Egerek és emberek

Bauer Győző akadémikus hetvenedik születésnapján.

 John Ernst Steinbeck megrendítő kisregénye, Az egerek és emberek főhőse, Lennie, kielégítetlen szeretetéhségében halálra simogatja a kezébe kerülő puha, kicsi állatokat. Azokat a lényeket, amelyek fontosabb szerepet játszanak az életünkben, mint ahogy azt gondolnánk. Egerek, tengerimalacok és nyulak nélkül napjainkban is még egy sor betegség kaszálná az emberiséget, nem lenne több ezer modern gyógyszer, a farmakológia tudománya talán ki sem alakulhatott volna. Ahhoz, hogy tudjuk, miként hat szervezetünkre a gyógyító hatású idegen vegyi anyag, hogy bízhassunk abban, egy idő után a ma még legyőzhetetlen kórt is sikerül megfékezni, létfontosságúak e puha kis állatkák. Arról már nem is szólva, hogy még inkább azon  tudósok, kutatók, kísérletezők számára, akik a múltban, a jelenben és a jövőben tisztázzák, milyen folyamatok útján éri el a gyógyszer a hatását, milyen lehetőségek kínálkoznak az orvostudomány számára minél több emberélet megmentésére, rosszabbik esetben legalább lényeges meghosszabbítására. Az új csodaszerek kifejlesztése lépcsőzetének első fokán a farmakológuskutatók állnak, akik az újonnan megalkotott vegyületek élő szervezetre kifejtett hatását vizsgálják. Ezen kutatók között is nemzetközi méretekben a legismertebbek közé tartozik Bauer Győző professzor, akinek neve szakmai körökben jól cseng Angliától Japánig.

Még jó ismerősei is inkább csak sejtik, mint tudják, hogy mivel foglalkozik. Laikus szemmel annyi érzékelhető, hogy az idegrendszer egyes receptoraihoz kötődő vegyületekkel, ami végül is új gyógyszerek kikísérletezését teszi lehetővé.

Mi, akik csak középiskolás fokon ismerjük az emberi szervezetet, tudjuk, hogy az idegrendszert az akaratunktól függő szimpatikus és akaratunktól független vegetatív rendszer alkotja. Hogy ez utóbbi, melyet a szakemberek inkább autonómnak neveznek, még tovább osztható, már meghaladja ismereteinket. Ráadásul ebből is több van, amelyek közül az egyik meghatározása részben épp Bauer Győző érdeme. Feltehető a kérdés, nemcsak tudományos haszna van az ilyen felismeréseknek? Ha tudatosítjuk, hogy az egyes vegyi molekulák csak meghatározott idegvégződésekhez, receptorokhoz képesek kötődni, kiderül, hogy ezzel lehetővé válik olyan gyógyszer megalkotása, amely csak a szívre, vagy a tüdőre, esetleg épp a gyomorra illetve a bélrendszerre hat. Azaz a kutatások eredménye mindannyiunk számára a szó szoros értelemben létfontosságú lehet. Mindezt szaknyelvre lefordítva Bauer Győző csaknem fél évszázados kutatói tevékenységéről elmondható, hogy a simaizmok, az autonóm idegrendszer és a szövetekben kialakult szabad oxigén gyökök okozta elváltozások gyógyszertanát kutatta. Kezdetben a papaverin hatásmechanizmusával foglalkozott, majd az emésztőszervi simaizmok érzékelőin (receptorain) érzékelhető gátló és ingerlő folyamatok kutatásában ért el alapvető felismeréseket. Külföldi kutatókkal együttműködve sikerült igazolnia, hogy létezik egy harmadik típusú, un. nemkolinerg-nemadrenerg idegátvitel, sőt egész idegrendszer. Ez különösen az olyan finomhangolásra teszi képessé a jövőben a gyógyszeripart, amely a mainál pontosabb szívritmus szabályozásra, az erek, a gyomor és bél, vagy a légzőszervi simaizmok befolyásolására alkalmas.

