Domingói és a Sevillai – is azzal dicsekedhet, hogy benne őrzik minden idők legmerészebb utazójának hamvait.

Bár életében csalónak kiáltották ki Kolumbusz Kristófot, hamarosan kiderült, hogy az új földrész szegény lakói ellenére hihetetlen gazdagságot rejt. Olyannyira, hogy a spanyolok el is keresztelték Aranyföldnek, anyanyelvükön Eldorádónak. Tömegesen özönlöttek a meseországba a hódítók, telepesek, csalók. Ezer tonna számra kezdett áramolni az arany és az ezüst az Óvilágba. Ennek Magyarországra nézve tragikus következményei lettek: a spanyol trónban is érdekelt Habsburgok elvesztették érdeklődésüket a korábban legnagyobb aranykinccsel rendelkező ország iránt, ezzel hatalmi érdekszférájuk perifériájára szorult Magyarország. Hogy milyen tragikus következményekkel járt ez az 1520-as évek táján, azt már a történelemkönyvek legsötétebb lapjain találja meg az olvasó.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>