Albert Einstein titkai

Albert Einstein titkai

A huszadik század legnagyobb tudósa halálának ötvenötödik évfordulóján.

Nem ritkaság, hogy a hétköznapi embereknek is vannak olyan titkaik, amelyeket legközelebbi családtagjaikkal sem osztanak meg. Magukkal viszik ugyan a sírba, de egy idő után fény derül rájuk. Jobbik esetben megtakarított pénzecske, rosszabbikban ?balkézről? sikerült gyermek, vagy kisebb-nagyobb adósság. Nincs ez másképp a rendkívüli emberekkel sem. De amennyivel különböznek az egyszerű halandóktól, annyival meglepőbb, sok esetben bizarr lehet a napfényre kerülő titkuk. Ez alól nem kivétel minden idők egyik legnagyobb fizikusa sem.

Nyugodtan állítható, hogy soha, senkiről sem terjengett annyi legenda, anekdota, valós és kitalált történet, mint Albert Einsteinről, akit az ezredfordulón az amerikai Time magazin a huszadik század legjelentősebb alakjának nevezett ki. Méltán: Newton óta sok felfedezés született ugyan, de a fizikai világkép Einstein elméleteinek publikálásáig jottányit sem változott. Viszont a titkok területén is egyértelműen elvihetné a pálmát. Olyannyira, hogy nemcsak a halála óta eltelt bő fél évszázadban derültek ki egyes dolgok róla, de még napjainkban sem állíthatjuk, hogy személyével kapcsolatban nem ér meglepetés bennünket. Ami minden kétséget kizáró tény: a hetvenhat éves tudós 1955. kora tavaszán hirtelen gyengülni kezdett, április első napjaiban rosszul lett, a princetoni kórházba szállították, ahol néhány nappal később, április 18.-án meghalt.

Elsőként saját temetését titkolta el barátai, ismerősei, tisztelői és a hivatalos körök elől. Végrendelete szerint halála után nem volt gyászszertartás, csak legközelebbi rokonai búcsúztak el tőle, majd elhamvasztották. A második világháború szörnyűségei, a holokauszt után nem szerette volna, ha szélsőséges elemek a sírját meggyalázzák, ezért úgy rendelkezett, hogy hamvait a Princeton melletti Raritan folyóba szórják. Hűséges társai: titkárnője, Helene Dukas, unokahúga,  Margot Einstein és utolsó szerelme, Johanna Fantova maradéktalanul eleget tettek kérésének. Néhány nap múltán e hölgyeknek is vaskos meglepetésben volt része: a helyi sajtó közölte, hogy a nagy tudóst csak részben hamvasztották el; Einstein barátjával, Thomas Harvey patológussal megbeszélte, hogy egyik szemét és agyát tudományos célokra adományozza, amely így a princetoni egyetemen letétbe került. De az említett hölgyek egyike, Johanna Fantova is gondoskodott meglepetésről: halála előtt elrejtette titkos naplóját a helyi egyetem könyvtárában.

Albert Einstein, prágai tartózkodása idején ? 1911-12-ben – gyakran megfordult Bertha Fanta Óváros-téri, Egyszarvúhoz címzett házában, ahol baráti körének ? amelyhez Franz Kafka és Max Brod is tartozott ? hegedűkoncerteket is adott. A heti rendszerességgel megrendezett összejövetelekről napjainkban nagyméretű bronztábla emlékezik meg a mártírhalált halt Husz János impozáns szobrának közelében elhelyezkedő ház falán. Bertha asszony Jan nevű fiával amolyan apa-fiú barátságba került, így aztán berlini évei alkalmával is tartották egymással a kapcsolatot. Johanna Bobesch  az ifjabb Fanta feleségeként a múlt század harmincas éveinek elején találkozott az érett tudóssal. Már első pillanatra lenyűgözte a fiatalasszonyt Einstein egyénisége, bár ekkor még ők sem sejtették, hogy valaha is közük lehet egymáshoz. Egy évtized múltán, 1940.-ben  Amerikában találkoznak újra. Johanna Fantova ekkor már elvált, friss emigráns. A ragyogó szépségű, érett nő iránt azonnal lángra gyúl a hatvanas éveit taposó tudós. Nem mindennapi kapcsolat az övék, hiszen Johanna csak néhány hónappal idősebb a kiskorában elhunyt Lieserlnél,  Einstein elsőszülött gyermekénél.  Hogy mekkora szerelem tombol a tudós lelkében, arra a legfényesebb példa, hogy kamasz módjára szerelmes verseket ír szíve hölgyéhez. Erre vonatkozóan is van egy szarkasztikus megjegyzése: a gravitáció nem tehető felelőssé, ha valaki szerelembe esik.  Kapcsolatuk egészen Einstein haláláig tart. Ekkor még senki sem sejti, hogy milyen titkok kerülnek csaknem fél évszázad után a felszínre.

A fizika nagy évének ? az 1905-ben megjelent speciális relativitáselméletnek ? a centenáriumára készülve a kutatók többek között meglátogatták a princetoni egyetem könyvtárát is, hátha előkerül egy ismeretlen Einstein-kézirat. Óriási meglepetésre a már feldolgozott kötegek között egy ismeretlen, német nyelvű naplót találtak, amely az Einsteinnel folytatott beszélgetésekről szól. Kiderült, hogy az egykori könyvtáros, az 1981-ben elhunyt Johanna Fantova csempészte oda. A tudós életének utolsó két évét felölelő hatvankét oldal bővelkedik a személyes, sőt intim részletekben, így a szenzációszámba menő kéziratból csak néhány szemelvényt közöl a New York Times 2004. áprilisában, azzal a megjegyzéssel, hogy az egész szöveg ? túlontúl személyes és intim részei miatt ? szinte biztosan soha nem kerül nyilvánosságra. Közben elterjedt a legenda, hogy utalások találhatók benne korábbi jegyzetekre, sőt talán napló(k)ra is. Emiatt elindult az egyelőre sikertelen keresés a korábbi időszak feljegyzései iránt. Elképzelhető, hogy Johanna egészen szerelmük elejétől, 1940-től vezetett naplót.

