A Nobel-díj árnyékában

Róna Erzsébet halálának harmincadik évfordulóján.

Számtalan cikk, írás jelent meg azokról a magyar tudósokról, akik eljutottak ugyan a Nobel-díj küszöbére, ám valamilyen okból mégsem kapták meg. Arról viszont eddig nem esett szó, hogy közöttük egy magyar hölgy is akadt. Annál is inkább érdemes közelebbről megismerkedni vele, mivel nemcsak tudósként lehet érdekes számunkra, de annak élő példájaként is, hogy az Óperencián túl mennyivel könnyebb volt érvényesülni egy tehetségnek.

Míg a vele egyidős Vendl Mária, az első magyar mineralógus, egyetemi tanár-asszony évtizednyi küzdelem árán jutott kutatói munkakörbe, a Budapesten 1890. március 20.-án született Róna Erzsébet ezt már huszonegy évesen elérte. Ehhez viszont az kellett, hogy ilyen fiatalon átvegye diplomáját a budapesti egyetemen, ahol fizikus-kémikus-geofizikus képesítést szerzett, ami ebben az időben nem is volt oly természetes, tekintve, hogy a milleniumi időkben vált egyáltalán lehetővé Magyarországon, hogy a szebbik nem képviselői is egyetemi tanulmányokat végezhessenek, de ekkor sem nyílt meg minden szak számukra.

Tanulmányai befejeztével ? a kor szokásainak megfelelően ? tapasztalatszerzés céljából  külföldi tanulmányútra indult, a  karlsruhei egyetemen helyezkedik el, a lengyel származású Kasimir (Kazimiercz) Fajans professzor mellett, aki épp ebben az időben jut arra a felismerésre, hogy  a vegyi elemek többféle változatban fordulnak elő. A később izotópoknak elnevezett változatok teljesen átalakítják az emberiség életét: elvezetnek az atombomba, majd az atomerőmű megszerkesztéséhez, a gyógyászatban a diagnózisok felállításának, majd a daganatos betegségek terápiájának egyik nélkülözhetetlen eszközévé válnak. Az előbbi területén fejtette ki Róna Erzsébet úttörő tevékenységét, olyannyira, hogy e tudományág egyik megalapítóját tisztelhetjük személyében.

Németországból hazatérve cikkekben publikálja kísérleti eredményeit, amellyel felkelti Hevesy György érdeklődését, aki munkatársául fogadja.

Róna Erzsébet kutatásának középpontjában a radioaktív izotópok állnak, amelyek sugárzást bocsátanak ki, így kitűnően alkalmazhatók nyomjelzésre. Ennek a módszernek a továbbfejlesztéséért és az élő szervezetben való folyamatainak vizsgálatáért kapta meg Hevesy György az 1943-as kémiai Nobel-díjat.

              Izotóp keletkezése alfa-bomlás által

Róna Erzsébet a kezdetektől fogva olyannyira befolyásolta e tudományág kifejlődését, hogy még a hozzá kapcsolódó szakszavak, a radioaktív nyomjelzés illetve a nyomjelző kifejezés is tőle származik.

Az első világháborút követően a berlini Vilmos Császár Intézetben – amelynek ebben az időben Albert Einstein az igazgatója – Otto Hahn munkatársa lesz, ahol a tórium elválasztását oldja meg az uránérctől.

Az első tudós volt, aki rájött, hogy a radioaktív anyagok veszélyt jelenthetnek az egészségre. Amikor  az igazgatótól, Stefan Meyertől gázálarcok vásárlását próbálja kieszközölni, egyszerűen kinevetik. Ekkor – nagy szerencséjére – saját pénzéből vásárol magának egyet. Ugyanis néhány hónappal később, kísérletezés közben két rádiumampullája is felrobbant. A kutatónő csak bölcs előrelátásának köszönhette, hogy nem jutott oly sok kollégája sorsára, akik a sugárdózistól halálos betegséget kaptak, köztük elsőként a fizika élő legendája, a kétszeres Nobel-díjas Marie Sklodowska-Curie.

A harmincas évek folyamán a párizsi Curie Intézetben Maria Sklodowska ugyancsak Nobel-díjas lánya, Iréne Curie munkatársaként dolgozott.

1928-tól tizenkét éven át Svédországban a Bornö oceanográfiai intézetben a tengervíz radioaktivitásának mérésével is foglalkozott.

A második világháború kitörését követően az Egyesült Államokba távozott, a washingtoni Carnegie Intézet geofizikai laboratóriumának munkatársa lett. Radioaktivitással foglalkozó munkáját titkosnak nyilvánították, így csak közvetett adatok bizonyítják, hogy részt vett az atombomba előállítását célzó, Manhattan terv néven ismertté vált programban. Erről tanúskodik az a tény is, hogy 1950-től a leghíresebb “atomváros”, Oak Ridge – ahol, Wigner Jenő is működött – atomkutató intézetének munkatársa lett.

Hihetetlen vitalitására jellemző, hogy hetvenöt éves korában nem nyugdíjba vonul, hanem új állást vállal: a miami tengerkutató intézetben vállal állást! Egy évtizeden keresztül, 1975-ig vagyis nyolcvanöt éves koráig folytatja tudományos tevékenységét. Ezt követően megírta életének és munkásságának történetét.

Az első világhírű magyar kutatónő, aki hét évtizeden keresztül befolyásolta a tudomány fejlődését, kilencvenegy évesen, 1981. július 27-én hunyt el Oak Ridge-ben. Adósságunkat törlesztjük vele szemben, azzal hogy megismerjük e kiváló kutató tevékenységét és fenntartsuk emlékét.