Akadémia-alapító tanár, tudós, térképész

Mikoviny Sámuel halálának kétszázhatvanadik évfordulóján

Amikor a magyar tudománytörténet egyik legnagyobb alakját szerényen tanárnak nevezzük, aligha tudatosítjuk elévülhetetlen érdemeit. Ő nemcsak egyszerűen tanított, de a selmecbányai bányászati akadémia első vezetője is volt. A világ harmadik műszaki főiskoláját alapította meg: az angol Trinity College és a prágai Műegyetem után 1735-ben épp a Felső-Magyarországi bányavárosban indult be a mérnökképzés.

Abban az időben még Németországnak, Franciaországnak és Oroszországnak sem volt ilyen intézménye, mindenütt a hagyományos tudományegyetemeken szerveztek mérnökképző tanfolyamokat. Egyéb világrészeken meg nem is álmodtak arról, hogy műegyetemet létesítsenek. Már emiatt is a legnagyobbak között a helye. De ő ennél sokkal többet tett: Bél Mátyás hűséges munkatársaként elkészítette Magyarország első, tudományos igényű térképeit, több folyót szabályozva megakadályozta a rendszeres árvizeket, elősegítette a folyami hajózás beindulását, megtervezte és elkezdte építeni a mai Budapest egyik világhírű büszkeségét, a budai várpalotát.

A tizenhetedik századra jellemző módon még csak azt sem tudjuk, mikor született. A legtöbb lexikon úgy tudja, hogy 1700 körül, viszont Bél Mátyáshoz fűződő szoros kapcsolata arról tanúskodik, hogy csaknem egykorúak voltak. Egyes tudománytörténészek ezért úgy vélik, hogy valójában 1686-ban, Ábelfalván látta meg a napvilágot.  Alapiskoláit szülőfalujában és a közeli Losoncon végezte.  Besztercebányán járt gimnáziumba, minden bizonnyal itt ismerkedett meg Bél Mátyással is. A nürbergi egyetemen tanul tovább, majd a közeli Altdorfban dolgozik. Már ekkor is kitűnik kivételes tehetségével: Altdorfról készített rézmetszetei 1723-ban Nürbergben nyomtatásban is megjelennek. Mivel egyetemi diplomáját Jénában szerzi meg, itt helyezkedik el udvari térképészként. Minden esélye megvan arra, hogy a legnagyobb német tudósok közé küzdje fel magát. A sors viszont mást rendelt számára: Pozsony-vármegye felkéri őt, legyen szülőhazája térképésze.

A Duna évezredek óta minden tavasszal, a zöldár idején elöntötte a Csallóköz és a Mátyusföld jelentős részét.  Ez a mezőgazdaság számára sokszor elemi csapásszerű károkat okozott. A megye vezetése elérkezetnek látta az időt, hogy felmérjék az egyes partszakaszokat és megfelelő gátakat építsenek. Mikovinynek köszönhetjük az első tudományos igényű Duna-térképeket Pozsonytól Komáromig, valamint a folyó árszabályozását is. Közben 1727-ben Esterházy József gróf megbízásából a tatai tó környékét, a bécsi hadmérnöki akadémia felkérésére pedig a Lajta folyót térképezi fel.

Lelkesen támogatja Bél Mátyás kezdeményezését a Magyarország életét, iparát, társadalmát tudományos eredményeit bemutató többkötetes munka megírására, amelyhez ő készíti a térképeket. Összesen negyvenkilenc térképet rajzolt meg az ország egyes vármegyéiről. Ezek közül 11 megjelent Bél befejezetlen főművében, a Notitiában, 12 kéziratban máig megtalálható, a többinek nyoma veszetett. Térképei elkészítéséhez maga dolgozta ki a tudományos módszereket: a háromszögellési pontokat, hogy pontosan ábrázolja a természeti képződményeket, valamint a folyók irányának meghatározását. Minden folyót végigjárt, a csónak oldalához erősített iránytűvel határozta meg a kanyarulatok irányát, miközben a világon elsőként vette tekintetbe, hogy a mágneses északi sark nem azonos a Föld északi sarkával, így az általa készített térképek még ma is csodálatra méltóan pontosak.

A pozsonyi vár Mikoviny metszetén

Tízévnyi pozsonyi munkássága után kérik fel a selmecbányai bányászati akadémia megalapítására. Munkássága maradandóságát bizonyítja, hogy napjainkig működik. Csak éppen a cseh légiósok bevonulását követően 1919-ben Sopronba menekítették levéltárával, műszereivel, tudományos könyvtárával együtt.

Mikoviny nevéhez fűződik a Selmecbánya környékén fekvő tavak vízszintjének szabályozása. Hetven kilométernyi töltés megépítésével olyan tározókat alakított ki, amelyek vizével a bányagépeket tudták meghajtani, ezzel lehetővé vált a világon ugyancsak elsőként a mély bányaaknák kialakítása.

1740-ben Mária Terézia került a Habsburg-trónra. A német uralkodók hallani sem akartak arról a pimaszságról, hogy egy nő legyen a német-római császár. A fiatal, tapasztalatlan uralkodónő ezért kénytelen volt hadjáratot indítani érdekei érvényesítésére. Mikoviny feladata a határ menti hágók védelmi vonalainak kiépítése volt, aminek ezúttal is maradéktalanul eleget tett: Mária Terézia ? részben neki köszönhetően –  megnyerte az örökösödési háborút.

Az uralkodónő 1748-ban bízza meg élete legszebb feladatával, a budai várpalota megtervezésével, egy év múltán ráadásul az építkezés főmérnökévé is kinevezi.  A sors tragikus fintora, hogy épp főművét nem tudta befejezni: megfázott,  tüdőgyulladást kapott, ami véget vetett életének. Ugyanis 1750-ben télvíz idején a trencséni magisztrátus segélykérésére – mivel a Vág megáradt vize pusztulással fenyegette a várost – az uralkodó kirendelte őt a védőművek kiépítésére, a folyó töltések közé terelésére. A nyirkos, hideg időben annyira megfázott, hogy kérte, vigyék Selmecbányára gyógykezelésre. Legyengült szervezete az út viszontagságait nem bírta elviselni: 1750. március 26-án meghalt.

Mikoviny személyében a mára világhírűvé vált magyar térképészet-tudomány megalapítóját tisztelhetjük, mérnöki tevékenysége eredményeként a Duna és a Vág több szakaszának árvízmentesítését neki köszönhetjük. Tanárként megajándékozta népét és hazáját egy jelentős oktatási és tudományos intézménnyel.

Comments are closed.