Két haza büszkesége

Oláh György 80. születésnapjára.

Gyakran elhangzik az érv, hogy idehaza aligha tudna egy-egy tudós világraszóló eredményt elérni, a megfelelő körülmények híján. Ez nemcsak napjainkra érvényes, a múltban, pontosabban a második világháborút követő években fokozottan igaz volt. Olyannyira, hogy az 1994-es kémiai Nobel-díj kitüntetettje, Oláh György nem felejtette el életrajzában megemlíteni, hogy milyen nyomorúságos körülmények között voltak kénytelenek dolgozni az ötvenes évek elején. Még megfelelő vegyszerük sem volt a kísérletek elvégzésére, a laboratóriumi körülményekről nem is beszélve. Ő maga úgy jutott saját ?helyiséghez?, hogy főnöke engedélyezte a vegyszerek tárolására szolgáló erkély beüvegezését, amivel végre saját munkahelyhez jutott a fiatal tehetség, aki ebben a szerény, hevenyészetten kialakított fülkében alapozta meg a szénvegyületek gyökeresen új kémiáját. Viszont az anyagi nyomor ellenére szellemileg krőzusok voltak: a szóban forgó főnök Zemplén Géza, a magyar szerves kémia legendás alakja ? a fiatalon elhunyt, de így is a világhírnévig eljutott Zemplén Győző öccse -, a cukorvegyészet Európa szerte ismert szaktekintélye, Emil Fischer Nobel-díjas tudós egykori munkatársa volt.  Aki bár a régi egyetemi hagyományoknak megfelelően nem adott fizetést asszisztenseinek ? örüljenek csak, hogy mellette dolgozhatnak ? viszont egyengette pályájukat, nem akadályozta meg egykori tanítványait, hogy saját kutatási programokba kezdjenek, amelyekhez neki olykor vajmi kevés köze volt.  

Sok kiváló szakembert kinevelt, mondani sem kell, hogy a leghíresebb közöttük a legnagyobb tudományos kitüntetést szerzett Oláh György, aki nyolcvan évvel ezelőtt, 1927. május 22.-én Budapesten látta meg a napvilágot. Édesapja ügyvéd volt, a családban senki sem foglalkozott természettudományokkal. Viszont Oláh György a híres-neves piarista gimnáziumba járt, ahol nagyon komoly hagyományai voltak a tudományokra való képzésnek. A fizikai Nobel-díjas Wigner Jenő tollából származik a meghatározás, hogy a huszadik század elején a világ öt legjobb gimnáziuma közül három Budapesten működött. Mindhárom ? a Fasori Evangélikus, a Piarista és a Mintagimnázium ? világhírű tudósok garmadát adta az emberiségnek. Az érettségit követően a Budapesti Műegyetem hallgatója lett, itt került kapcsolatba Zemplén Gézával, akinek hamarosan asszisztense, később közvetlen munkatársa lett. Szeretetteljes visszaemlékezésében Oláh György nem mulasztja el megemlíteni, hogy Zemplén kedvenc tanítványait, munkatársait társasági életébe is bevonta, ez konkrétan azt jelentette, hogy mulatós kedvében az egyik kocsmából a másikba járt velük, a napokig eltartó eseményekkel nagymértékben növelte ifjú kollégái állóképességét.

