Csallóköz első nyomdásza

A történelmi Magyarország területén a mohácsi vészt követően terjedtek el a nyomdák. Az elsőt Brassóban alapították 1535-ben, ezt követte egy évvel később a nyugati határszélen a sárvári, majd a kolozsvári. Két emberöltő alatt harmincegy nyomda kezdte meg működését, közöttük 1594-ben a később híressé vált pozsonyi intézmény. A tizenhatodik század folyamán az egykori Felvidék területén még Bártfán (1579), Besztercebányán (1578), Eperjesen (1573), Galgócon (1582), Kassán (1560 előtt) és Nagyszombatban (1578) alapítottak állandó nyomdát.  Elmondható, hogy ? akárcsak egész Európában ? nálunk is a  szellemi és tudományos központokban működtek, ahol nagy igény mutatkozott az írott szó iránt. Emellett a  sajátos történelmi események következtében a tizenhatodik század második felében egész Európát elözönlötték a vándornyomdászok, akik olykor eldugottnak hitt kis községekben folyatták tevékenységüket. Közéjük tartozott Wechelius Zsigmond János is, aki ? egyes források szerint – huszonhárom éven át tevékenykedett Tejfalun.

A bázeli születésű Christian Wechel a tizenhatodik század közepén alapított Párizsban nyomdát, ahonnan a protestánsok körében 1572 augusztusában rendezett vérengzés, a Szent Bertalan éji borzalmak után menekült Majna Frankfurtba egész családjával együtt. Tevékenységét fiai és vői folytatták, Frankfurton kívül Németország több városában. Zsigmond Jánosról a források úgy tudják, hogy az 1620-as évek elején Bécsben volt könyvkereskedése, itt ismerkedett meg Pálffy Istvánnal, aki felajánlotta neki, hogy egyik birtokán könyvnyomdát rendez be. Ennek eredményeként került a gróf adófizetőjének számító Tejfalura. A községben kifejtett tevékenységéről aránylag keveset tudunk, ez az oka a személye körüli bizonytalanságnak. Hogy ennek ellenére Tejfalu neve bekerült a nyomdászat történetébe, az általa kiadott magyar nyelvű kalendáriumoknak köszönhető.

Az első Tejfalusi Kalendárium

Az első 1637-ben jelent meg a korra jellemző dagályos címmel: ?Urunk Christus Születése után Az M.DC.XXXVIII Esztendőre valo Calendarium Melly Az Crackai Akademiában tanéto M. Zorawsky Miklós Philosophus és Mathematicus Doctor irasabul magyarra fordéttatván Tei-Falun Nyomtattatot Wechelius Sigmond Janos által?. A kiadványt Wechelius Erdődi gróf Pálffy Istvánnak, pozsonyi főkapitánynak, a dunántúli végvárak főparancsnokának ajánlja Tejfaluról 1637. december 6.-án.  A következő évben készült kiadványon Galanthai Esterhaz(y) Miklós nádornak szóló ajánlás olvasható, 1638. november 19.-én jegyzett, ugyancsak tejfalusi keltezéssel. A könyv címlapja és néhány oldalnyi töredéke megtekinthető a somorjai Honismereti Házban. Egészen 1646-ig Mikolaj Zorawski tollából jelentette meg a kalendáriumokat. Mivel tudott, hogy a magyar változat eredetije 1666-ig folyamatosan jelent meg Krakkóban, arra lehet következtetni, hogy Wechelius Zsigmond János legfeljebb 1647-ig fejtette ki tevékenységét. Érdemes megemlíteni, hogy a negyvenes években kiadott kalendáriumokból csak töredékek maradtak fenn, ezek alapján kideríthetetlen, hogy még ezek is Tejfalun jelentek meg, vagy már Somorján, ahova András fia költöztette a sajtót. Az viszont biztos, hogy 1650-ben már itt működött.

Teljesen kizártnak tekinthető, hogy csupán a fent említett termékeket állította elő a Wechelius nyomda. Mint a kor legtöbb nyomdásza, ő is minden bizonnyal megrendeléseket is teljesített, erről azonban nem maradt fenn semmilyen kézzelfogható adat.

Wechelius András a családi hagyomány folytatásaként 1651-től adott ki kalendáriumokat. Viszont Somorján nem sokáig tartózkodott: elfogadva a kőszegi evangélikus egyházközség meghívását a dunántúli városba költözött. Az időpont is bizonytalan: valamikor 1652 után. Ami tudható, 1658-ban már Kőszegen nyomtatott könyveket. Annyit bizonyosan tudunk róla, hogy tizenhét évig dolgozott nyomdászként.  Tekintve, hogy 1665-ben hunyt el, ebből következik, hogy 1648-ban vette át édesapjától a családi vállalkozást.

Az egykori könyvkereskedő Vechelius János Zsigmond egyike volt a magyar nyelvű sajtótermékek előállítóinak a tizenhetedik század első felében, az első csallóközi nyomda megalapításával beírta Tejfalu nevét az egyetemes sajtótörténetbe. Földi mivoltában minden bizonnyal a Csallóközben maradt: valamelyik helyi temetőben nyert örök nyugodalmat. Egy emléktáblát mindenképp megérdemelne kultúratörténetünk e jeles alakja.

Comments are closed.