A fejlett világ mérnöke, a fejlődők reménye

Bánki Donát születésének százötvenedik évfordulójára. 

A múlt homályába vész az a boldog korszak, amikor egy-egy találmányt akár évszázadokon keresztül is használtak. A világcsúcstartó ezen a téren Arkhimédesz, a  szirakúzai zseni, akinek hajítógépeit ezernégyszáz éven át alkalmazták, Thomas Newcomen sem panaszkodhat, tekintve, hogy az általa szerkesztett gőzgép másfél évszázadon át szivattyúzta a bányavizet és még napjainkban, csaknem három évszázad múltán is meggyőződhetnek működőképességéről a kensingtoni múzeum látogatói. Korunk nem ilyen kegyes a feltalálókkal szemben: szinte évente jelennek meg a piacon a legújabb termékek, ami egyben azt is jelenti, hogy tiszavirág életű a legtöbb találmány. Bár néha akad kivétel: napjainkban az ENSZ egyik, a fejlődő országok energiaellátásának megoldására készült tanulmánya Bánki Donát víztzurbináját javasolja a kisebb energiaszükséglet gyors, hatékony és olcsó fedezésére. Ki gondolta volna, hogy épp ez a találmánya lesz a jövő egyik kulcsa, holott életében a világhírnevet egy egészen másikkal, a benzinporlasztóval, ismertebb nevén a karburátorral szerezte meg. Bár ezzel sem volt igazán szerencséje: ugyan hazájában szabadalommal védte le, ez viszont nem akadályozta meg Wilhelm Maybachot abban, hogy ő ugyanezt fél évvel később Németországban megtegye. Tekintve, hogy ez utóbbi ország vált autónagyhatalommá, ennek megfelelően a német mérnök aratta le a találmány anyagi sikerét. Nekünk meg marad a vígasz, hogy mégiscsak Bánki és jóbarátja, Csonka János volt az első.

A magyar technikatörténet egyik legjelesebb alakja Bakonybánkon született 1859. június 6.-án. Mivel a közelben nem volt megfelelő színvonalú iskola, orvos édesapja tanította, az egyes évfolyamvizsgákat Pápán tette le. Még középiskolai tanulmányainak nagy részét is magántanulóként végezte, az érettségi vizsgát a budapesti, V. kerületi főreáliskolában szerezte meg. Ebben az időben már egyre nagyobb hírnevet tudhatott magáénak a budapesti Műegyetem, így az ifjú Bánki Donát számára kézenfekvőnek látszott, hogy hazájában folytatja felsőfokú tanulmányait.  Tehetségére, gyakorlati érzékére hamarosan felfigyelt Horváth Ignác mechanikaprofesszor, aki már diákkorában maga mellé vette tanársegédnek. Egyetemi tanulmányait ugyan 1880-ban befejezte, majd különféle mérnöki beosztásokban dolgozott, emiatt is rejtély, hogy oklevelét miért csak tizenhárom évvel később kapta meg.

1881-től egy éven át a Magyar Királyi Vasutak alkalmazottja, itt figyelt rá az éles szemű Mechwart András, a Ganz gyár vezérigazgatója, aki átcsábítja őt saját cégéhez. Bánki a világhírű vállalatnál a legérdekesebb, legizgalmasabb feladatokat kapja: tervez gabonaelevátort (amely talán napjainkig működőképes lenne, ha nem pusztul el a második világháborúban), forgóekét, vasúti váltót és fordítókorongot, tetőszerkezetet, valamint különféle gázmotorokat.  Mechwart menedzseri zsenialitására jellemző, hogy 1878-ban megalapítja a Ganz villamossági osztályát, valamint úgy látja, érdemes beszállni a gáz- és robbanómotor gyártásba. Meg is vásárol ehhez egy tönkrement vállalatot, amelyben tucatszám állnak a használhatatlan motorok. Ezek üzemképessé tételével és az új motorok kifejlesztésével Bánkit bízza meg. Már említett sasszemére jellemző, hogy a fiatal mérnököt nem hagyja magára. Mivel már korábban felfigyelt a Műegyetem tanműhelye vezetőjének, Csonka Jánosnak a tevékenységére, aki ebben az időben már ugyancsak több gázmotor szabadalommal rendelkezett, felkéri őt az együttműködésre. Csonka maga is gyáralapításon töri a fejét, emiatt szívesen fogadja ugyan az ajánlatot, de nem lép be a Ganz kötelékébe. Az aranykezű mesterember és a nála hét évvel fiatalabb, nagy felkészültségű mérnök szimbiózisa heteken belül meghozza első gyümölcsét: feltárják az elfuserált gázmotorok szerkesztési hibáit, így az ócskavasként megvett berendezések extrahasznot hajtanak a Ganz gyárnak.

