Az Academia Istropolitana dísze

Regiomontanus ötszázhetvenedik születésnapjára.

Pozsony történetének egyik legfényesebb fejezete kezdődik 1467-ben, amikor Vitéz János érsek Mátyás király megbízásából megalapítja a város első felsőfokú tanintézményét, az Academia Itropolitanát.

A humanizmus lelkes híve, Mátyás király minden bizonnyal egykori nevelője, Vitéz János, valamint olasz felesége, Beatrix és a vele hozott tudósok, hatására ? tekintve, hogy az első európai egyetemek is Itáliában jöttek létre -, határozza el hazai egyetem alapítását.  Ennek érdekében 1465-ben követeket küldött II. Pál pápához, hogy engedélyezze a tanintézet felállítását.  Az év május 19-én kiadott pápai bulla értesíti Vitéz János esztergomi hercegprímást az egyházfő jóváhagyásáról. Ennek alapján az uralkodó megbízza az érseket az egyetem megszervezésével. Pontosabban kettőével: Budára álmodta az igazi nagy egyetemet, emellett Pozsonynak is szánt egy testvérintézményt. Sajátos módon előbbi tervét csak részben tudta megvalósítani az Óbudai Teológia Intézet  megnyitásával, míg az utóbbi teljes szervezettségű intézményként valósággá vált.

Academia Istropolitana napjainkban

 A Vitéz János által megalapított egyetem, az Academia Istropolitana 1467-ben kezdi meg működését művészeti, jogi, orvosi és teológiai, tehát négy, teljes szervezettségű karral.

Vitéz János a frissen alakult intézménybe a legismertebb olasz, francia, német és lengyel egyetemekről csábítja át az előadókat. A legkiemelkedőbb közülük Johannes Müller, akit Regiomontanus néven tart számon a tudománytörténet, a király közreműködésével került Magyarországra: a Konstantinápoly elfoglalásánál zsákmányolt görög kéziratok rendezését bízta rá. A Budán működő tudós a pozsonyi intézmény megnyitását követően lesz az akadémia tanára, ahol matematikát, fizikát és csillagászatot adott elő.

A pozsonyi akadémia híre hamarosan elterjedt. Olyannyira, hogy Magyarország határain kívülről is érkeztek diákok, akik az Academia Istropolitana melletti épületben kialakított kollégiumban laktak.

A tanítás nyelve a korabeli európai gyakorlatnak megfelelően a latin volt. A tanmenet alig különbözött a maitól: előadásokra és disputákra (szemináriumokra) tagolódott.

Sajnálatos módon szűk emberöltő múltán, a Mátyás király halála utáni zűrzavaros helyzetben, valamikor 1492 körül az Academia Istropolitana megszűnt, tanárai szétszóródtak a világban. Egyetlen fennmaradó emléke a  Ventúr utcai remek épület, amely felújítva napjainkban is megcsodálható. Örvendetes, hogy immár több mint fél évszázada ismét felsőoktatási intézmény, a (film-színház-zene-) Művészeti Főiskola működik a falai között. 

Johannes Müller

     

Johannes Müller Kelet-Poroszországban, Unfindben látta meg a napvilágot 1436. június 8-án, amely alig kőhajtásnyira fekszik az egykori fővárostól, Königsbergtől. Ma ezt a várost Kalinyingrád néven Oroszország részeként tartják számon. Hogy miért ehhez az államhoz tartozik? Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, ismertebb nevén Sztálin 1944-ben bekebelezte, azóta a szláv birodalom része. A legutóbbi másfél évtized folyamán a bizarr helyzet tovább bonyolódott: nincs is közös határa Oroszországnak ezzel a vidékkel.   A kelet-poroszországi tudós viszont erről a városról nevezte el magát: Königsberg latinul Regiomontana. Ha nevét magyarra fordítanánk, Királyhegyi Jánosnak hívhatnánk.

Felsőfokú tanulmányait a híres bécsi egyetemen folytatta, ahol a kor jeles csillagásza, Georg von Peurbach tanítványa, majd mestere halála után utóda a katedrán. Magyarországra – mint ahogy említettük – Mátyás király meghívására kerül. Mivel az Academia Istropolitana iratai a vérzivataros századok alatt megsemmisültek, aránylag keveset tudunk Regiomontanus itteni működéséről. Annyi bizonyos, hogy 1474-ben IV. Sixtus pápa Rómába rendelte, és hogy előzőleg rövid ideig Nürnbergben működött, tehát valamikor 1472-73 táján hagyta el Pozsonyt. 

Tevékenységéről tudni kell, hogy nemcsak korának legkiválóbb csillagásza volt, de rájött, hogy a földrajzi helymeghatározásra használható a Jákob botjaként ismert függőleges rúd. A későbbiek folyamán ebből fejlődött ki a tengerészek nélkülözhetetlen műszere, a szextáns, amely a hajók helymeghatározásának legfontosabb eszközévé vált a pontos óra és az iránytű társaságában. Emellett Németországban meghonosította az arabok által kidolgozott tudomány,  az algebra tanítását, továbbfejlesztette a trigonometriát, a tangens fogalmát bevezette a matematikába. Többtucat könyvet jelentetett meg az optika és a hidrosztatika területéről. De legnagyobb befolyást a csillagászatra gyakorolta, ez volt az oka annak, hogy a pápa árgus szemekkel figyelte működését.

A pápai berendelésnek fontos tudománytörténeti oka volt: meg kellett reformálni az általuk használt, Julius Caesar korában bevezetett és róla elnevezett Julianus naptárt. Erről tudni érdemes, hogy már tartalmazta a négyévenkénti szökőnapokat, mivel már az ókorban is tudták, hogy a naptári év háromszázhatvanöt és egynegyed napból áll. Az csak később derült ki, hogy nem egészen ez a helyzet: a csillagászati év valamivel rövidebb. Erre úgy jöttek rá, hogy a Julianus-naptárban eredetileg március 21-ét jelölték meg a tavaszi napéjegyenlőség dátumaként. Csakhogy ezernégyszáz évvel később, a tizenötödik században ez már a hónap elejére esett! Vagyis nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden negyedik évben lehet szökőnap. Regiomontanus dolgozta ki az első változatát annak a naptárreformnak, amelyet csak halála után száz évvel vezettek be. Ennek lényege, hogy a százados évek közül csak azok legyenek szökőévek, amelyek 400-al oszthatóak, tehát az 1600 szökőév, de 1700, 1800, 1900 egyszerű, 365 napos évek maradnak. Persze emellett szükség volt arra is, hogy az eltolódott napszámolás miatt ismét március 21-ére tegyék a tavaszi napéjegyenlőséget. Regiomontanus gőzerővel fogott munkához. Csakhogy váratlanul, mindössze negyvenévesen, 1476. július 6-án meghalt. Ezzel kútba esett IV. Sixtus pápa tervezett naptárreformja. A kérdés csupán száz év múltán került az érdeklődés homlokterébe, ekkor XIII. Gergely pápa bízza meg kora tudósait a feladat elvégzésével. Mivel az ő uralkodása idején vezették be a ma is használatos naptárat, emiatt róla nevezték el. Ha Regiomontanus nem távozik idő előtt az élők sorából, ma Sixtus-naptárt használnánk.

A kiváló, német származású tudósról viszont elmondhatjuk, hogy bár aránylag rövid időn keresztül tevékenykedett a Duna-parti városban,  a pozsonyi főiskola legnagyobb ékköve volt.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>