Az itthon maradt marslakó

  Marx György születésének nyolcvanadik évfordulóján. 

A marslakók vagy fél tucat változatban ismert legendája szerint ebbe a csoportba azok a lángelmék sorolhatók, akik a természettudományok terén olyan kiemelkedő teljesítményekre képesek, amire földi lény aligha, vagyis egy felsőbbrendű civilizáció képviselői. Megszólalásig hasonlítanak az emberekre, viszont van egy közös tulajdonságuk: pocsék angol kiejtésük. Hogy le ne bukjanak ? Szilárd Leó szerint ? magyaroknak mondják magukat. E legenda elterjesztésében fontos szerep jutott a nyolcvan éve született Marx Györgynek, akinek személyében minden idők legjobb ismeretterjesztőinek egyikét (is) tisztelhetjük. És még sok mindent: a részecske- és asztrofizikust, a kiváló tanszékvezető egyetemi tanárt, a Fizikai Szemle főszerkesztőjét, a Nemzetközi Csillagászati Unió bioasztronómiai bizottságának elnökét, a Magyar Tudományos Akadémia tagját.  Bár ő maga soha nem sorolta e társaságba magát, tudományos, kutatói tevékenysége révén nyugodtan kijelenthetjük: igazi marslakó volt ő is. Az egyedüli, aki nem hagyta el szülőhazáját, bár egy sor külföldi intézmény előadója, tudományos társaság tagja és különféle elismerések kitüntetettje volt. Élete, tevékenysége egyetlen városhoz, Budapesthez kötődik.

1927. május 25-én látta meg a napvilágot. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika-matematika-kémia tanár szakon folytatta tanulmányait. Érdeklődése hamarosan az asztrofizika felé fordult, emiatt a második év befejeztével a kémiát csillagászatra cserélte. Érdeklődésének intenzitására jellemző, hogy már egyetemi tanulmányai alatt demonstrátorként dolgozott a csillagászati tanszéken. Rendkívüli munkabírására utal  viszont az a tény, hogy diplomájának megszerzése előtt tette le doktorátusát.  Az egyetem elvégzése után az elméleti fizika tanszéken kezdett dolgozni.

Első nagy ? Nobel-díj gyanús – felfedezését pelyhedző állal tette: huszonnégy évesen sikerült felállítania a leptontöltés megmaradásának törvényét. Az elemi részecskék családjának e könnyű tagjai közül ebben az időben csak az elektront és ellenpárját, a pozitront ismerték, valamint feltételezték az Enrico Fermi által megjósolt, azóta megtalált neutrino létét. Marx György igazolta, hogy a leptonok száma minden fizikai átalakulásban állandó marad, ha az antirészecskék számát negatívnak vesszük. Munkájával külföldön is nagy feltűnést keltett, minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy a hazai elismerés sem maradt el: huszonnyolc évesen megkapta érte a Kossuth-díjat, majd 1963-ban Akadémiai díjjal is kitüntették. 1956-tól harminc éven át életét a neutrino kutatások töltötték ki, a huszadik század második felében a téma talán legismertebb szaktekintélyévé küzdötte fel magát.

Mindössze harmincnégy évesen már egyetemi tanár, 1970-től huszonkét éven át az atomfizikai tanszék vezetője volt. Vérbeli pedagógusként az új fizikus generációknak szentelte ideje nagy részét. Ennek keretén belül 1957-ben megírta Kvantummechanika című egyetemi tankönyvét, amelyet immár fél évszázad távlatából a kor legjobb munkájának tartanak. Neutrino-kutatásainak keretén belül szemináriumokat szervezett, amelyekre Nobel-díjas fizikusokat is meghívott, hogy tanítványai első kézből értesülhessenek a legújabb tudományos eredményekről.

Már egészen fiatalon az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára, majd elnöke, nyugdíjas éveiben tiszteletbeli elnöke lett. A társulat lapjának, a magyar tudományosság éltetőjének, a Fizikai Szemlének fél évszázadon át szerkesztője, negyvenöt évig(!) a főszerkesztője volt. Ha az utókor tudománytörténészei pontos képet szeretnének kapni munkásságáról, e remek lapot kell elsősorban áttanulmányozniuk: szakcikkeket, elméleti fejtegetéseket, ismeretterjesztő írásokat, reflexiókat egyaránt publikált a hasábjain. A rendszerváltást követően azt is bebizonyította, hogy nemcsak a fizikához, de a marketinghez is kiválóan ért: amikor a lap anyagi nehézségekbe került, ő biztosította a továbbélését.

Egyike volt azon keveseknek, aki szoros kapcsolatot tartott fenn a külvilágban élő marslakókkal: úgy ítélte, hogy az érintettek és a magyarság szempontjából egyaránt fontos magyarságuk tudatának megerősítése, tevékenységük széles körben való megismertetése. Valamennyiükről összegyűjtött minden fontos adatot, majd a centenáriumok alkalmából a Fizikai Szemle egy-egy különszámában ismertette tevékenységüket. Ennek keretén belül keletkezett Hevesy-, Békésy, Bay-, Szilárd és Wigner szám.

Lehet, hogy nem volt tökéletes az angol kiejtése, viszont e világnyelven remekül írt. Olyannyira, hogy 1994-ben megjelentette The Voice of the Martians (Marslakók hangja) című könyvét, amely az angol nyelvterületen és Japánban igazi könyvsiker lett. Ezt megelőzően 1992-ben Beszélgetések Marslakókkal címen magyarul adta ki interjúit a világ legismertebb magyar tudósaival. A ?trilógia? utolsó tagja 2000-ben A marslakók érkezése címen jelent meg. A magyar fizikaoktatás egyik nagy reformátora volt, egyike azoknak, akik a legmodernebb eszközöket bevezették a magyar közoktatásban..

Széleskörű tudományos, tudományszervezői és ismeretterjesztő tevékenységét a fent említetteken kívül 1993-ban Szent-Györgyi Albert díjjal, valamint a Brit Fizikai Intézet Bragg-érmével és díjával ismerték el. Ez utóbbiról érdemes megemlíteni, hogy elsőként kapta meg külföldi tudósként ezt a kitüntetést.

Kapcsolata nemcsak a külföldre elszármazott magyar hírességekkel, de a kisebbségi magyarokkal is szoros volt. Rendszeresen előadott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének nyári szemináriumain. Aki csak egyszer hallotta lendületes beszédét, egy életre a fizika vonzáskörébe került. Magyar tudósok, elméleti szakemberek több nemzedékét is felnevelte. Elkötelezettségére jellemző, hogy még súlyos betegen is megtartotta előadásait. Azt vallotta, hogy a betegség nem számít, amíg az embernek dolga van. Olyannyira tartotta magát ehhez az elvhez, hogy még napokkal a halála előtt is, kerekes széken ülve, köhögési rohamok által kínozva, de amennyire erejéből tellett, lendületesen adott elő. Tanítványai ? a legfiatalabbak is ? imádták. Mert sikerült beléjük plántálnia a fizika végtelen szeretetét. Hetvenöt évesen, 2002. december 2.-án hunyt el Budapesten. Személyében egy nagy tudós, nagy magyar tudós, igazi szellemi vezér távozott. Azóta sem sikerült az utána támadt űrt betölteni.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>