Hosszú út vezetett a Mátyusföldről a tudomány fellegváraiba: hetven évvel ezelőtt, 1942. május 31.-én Érsekújvárott látta meg a napvilágot, viszont gyerekkorát már  Magyarbélen töltötte, alapiskoláit elvégezve a galántai gimnázium diákja lett, ahol 1959-ben érettségizett. Ezt követően a pozsonyi Comenius Egyetem orvosi karán szerzett 1965-ben diplomát. Kutatóorvosként kívánt dolgozni, ennek érdekében 1966-tól öt éven át a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Farmakológiai Intézetének munkatársa lett, ahol megszerezte az orvostudományok kandidátusa (C.Sc) fokozatot, majd a Szlovák Tudományos Akadémia pozsonyi Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének tudományos munkatársa lett. Kutatási területéül a neuro farmakológiát választotta: a szerves vegyületek simaizmok idegein lejátszódó ingerület átvitelével foglalkozott, valamint a szövetekben keletkező oxigén-szabadgyökök és a gyógyszerek reakcióit kutatta. Ezek a kérdések szerte a világon fejtörést okoztak az erre szakosodott intézetek munkatársainak, amiből eleve következik, hogy a szakfolyóiratokban megjelentetett publikációk arra késztetik az egyes munkahelyi vezetőket, hogy felvegyék a kapcsolatot azokkal a tehetséges kutatókkal, akiktől hasznos együttműködést remélnek. Bauer Győzőt elsőként Ukrajnában fedezték fel, 1974-ben meghívták a tudományos akadémia kijevi kutatóintézete munkatársának, ezt követte 1981-82-ben kiküldetése Japánba. A felkelő nap országának tudósai a későbbiekben sem mondtak le munkájáról, vendégkutatóként 1989-ben, 1995-96-ban és 1998-99-ben is részt vett a fukuokai orvosi egyetem gyógyszerkutató intézetének kísérleti programjaiban.  Nyugat-Európában is letette névjegyét, két alkalommal, 1987-ben és 1993-ban fejtett ki tevékenységet a londoni egyetem (London University) laboratóriumaiban.  Eközben hazai ?anyaintézményéhez? sem lett hűtlen: külföldről visszatérve a pozsonyi gyógyszerkutató intézetben folytatta tevékenységét, amelynek 1982-től igazgató helyettese, 1990-től egy évtizeden át az igazgatója volt, 2001-től ismét az igazgatóhelyettesi feladatokat látja el. Közben szorgalmasan publikált: napjainkig mintegy háromszáz tanulmánya jelent meg, ennek több mint egy harmada a külföldi szaklapokban.  Tevékenységének jelentőségét egyre szélesebb körben ismerték el, amit pontosan jelez, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia 1987-ben, a Csehszlovák Tudományos Akadémia 1988-ban levelező taggá választotta. Hazai magyarjaink közül egyedüliként jutott el e magas tudományos fokozatra. Tevékenységének jelentőségét az anyaországban is elismerték: 1998-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Gazdag szakmai tapasztalatait az új orvos generációkkal is megosztja: 1994-ben egyetemi docenssé habitálták, a következő évben rendes egyetemi tanárrá nevezték ki.

Kutatásainak sikerességét jelzi az általa jegyzett tíz szabadalom is, amelynek egyike felerészben az ő nevét viseli: Štolc nevű munkatársával közösen kifejlesztett alapanyag neve stobadin (a  Štolc és Bauer név összevonásából). E különleges, a szívritmust befolyásoló anyagnak mintegy nyolcvan változatát alkották meg és vizsgálta különböző sima izmokra kifejtett hatását. A továbblépést, a gyakorlati alkalmazást már a gyógyszergyáraknak kell a jövőben megtenniük.

Kutatóként, egyetemi tanárként a tudományszervezésből is évtizedek óta kiveszi a részét: 1987-1989 között a Szlovák Tudományos Akadémia főtitkár helyettese; 1996-tól a Szlovák Akadémiai Társaság tagja, 2001-2003 között elnöke; 2003-tól a Szlovák Tudományos Akadémia Tudós Társaságának a tagja.

Ha csupán tudományos tevékenysége töltené ki Bauer Győző életét, már az is tiszteletre méltó teljesítményről tanúskodik. Ő viszont, az ötvenes-hatvanas években eszmélő generáció legtöbb tagjához hasonlóan úgy érezte, csak akkor teljes az élete, ha bekapcsolódik a hazai magyarság szellemi életébe. Ez tájainkon fél évszázadon át elsősorban a Csemadokot jelentette. A maga által felállított magas mérce eredményeként számára ez nemcsak a helyi, de az országos szervezet munkájában való részvételt is jelentette. Ennek eredményeként 1991-től hét éven át a Csemadok Országos Választmányának elnöke, 1990-2000 között a Magyarok Világszövetsége elnökségének a tagja volt.

Mosolyogva említi meg, hogy szerencsés csillagzat alatt született: gyermekkorában kutató vagy diplomata szeretett volna lenni. A sors kegye folytán mindkét kívánsága teljesült:

2003-ban kinevezték Szlovákia törökországi nagykövetének, ezt a megbízatást négy éven át látta el.

E sokrétű tevékenység, a tudomány és a társadalmi élet területén kifejtett munkássága elismerésekben is meghozta gyümölcsét: 1987-ben megkapta a Klement Gottwald díjat  (a Kossuth-díj hazai megfelelőjét), 1992-ben a Jesenius ezüst plakettet, 1995-ben a Minority Awards díjat, 2000-ben a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmét, egy évvel később a Pribina Kereszt II. fokozatát és a Magyar Köztársaság Középkeresztjét, 2002-ben a Szlovák Tudományos Akadémia Arany Plakettjét, egy év múltán a Kemény Zsigmond díjat, de tulajdonosa az Arany János-díjnak, a Tudományos Kutatásért Életműdíjnak, és az Ukrán Tudományos Akadémia díjának is.

 A kívülállók számára logikus, hogy a kutatással eltöltött negyvenhét év után egy tudós, közéleti ember megérdemelt pihenéssel tölti mindennapjait. Akik ismerik Bauer Győzőt, nem csodálkoznak, hogy jelenleg is dolgozik a gyógyszerkutató intézetben, publikációs tevékenységét is folytatja. Még néhány évet mindenképp alkotó munkával szeretne eltölteni. Tisztelt professzor úr, kedves Győző, ehhez kívánunk Neked jó egészséget.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>