A ?pokoli? jó csillagász

Hell Miksa születésének kétszázkilencvenedik évfordulóján. 

A csillagászat a legősibb természettudomány. Olyannyira, hogy már az emberi civilizáció kialakulásának kezdetén is művelték: csaknem ötezer évesek az első, napfogyatkozásról szóló kínai feljegyzések. Ehhez  képest kontinensünkön aránylag későn kezdtek vele foglalkozni: a görögök időszámításunk előtt háromszáz évvel jöttek rá igazi jelentőségére.  Ami a naptárkészítés fortélyaiban rejlik. Ahhoz, hogy mindig ugyanarra a napra essék a tavaszi napéjegyenlőség, a lehető legpontosabban meg kellett tudni határozni az év hosszát, vagyis a Föld Nap-körüli keringésének idejét. Miközben e fontos kérdés megoldására összpontosítottak az eget kémlelő tudósok, egyéb megfigyeléseket végezve fokozatosan meghatározták az egyes bolygók pályáját, felfedezték a világmindenség egy sor törvényszerűségét. Ahhoz viszont, hogy komoly alapokra helyezhessék az elszigetelt megfigyeléseket, csillagvizsgálók egész hálózatára volt szükség. Ez már az ókorban is működött. Hazánkban viszont bizony még vagy másfélezer évet kellett várni arra, hogy ez a folyamat bekövetkezzen. Talán hangsúlyozni sem érdemes, hogy ez egy nagyszabású gondolkodó, tudós, tanár, Hell Miksa nevéhez fűződik, aki megtervezte a hazai csillagvizsgálókat és kiképezte személyzetüket. Ráadásul saját megfigyeléseivel jelentős mértékben gazdagította a csillagászat tudományát, felfedezéseivel pedig öregbítette a magyar tudomány hírnevét.

Höll Maximilianként népes családban, Selmecbányán született 1720. május 15.-én: huszonhárman(!) voltak testvérek. Két, ugyancsak nagy hírnévre szert tett testvére, József és Ignác Kornél ? akik a családi hagyományt folytatták – több találmánnyal büszkélkedhetett. Édesapja, Höll Máté Kornél a helyi bánya mérnökeként működött. Fia húszévesen gyakorlati okból változtatta nevét Hellre: a német Hölle magyarul poklot jelent, így nem tartotta túl szerencsésnek, hogy egy tudós, ráadásul jezsuita szerzetes ilyen ?illetlen? nevet viseljen. De ? ahogy az a görög drámákban oly gyakori ? a sors tréfát űzött vele: évtizedekkel később, immár világhírű tudósként Londonban ajánlottak fel neki állást, amit lehet, hogy épp azért nem fogadott el, mert a Hell viszont angolul jelenti a poklot.

Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, érettségi vizsgáját követően Zsolnán belépett a jezsuita rendbe. Elöljárói hamar felismerték természettudományos érdeklődését és kivételes tehetségét, ezért a bécsi egyetemre küldték. Itt, teológiai tanulmányai mellett, a Joseph Frantz által vezetett jezsuita obszervatóriumban ismerkedett meg a csillagászattal. 1751-ben ugyan pappá szentelték, de ekkorra már eldőlt a sorsa: nem elsősorban miséző pap, hanem tudós válik belőle. Ennek megfelelően rendfőnöke a következő évben a kolozsvári Báthory Egyetemre küldte matematikát és csillagászatot tanítani. Három éves működése alatt két matematikakönyvet is megjelentetett a kincses városban, amelyek jelentőségét jelzi, hogy a későbbiekben Lengyelországban és Bécsben többször is kiadták? közben irányította  a nagyszombati csillagvizsgáló építését. Munkájának visszhangját pontosan jelzi, hogy 1755.-ben Mária Terézia császárnő királyi csillagásznak nevezte ki Bécsben. Itt is azonnal munkához látott: megszervezte az egyetemi csillagvizsgálót, amelynek az első igazgatója lett. Az elsők között volt, aki felismerte a tudományos együttműködés jelentőségét. Ennek érdekében csillagászati évkönyveket kezdett kiadni, amelyeket megküldött a világ valamennyi obszervatóriumának és tudományos intézményének. Az  Ephemerides astronomiacae ad meridanium Vindobonensem című kiadványai nemcsak csillagászati táblázatokat, de tanulmányokat, sőt mai szemmel nézve ismeretterjesztő cikkeket is tartalmaztak, hamarosan a világ legnépszerűbb tudományos publikációinak számítottak. Olyannyira, hogy fennmaradtak olyan reklamáló levelek, amelyekben az angol Royal Society, vagy a szentpétervári akadémia nehezményezi, hogy nem jött meg időben az esedékes évkönyv.   Az 1762-es évfolyamban publikálta Hell Miksa azt a tanulmányát, amelyben hangsúlyozza, hogy a Vénusz bolygó Nap előtti elvonulásából meglehetősen pontosan meghatározható a Nap-Föld távolság. Erre a jelenségre több évtizedet kell várni, így érthető izgalom előzte meg az 1769-re várt eseményt. VII. Keresztély dán és norvég király Hell tanulmánya alapján épp a magyar tudósnak ajánlotta fel anyagi támogatását a lappföldi Vardö szigetén elvégzendő mérésekre. A helyszínre a magyarázat meglehetősen egyszerű: a rendkívüli égi jelenség júliusban, az éjszakai órákban volt várható. Az öreg kontinensen pedig ekkor a Nap csupán az északi sarkkörön túl látható állandóan a látóhatár felett, ami megfigyelhetővé teszi a Vénusz átvonulását.