Oláh György figyelme már ifjú korában a szénhidrogének felé fordult, amelyekben abban az időben kevés elméleti tudós látott igazán fantáziát. Ennek az oka az volt, hogy a legtöbb tagjuk, közöttük a metán is, amely az ifjú kutató munkásságának homlokterében állt, stabil vegyületek, nagyon nehezen lépnek reakcióba, emiatt a vegyészek számára nem túl izgalmasak. Oláh György legfőbb felismerése az volt, hogy rájött, talán ez amiatt van, mert nem megfelelő módszerrel és reagensekkel vizsgálják ezeket. Az ő ötlete volt, hogy a kísérleteket nagyon alacsony hőmérsékleten végezzék el. Ez merőben szokatlan megoldás volt, hiszen évezredeken keresztül a vegyészek szobahőmérsékleten vagy hevítve figyelték meg a reakciókat. Amelyek gyorsasága nagymértékben függ attól a közegtől, amelyben lejátszódnak. Oláh György érdeme annak a szupersavnak ? a százszázalékos kénsavnál sokkal erősebb reagensnek – az előállítása, amelyet a későbbiekben mágikus savnak neveztek el. Viszont ezt megelőzően sorsfordító események játszódtak le az életében. Az 1956-os forradalom leverését követően Nyugatra távozott. Annak ellenére, hogy jövője megalapozottnak tűnt, tekintve, hogy ebben az időben már a Magyar Tudományos Akadémia kémiai intézetének az igazgatóhelyettese tisztét töltötte be. De szabadságvágya erősebbnek bizonyult. Hogy milyen nehéz lehetett a döntést meghoznia, érdemes megemlíteni, hogy feleségével és kétéves György János fiával vette kezébe a vándorbotot.  Először Londonba emigráltak, majd 1957 tavaszán Kanadába költöztek. Itt kezdte újra az életét, majd az Egyesült Államokban, Clevelandben folytatta, később a Dél-Kaliforniai Egyetem tanára lett. Második fia, Ronald Peter már az Újvilágban született.  A mágikus sav feltalálása után olyan reakciókat sikerült létrehoznia, amelyek alaposan kitágították a szerves vegyületekről alkotott ismereteinket.

Minden középiskolás tudja, hogy a szén négy vegyértékű. Ez a változat alkotja azokat a stabil vegyületeket, ami miatt az oxigénen kívül ? ami égés formájában alakítja át ezeket ? nem nagyon hajlamosak a reakciókra. Oláh György nagy felismerése volt, hogy ha a szenet öt vegyértékűvé alakítjuk, akkor igenis agresszívé válik. Az általa feltalált mágikus savval sikerült előállítania öt vegyértékű karbokationokat, amelyek épp az elektronhiány miatt igenis gyors reakciókra képesek. Tudományos szempontból fontos, hogy Oláh professzor tevékenysége új megvilágításba helyezte a vegyértékelméletet, nagymértékben kibővítve a vegyészet korábbi határait. Kutatási eredményeinek ugyan  jelenleg még csak kicsi a gyakorlati jelentősége, viszont komoly kutatások kezdődtek a tüzelőanyag-cellákkal ? ezeknek a kísérleteknek a középpontjában ugyancsak ő áll -, amelyek a jövő nagy ígéretei a környezetkímélő energiaellátás terén. Kísérleti jelleggel már a világ számos helyén üzemeltetnek  ilyen járműveket, valamint áramtermelő erőműveket, a műszaki kérdések megoldása után szinte biztos, hogy akkora áttörést jelentenek majd, mint a tizenkilencedik század utolsó harmadában a benzinmotor megjelenése.  Az energetikán kívül az általános vegyészetben, a műanyaggyártásban, sőt a gyógyszeriparban is nagy jövő vár az általa feltárt folyamatokra, tekintve, hogy egészen új vegyületek létrehozását teszi lehetővé a szénláncok átrendezésével.

Bár amerikai tudóssá vált, szülőföldjét nem felejtette el, rendszeresen hazalátogat tágabb hazájába. Ez alól a kisebbségi magyarok sem kivételek, néhány évvel ezelőtt nagysikerű előadást tartott a révkomáromi diákok számára. Kettős kötődését saját maga ekképp jellemzi: ?Családommal együtt új hazára leltem, s miközben büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, amerikai lettem. Magyar származású amerikai vagyok, ahogy itt mondják, két világból legjobb az enyém?. Méltán is lehetnek büszkék rá mindkét hazájában, hiszen olyan új utat fedezett fel a vegyészetben, amelyről korábban senkinek sem volt tudomása.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>