Déri Miksa halálának hetvenedik évfordulóján
A ma embere számára hihetetlennek tűnik, hogy az ezernyi gonddal küszködő Magyarország nem is olyan régen ipari nagyhatalom volt: nagyszerű tudósai, mérnökei itthon szabadalmaztatták találmányaikat, amelyekkel elárasztották az egész világot, munkát, megélhetést biztosítva sok ezer munkásnak és fellendülést hozva az országnak. Aligha kell hangsúlyozni, hogy mindez a boldog békeidőkben, azaz az 1867-es kiegyezést követő fél évszázadnyi időszakban történt. Abban a korban, amelyben hazánk a világ leggyorsabban fejlődő országa volt. Nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy a tudást, önálló gondolkodást fontosnak tartották, a kiváló mérnököket, tudósokat, kutatókat erkölcsileg és anyagilag megbecsülték. Az élvonalt Mechwart András, a Ganz és társa vállalat vezérigazgatója képviselte, aki az egykori kis öntődéből a világ egyik legnagyobb és legkorszerűbb vállalatát hozta létre. E nagyszerű mérnökember árgus szemmel figyelte a világban lejátszódó eseményeket, biztos kézzel tudta kiválasztani a nagy jövővel kecsegtető ötleteket, amelyekhez meg is találta a legmegfelelőbb embereket.
A villamosság a tizenkilencedik század hetvenes éveiben gyerekcipőben járt, olyannyira, hogy elsősorban laboratóriumi eszköznek tartották azokat a berendezéseket, amelyek hamarosan megváltoztatták civilizációnk életét. Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban folytattak beható kísérleteket, de ezek még olyan kezdetleges stádiumban voltak, hogy Edison még fel sem találta a villamos izzót, dinamójáról nem is beszélve. Mechwart viszont szentül hitte, hogy a villamosság előtt nagy jövő áll, emiatt az elsőként a világon megalapította egy gépgyár, a Ganz és társa vállalat villamossági szakosztályát, amelynek vezetésére egy fiatal, mindössze huszonöt éves mérnököt. Zipernowsky Károlyt kérte fel, megbízva őt, hogy építse ki a magyarországi elektrotechnikai ipart. Szerencsére a témának volt hazai előzménye: évtizedekkel korábban Jedlik Ányos kifejlesztette villamos forgonyát, az öngerjesztős dinamó ősét, valamint motorját, sőt egy villamos mozdonymodellt is készített. De mindezek ipari alkalmazására akkor nem nyílt még lehetőség. A nagy lelkesedéssel megindult munka első fázisában Zipernowskyék dinamókat kezdtek gyártani. Viszont már a kezdeteknél kiderült, az általa termelt villamos egyenáramot csak kis távolságra lehet veszteség nélkül szállítani, emiatt új megoldás felé kell nézni, amire a váltakozó áram kínált lehetőséget. Hogy mennyire forradalmi volt ez a gondolat, arra a legjellemzőbb példa, hogy minden idők legtermékenyebb feltalálója, Thomas Alva Edison is dinamókat gyártott, nem ismerve fel a váltakozó áram nyújtotta előnyöket. Ehhez a horvát zseni, Nikola Tesla kellett, aki Amerikában bevezette a háromfázisú áramrendszert, továbbá három nagyszerű magyar mérnök, akik megoldották az energia továbbítását korlátlan távolságokba. A ?triumvirátus? második tagja, Déri Miksa 1882-ben lett a Ganz gyár alkalmazottja, míg Bláthy Ottó Titusz egy évvel később csatlakozott hozzájuk.
- Balról jobbra: Déri Miksa, Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz
Déri Miksa meglehetősen messziről jutott el a villamosság tárgyköréhez: eredetileg vízépítő mérnök volt, ezt a szakmát a bécsi Műegyetemen sajátította el, ahol 1877-ben szerzett oklevelet. Ezt követően csaknem öt éven át a Duna és a Tisza folyamszabályozásával foglalkozott, viszont figyelme egyre inkább a villamosság kérdései felé fordult. Teljesen kívülállóként, cikkek és különféle közlemények tanulmányozásával mélyült el az akkor még meglehetősen kezdetleges állapotban levő villamos ipar kérdéseiben. Viszont ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Zipernowsky Károly felfigyeljen rá, így 1882-ben állást ajánlott neki a kis műhelyben. Ennek méretéről annyit, hogy alig egy tucat alkalmazottja volt. Ekkor talán még maguk sem sejtették, hogy egy emberöltő múltán tízezernél is többre duzzad munkásaik létszáma.
