A szellemképektől az Apokalipszis elkerüléséig

Gábor Dénes születésének száztizedik évfordulóján.

?Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk. Az egyik előrejelzési probléma: meddig folytatódhat a dolog úgy tovább, ahogyan most folyik. A másik feltalálási probléma, hogyan előzhetjük meg a katasztrófát.? ? mondotta volt a magyar közszolgálati televízió vele készült interjújában nem sokkal fizikai Nobel-díjának átvétele után Gábor Dénes. Immár másfél évtizede nem a fizika állt kutatásainak homlokterében, sokkal inkább izgatta a társadalmi átalakulás, amely apokaliptikus jövőt vetített szeme elé. Ez volt az oka annak, hogy 1971-ben, amikor mi büszkén ünnepeltük, hogy ismét egy magyar szerezte meg a Nobel-díjat, ő aggódó tekintetét a sötét jövőre szegezve megírta Umberto Colombo professzorral a Római Klub négyes számú jelentését Hulladékkorszak után címmel.

A piacgazdaság a termelés folyamatos növelésére épül, amely a fogyasztást gerjeszti, hogy ez újabb növekedést indukáljon. Egy idő után a folyamat önfenntartóvá válik: a tartós fogyasztási cikket jóval használhatatlanná válása előtt ki kell cserélni, növelve a gyártók és a kereskedők hasznát. A legrafináltabb módon sózzák rá az új kacatot a fogyasztóra, elhitetve vele, ha nem jut hozzá a legújabb kütyühöz, nem egyenrangú a társadalom többi tagjával, sőt még igazán boldog sem lehet. Napjainkra oda vezetett az, amire Gábor Dénes figyelmeztetett, hogy egy tíz év élettartamra tervezett berendezést már a következő évben lecserélünk, ezzel a következő kilencet mintegy a szeméttelepre gyártják. Csakhogy a profitéhséget józan érvekkel lehetetlen megregulázni. Hogy hova vezetett mindaz, amitől a magyar tudós óvott bennünket, azt a bőrünkön épp most tapasztaljuk. De ez még csak szelíd lányregény ahhoz képest, ami ránk vár a nyersanyag- és fűtőanyag készletek apadásával, az üvegházhatás okozta globális felmelegedéssel. Mint azt a legutóbbi évtizedekben megtapasztalhattuk, figyelmeztetése pusztába kiáltott szó maradt. Viszont az a találmányát, amelyért a legmagasabb tudományos kitüntetésben részesült, egyre szélesebb körben alkalmazzák.

Sokoldalú mérnökember volt: igaz, hogy a holográfiát emelte ki a Nobel-díj bizottság, viszont az elektronmikroszkóptól kezdve egészen a belső szervek vizsgálatára alkalmas mini kameráig sok mindent alkotott.        

A nagy magyar fizikusnemzedék ? a Szilárd Leó által marslakóknak nevezett társaság ? tagja volt. Mivel életét nagyrészt külföldön töltötte, érthetően szoros kapcsolatokat tartott fenn emigráns honfitársaival, egyik fiatal kollégájához pedig szoros kutatói szálak is fűzték.

Budapesten született 1900. június 5.-én? ellentétben világhírnévre szert tett tudóstársainak nagy részével nem a Fasori evangélikus, hanem a Markó utcai gimnázium diákja volt. Tizennégy éves, amikor bátyjával együtt laboratóriumot rendez be a lakásukban, hogy az atomok és az elektronok viselkedését tanulmányozhassa. Tudni érdemes, hogy az atomok vizsgálata a kor egyik szenzációja, hiszen csak három évvel korábban állította fel Ernest Rutherford az első használható atommodellt. Az meg végképp a jövő zenéje, hogy kristályrács is létezik és hogyan szórja a ráeső röntgensugarakat. Otthoni kis ?munkahelyükön? ugyan nem tesznek világraszóló felfedezéseket, viszont az ifjú tudósjelöltnek meghatározó lökést adnak későbbi tevékenységéhez: évtizedek múltán  e korai kísérletek adták meg az alapot az elektronmikroszkóp tökéletesítéséhez és részben a holográfia elméletének kidolgozásához. Érettségi vizsgáját megszerezve a Műegyetem villamosmérnöki karán folytatja tanulmányait. Hogy milyen elméleti alapokat kapott matematikából, ahhoz elegendő felsorolni a kor vezető  európai matematikusai közé tartozó tanárait: Fejér Lipótot, Kürschák Józsefet és Rados Gusztávot. Aki ez idő tájt a világ tudományos élvonalához kívánt tartozni, valamelyik német egyetemen eltöltött néhány évet. Gábor Dénes a harmadik évfolyamot a berlini-charlottenburgi műegyetem villamosmérnöki karán kezdi el. Ebben az időben a porosz fővárosban működött a kor tudósainak színe-java, így érthetően a világ minden tájáról özönlöttek előadásaikra a tudásra éhes ifjak. Gábor Dénes mérnöki tanulmányai mellett a legnagyobb, Nobel-díjas tudósok: Max Planck, Albert Einstein, Max von Laue, Walter Nerst előadásait hallgatja. Akárcsak honfitársai: Neumann János, Szilárd Leó és Wigner Jenő, akik hasonló céllal tartózkodnak Berlinben. Hamarosan itt találkozik későbbi tanítványával,  munkatársával, Goldmark C. Péterrel, akit épp ő győz meg a színes televízió megvalósíthatóságáról. Doktori disszertációját ? a Siemens-Halske gyár alkalmazottjaként ? a katódsugárcsőről írta, amely hamarosan a televíziós kamera és képernyő, valamint az elektronmikroszkóp legfontosabb eleme lesz. Egy rövid itthoni időszakot kivéve ? amikor az Egyesült Izzóban kifejlesztette a plazmalámpát -, 1934-ben Angliába települt, ahol egész további tevékenységét folytatta. Hamarosan a Thomson-Houston társaság kutatólaboratóriumának fejlesztőmérnöke lesz, ahol az elektronmikroszkóp torzításainak eltávolítása lesz a feladata. Kutatásai közben ismeri fel, hogy a képinformációt nemcsak a tárgyról visszaverődő  fény ereje, de annak időbeli elhelyezkedése ? szakszóval: fázisa ? is hordozza. A már egy évszázada használt fényképezésnél épp amiatt ?torzul? a háromdimenziós kép kétdimenzióssá, mivel a tárgy térbeli elhelyezkedését tartalmazó információt egyszerűen veszni hagyják. Az általa alkotott görög szóösszetétel, a holográfia (holo = teljes + graf = rajz, kép) azt jelzi, hogy a fény által hordozott valamennyi információt rögzíti.