Sajnovics János

A kétéves expedícióra 1768. április 28.-án indultak. De előzőleg Hell elintézte a császárnénál, hogy az ugyancsak csillagász és nyelvész Sajnovics János is vele tarthasson. Jól tette: ugyanis egy Daans nevű lap embert hallva szólt barátjának: ez a nyelv bizony nagyon hasonlít a magyarhoz. Sajnovics azonnal munkához látott, ennek eredményeképp igazolódott a lapp-magyar nyelvrokonság.

Mivel volt még idő a mindössze néhány órás megfigyelés elvégzéséhez, nem tétlenkedtek: egyrészt kiépítettek egy ideiglenes csillagvizsgálót a helyszínen, másrészt egy sor más kérdéssel is foglalkoztak. Hell feljegyzéseket készített a sarkkörön túli területek éghajlatáról, a tengerről, a sarki fényről és kipróbálta a földrajzi szélesség meghatározására kidolgozott módszerét, amely a későbbiekben a gyakorlatban általánosan elterjedt.

A Vénusz-megfigyelés teljes sikerrel végződött, a Hell által megadott adatok csak alig különböznek az általunk ma ismert értékektől. A magyar tudós természetesen elsőként támogatójának, VII. Keresztély királynak számolt be az expedíció eredményeiről, nyomtatásban csak 1770.-ben jelentette meg tudományos adatait. Persze már ebben az időben is jól működött a szakmai féltékenység. Olyannyira, hogy több kollégája is megkérdőjelezi a mért értékeket, sőt hamisítással is megvádolják Hellt. A gyanú árnyéka több mint egy évszázadig Hellre vetül, míg végül 1883.-ban Simon Newcomb amerikai csillagász igazolja  Hell adatainak helyességét.

Ettől függetlenül Európa vezető tudományos intézményei a legnagyobb elismeréssel veszik körül a két év, három napos kiküldetésből visszatérő tudóst: megválasztják a göttingeni, stockholmi, trondheimi, koppenhágai és bolognai akadémia tagjának, Mária Terézia pedig az Osztrák Tudományos Akadémia megszervezésével bízza meg. De ő vigyázó szemét ez alatt is szülőhazáján tartja: megtervezi és irányítja az 1776-ban átadott egri, az 1780-ban elkészült budai és az 1792-ben átadott gyulafehérvári csillagvizsgáló munkálatait, beszerzi a kutatásokhoz szükséges műszereket, kiképezi az intézmények személyzetét.

Bokros teendői mellett egy háromkötetes északi enciklopédia kiadását is előkészítette, ezt azonban nem tudta befejezni, töredékes kéziratát a bécsi egyetemi csillagvizsgáló őrzi.

Rendhagyó életéhez hasonlatos volt a halála is: a törökök okozták a vesztét. Ugyanis az 1792 áprilisában Bécsbe látogató szultáni küldöttségnek bemutatót tartott. Ebből az alkalomból olyannyira megfázott, amelynek következtében tüdőgyulladást kapott. Hetvenkét évesen, április 14.-én hunyt el.

A magyar csillagászat nagy öregjéről az utókor sem feledkezett meg: nevét kráter őrzi a Holdon, halálának kétszázadik évfordulóján emlékbélyeget adtak ki a tiszteletére.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>