Biztos érzékkel jöttek rá, hogy a váltakozó áram a jövő energiája, így a következő évben egy generátort fejlesztettek ki, amelyet hamarosan nagy szériában kezdtek gyártani. Találmányuk nagy előnye volt, hogy villamos motorként is lehetett használni, amennyiben a tekercs állórészére kötötték az áramforrást. A gyárigazgató, Mechwart pontosan tudta, hogy a siker zálogaként a birodalmi fővárost kell meghódítaniuk az új a termékkel, ezért 1883-ban megbízta Déri Miksát a gyár villamossági osztályának bécsi képviseletével. Ekkor kerül Zipernowsky mellé újabb erősítésként Bláthy Ottó Titusz.
- A zárt vasmagú transzformátor
A császárvárosba távozott Dérivel persze nem szakad meg a tudományos együttműködés, aminek az eredménye a zárt vasmagos transzformátor kifejlesztése majd szabadalmaztatása volt. Találmányuk nyitotta meg valójában az utat a villamosság ipari felhasználása felé, tekintve, hogy az áramfejlesztő által megtermelt energia feszültségét felhasználás előtt csökkenthették vele, amennyiben nagyobb távolságra kívánták szállítani, feszültségnöveléssel ? feltranszformálással ? lehetett elérni a veszteségek nagymértékű csökkentését, hiszen a Joule-törvény értelmében a vezetékekben fellépő veszteségek az áramerősség négyzetével arányosan nőnek. Hogy milyen tökéletesre sikerült a találmányuk, arra a legjobb példa, hogy már a prototípus is kilencvennyolc százalékos hatásfokkal működött! Berendezésük bemutatóját az 1885-ös budapesti országos kiállításra időzítették, de ekkora már megfelelően bebiztosították magukat a ?koppintók? ellen, amelyben Déri oroszlánrészt vállalt magára. Először is előadást tartott a bécsi Technologisches Gewerke Museumban, amivel egyértelműsítette, hogy elsőként jutottak a megoldásra. Ezzel párhuzamosan szabadalmaztatta a transzformátort ? a megnevezés is az ő leleménye ? az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország területén, amivel megalapozta a tömegtermelés beindulását. Előadásaira, bemutatóira özönlött az érdeklődő közönség, az újságok szalagcímekben számoltak be a magyar csodáról, így teljesen természetesnek vehető, hogy a római, frankfurti és milánói erőműveket és transzformátoros elosztórendszereket a budapesti Ganz gyár építette fel. Így aztán aligha csodálható, hogy az 1889-ben a bécsi Union Bank és a budapesti Ganz és társa vállalat által alapított Internazionale Elektrizitäts-Gesellschaft vállalat igazgatójának nevezik ki, ennek vezetőjeként ő rendezte be az első bécsi villamos erőművet. Ezt a hivatalát 1896-ig tartotta meg, ezt követően az igazgatótanács tagja maradt, viszont újabb kísérletezésekbe kezdett. Ennek eredményeként két évvel később szabadalmaztatta a repulziós egyfázisú felvonómotort, majd 1903-4-ben feltalálta a kétkefés repulziós villamos motort, amit róla neveztek el. Ezt Svájcban kezdték gyártani, de a világhírű német AEG is megvásárolta a szabadalmat, egyfázisú vasutak mozdonyai számára gyártotta.
A váltakozó árammal ellentétben az egyenáram alkalmazásánál meglehetősen fogas kérdés a rotor mozgásához szükséges forgó mágneses tér kialakítása. Ezt a gondot Déri Miksa négy éves munkával 1902-ben oldotta meg a kompenzált egyenáramú motor elkészítésével, amelynek állórészében kialakított hornyokban helyezte el a kompenzáló tekercseket.
Hosszú, sikerekben gazdag munkássága során összesen tizenöt szabadalomlevelet állítottak ki számára. Több országban is tevékenykedett, mindenütt sikert sikerre halmozott, öregbítve a magyar mérnöki tudás és ipar hírnevét. Nyugdíjas éveit Olaszországban töltötte. A magyar történelemből is oly jól ismert Meranóban (Meran) hunyt el 1938. március 3.-án.
Déri Miksa egyike volt azon magyar feltalálóknak, akik hazájuk iparát világszínvonalra emelte, hozzájárulva ezzel ahhoz a viharos fejlődéshez, amelyre napjainkban is csak áhítattal és irigykedve tekintünk.