A hologram elkészítéséhez kidolgozza az eljárást: ellentétben a fényképpel, ahol csak a tárgyról beérkező fényt rögzítik, a hologram úgy készül, hogy a fényforrás fényét kettéosztják: egy része közvetlenül kerül a fényképlemezre, másik része a tárgyról visszaverődve. E két sugár keveredése (interferenciája) hordozza a tárgy térbeli elhelyezkedéséről az információt.   Feltehető a kérdés, hogy elképesztően forradalmi elméletéért miért nem kapta meg azonnal, 1950-ben a Nobel-díjat? Ennek egyszerű gyakorlati oka van: hologram csak egyszínű (monokromatikus), szabályozott fázisú (koherens) fénnyel készíthető. Ilyen fényt pedig csak színszűrés és nagyon keskeny résen való átbocsájtás útján tudtak abban az időben előállítani. Csakhogy e két beavatkozás következtében elveszett a fényerő döntő hányada, igazi hologram alig volt készíthető. Ennek megfelelően Gábor Dénes sem volt képes háromdimenziós képet készíteni, üvegre festett szöveget fényképezett. Viszont hologramja nem egy vásznon, hanem a levegőben lebegve mintegy szellemképként jelent meg, ami bizonyította megoldásának úttörő jellegét.

Egy évtized múltán Nyikolaj Gennagyijevics Baszov és Alekszander Mihaljovics Prohorov orosz, valamint Charles Hard Townes amerikai fizikusok kidolgozzák a megfelelő fényforrás, a lézer elméletét: 1960-ban óriási feltűnést keltve megszületik az első rubinlézer, lehetővé téve tárgyakról készült hologramok készítését. Ahhoz viszont még néhány évet várni kell, hogy a gázlézerek megszerkesztésével ezek a képek a térhatás mellett színesek is legyenek.

A hologram-lemezen sűrűbb és ritkább pontok halmaza hordozza a képinformációt. Csak megfelelő fényforrás megvilágításával lesz láthatóvá a térbeli, 180 fokos szögben körbejárható kép. Mivel a lemez minden darabja a teljes képinformációt hordozza, kettétörve mindkét lemez egyaránt teljes képet ad, akárcsak a mágnes kettéosztásával két egész mágnest kapunk, viszont ezek rosszabb minőségűek, hiszen mindegyik darab csak feleannyi információt tartalmaz. A Gábor Dénes által lefektetett alapokra épült mai felvételek már a megtévesztésig élethűek, azt az illúziót nyújtva, mintha magát az eredeti tárgyat látnánk. 

Legismertebb találmánya mellett ? amelyért végül 1971-ben részesítették Nobel-díjban ? elkészítette a színes lapos képernyőt, amelyben az elektronsugár többszörösen megtörve, a képernyő síkjával párhuzamosan halad, valamint megszerkesztette a belső szervek vizsgálatára használható törpekamerát.

Tudományos tevékenységével jelentőségében vetekszik szociológiai munkássága. A hatvanas években kezd el foglalkozni a közeledő katasztrófa kérdésével, amit a piacgazdaság kíméletlen rablógazdálkodásával okoz a természetben. 1963-ban publikálja A jövő feltalálása, 1970-ben  a Tudományos, műszaki és társadalmi újítások, két év múltán Az érett társadalom című munkáját. A már említett, Hulladékkorszak után című, Colombo professzorral közösen írt műve 1971-ben jelent meg.

A katasztrófa elhárításának, a jövő feltalálásának szentelte utolsó éveit. Hetvenkilenc éves korában, 1979. február 9-én Londonban hunyt el a fizika és a műszaki tudományok egyik legjelentősebb művelője, az emberiség sorskérdéseiért mély felelősséget érző magyar tudós. Mi pedig lassan négy évtizede töretlen lendülettel megyünk tovább az úton, amelytől oly féltő gonddal tanácsolt el bennünket.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>