Az ominózus 2004-es évben az egyik, Einstein-emlékek iránt kutakodó  újságíró rábukkant  a princetoni egyetem patológiai intézetének alagsorában egy nagyméretű üveghengerben ? az eredeti beszámoló szerint uborkásüvegben  – a nagy tudós agyára.

Ennél pikánsabb részletek is kiderültek a tudománytörténet egyik legnagyobb alakjáról: szerelmi afférba keveredett az egyik legszebb és legeredményesebb kémnővel: 1998-ban Szentpéterváron kiállítást rendeztek a leghíresebb szovjet-orosz kémnőkről, amelyen bemutatták, hogy a múlt század harmincas éveinek közepén Sztálin ügynökök hadát küldte az Egyesült Államokba, hogy kifürkésszék a legújabb tudományos eredményeket. Margarita Konyenkova a fizikusokra specializálta magát. Úgy férkőzött Einstein bizalmába, hogy a tudós nevelt lányát, Margot kérte meg, mutassa be őket egymásnak, mivel férje, a híres szobrász, Szergej Konyenkov szobrot kíván készíteni róla. Einstein beleszeretett a ragyogóan szép és okos Margaritába, amit ugyancsak az 1998-ban bemutatott kilenc szerelmes levele is bizonyít, ezeket még ugyanebben az évben a neves Sotheby´s cég aukcióján elárverezték.  A második világháború alatt a szovjetek azt remélték, hogy fontos atomtitkokat tudhatnak meg az idősödő tudóstól; a valóságban Einstein nem is vett részt az atombomba kifejlesztésében. Erre Konyenkova is rájött, így az eredményes tevékenység érdekében a programvezetőt, Robert Julius Oppenheimert is behálózta. A történet csattanója, hogy a fedőakció is sikerült, a Szergej Konyenkov által elkészített Einstein-mellszobor a princetoni Institute for Advanced Study előtt ma is megtekinthető.

Einstein meggyőződéses pacifista volt, az erőszak minden formáját elítélte. A róla kialakított képet szépen árnyalja a 2005-ben, Japánban  előkerült négy levél. Sinohara Szelei japán filozófus a múlt század ötvenes éveinek elején felháborodott hangú levélben fordult Einsteinhez, hogyan tehette meg, hogy saját maga ösztönözte az atombomba előállítását, amely negyedmillió honfitársa halálát okozta. Einstein válaszában megírta, hogy mindig elítélte az atombomba bevetését Japán ellen, de semmit sem tehetett a végzetes döntés ellen. Viszont azt is hozzáteszi, hogy bizonyos esetekben ? ilyen volt a második világháború is ? megengedhetőnek tartja az erőszak alkalmazását.  A 2001-ben, nyolcvankilenc éves korában elhunyt filozófus özvegye tárta a világ elé e leveleket, amelyekből az is kiderült, hogy a későbbiekben barátság alakult ki férje és Einstein között, aminek bizonyítéka, hogy japán selyemfestményeket küldtek neki, amit a német tudós dedikált fényképével viszonzott.

A közelmúlt is tartogatott meglepetést az Einstein-rajongók számára: két évvel ezelőtt előkerült egy kék tintával írt Einstein levél, amelyet 1954-ben Eric Gutkind filozófushoz írt. Ebben egyértelműsíti, amit igazán sohasem titkolt: a neki tulajdonított vallásosságnak nincs semmi köze az egyházak által hirdetett tanokhoz; szó szerint így fogalmaz: ?Az a szó, hogy ?isten? számomra semmi más, mint az emberi gyengeség kifejezése és terméke, a Biblia tiszteletre méltó, ám primitív és meglehetősen gyermeteg legendák gyűjteménye?. De kitér az Ószövetségben hangoztatott ?Isten kiválasztott népe? elméletére is: ?Számomra a zsidó vallás ugyanolyan, mint a többi, a leggyerekesebb babonák megtestesítője, és a zsidó nép, amelyhez boldogan tartozom, és amelynek a gondolkodásmódjához mély azonosulást érzek, nem jelent más minőséget a számomra, mint az összes többi nép?. A kézirat előkerülése akkora szenzációt okozott, hogy az egyik legtekintélyesebb angol napilap, a The Guardian 2008. május 13.-i száma külön tudósításban számolt be róla. Értékét pontosan mutatja, hogy a Sotheby´s árverésén 170.000 fontért, vagyis negyedmillió dollárért kelt el!

Einstein alakja annyira legendássá vált, hogy a tudományos világban számon tartják ismeretségi köreit. Az első körbe azok tartoznak, akik kezet foghattak vele. A második körben levők az első kör tagjaival fogtak kezet, a sor e szerint folytatódik. Így terjed koncentrikus körök módján Einstein kézfogása. Életem egyik fontos élménye volt, hogy bekerülhettem a második körbe: 1997-ben tudománytörténeti sétán kalauzolhattam végig Pozsony utcáin Balázs Nándort, Einstein utolsó matematikusát. Mivel e nagyszerű amerikai-magyar tudós, látogatása alkalmával előadást tartott Pozsonyban a Duna utcai és a somorjai magyar gimnáziumban is, mindazok, akikkel kezet fogott, ugyancsak bekerültek a második körbe, ezzel átvehették tőle Albert Einstein kései üzenetét.  Azét a zsenijét, akihez hasonlót legközelebb talán csak fél évezred múltán hordoz magán a föld.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>