A Bánki-porlasztó elve

A két feltaláló gyors egymásutánban öt szabadalmat jelent be, amely a gáz-, és petróleum motorok működésének tökéletesítését érinti. Ezek közé tartozik a világ első légkalapácsának leírása is. Az 1893-ban megszerzett, ?Újítások petróleum motorokon? néven bejegyzett szabadalmuk tartalmazza elsőként a porlasztót. Ezt Bánki hamarosan továbbfejlesztette, megalkotva a ma ismert ?karburátort?. A beszűkülő csőben felgyorsuló levegő elvét ugyan a korabeli tudósok jól ismerték, hiszen ezt Bernoulli tétele már egy évszázaddal korábban tisztázta, viszont Bánkin kívül senki nem gondolt az üzemanyag gazdaságos felhasználására. Egyenletes befecskendezésre csak akkor kerülhet sor, ha a kamrában állandó az üzemanyagszint. Bánki ezt zseniális egyszerűséggel oldotta meg: megszerkesztette a tűszabályozós, úszódobos, féklevegő-bevezetéses, pillangószelepes, fúvókás porlasztót, amelynél a benzinszintet az úszódob tűszelepje milliméter pontossággal tartja ugyanazon a szinten. Ezt a találmányát napjainkban is általánosan alkalmazzák, csupán a legmodernebb, befecskendezéses módszer haladta meg napjaink magasabb kategóriájú gépkocsijai esetében.

A Bánki-Csonka motorokat a Ganz vállalat évtizedeken keresztül változatlan formában gyártotta, ezek nem kis mértékben járultak hozzá a magyar ipar világhírűvé válásához. Közben Bánki saját szabadalmakat is bejelentett. Ezek egyike a nagynyomású robbanómotor, amelynél a hatásfokot vízpára befecskendezésével növelte. Egy évtizeden át a toplista élén állt ez a termék, csupán a dieselmotorok megjelenése szakította meg karrierjét. Ezt követően motorkerékpárra, elsőkerék-meghajtású autóra és turbinára szerez szabadalmat.

Tekintve, hogy szabadalmait tudományos kutatásaival támasztotta alá, amelyeket nyilvánosságra is hozott, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) kutatási eredményeiért többször is Hollán-díjban részesítette.

Alapos elméleti felkészültsége eleve predesztinálta arra, hogy a jövő mérnökeinek adja át tapasztalatait. Így az egyetemi karrier sem maradt el: 1899-ben kinevezték a gépelemek és emelőgépek tanszékének tanárává, egy évvel később pedig a hidrogépek tanszéke vezetőjének.  Az új tudományterületen oly gyorsan otthon találta magát, hogy 1903-ban már szivattyúszelep-szabadalmat jelentett be. Azt követően, hogy a liégei kongresszuson bemutatta gőzturbina elméletét, beválasztották a kor legjelentősebb kiadványa, a ?Zeitschrift für das Turbinenwesen? szerkesztőbizottságába.

Évente tanulmányutakat tett az iparilag legfejlettebb országokban, ahol a legújabb műszaki megoldásokat tanulmányozta. Érdemes megemlíteni, hogy egy ízben meglátogatta a nagyhírű müncheni ?Deutsches Museumot? is. Minden bizonnyal aligha sejtette, hogy halála után három találmánya is állandó kiállítási tárgyként kerül be e jeles intézmény falai közé.

Jelentős tevékenységét a szakmai és tudományos körök is elismerték: 1909-ben megválasztották a Magyar Mérnök- és Építész Egyesület gépészeti szakosztályának elnökévé, két évvel később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

1916-ban jelentette meg legjelentősebb művét, Energia átalakulások folyadékokban címmel, amely több kiadást is megért, idehaza díjakkal halmozták el, ezt követően németre is lefordítva Európa minden részén egyetemi tankönyvvé vált. Ezen elméleti alapokon jutott el a közepes szintkülönbségekre és ?vízhozamra kialakított Bánki-féle turbina szabadalmaztatásához 1916-ban, amely saját korában nagy sikert aratott, az országban több száz törpeerőmű számára szállította a Ganz-gyár, sőt néhány közülük még ma is termeli az áramot! A későbbiekben a nagy erőművek kiszorították ugyan a használatból, de épp napjainkban ébred fel tetszhalálából: a fejlődő országok egyik reménysugarát jelenti az energiaínséges időkben. Bánki közvetlenül halála előtt tette közzé turbinája magas hatásfokát igazoló elméleti számításait, amelyért az MTA 1927-ben posztumusz nagyjutalomban részesítette.

A magyar technikatörténet egyik legjelentősebb alakja 1922. augusztus 1.-én hunyt el Budapesten. Az utókor méltóképp ápolja emlékét: a budapesti Műszaki Főiskola róla nevezte el Gépész- és Biztonságtechnikai Mérnöki karát, a nevét viseli a fővárosi Közlekedésgépészeti, az ajkai, dunaújvárosi, miskolci, pécsi és oroszlányi szakközépiskola. Szülőfalujában emlékparkot létesítettek a tiszteletére, a Bánki Donát Műszaki Egylet ápolja az emlékét. Szobra a Műegyetem aulájában fogadja a látogatót. Az égre feltekintve, megfelelő erősségű távcsővel megláthatjuk a róla elnevezett, 131763. számú, Bánki Donát kisbolygót.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>