A Heuréka! nemzetközi vetélkedő margójára
Jövőre ünnepeljük Öveges József születésének százhuszadik évfordulóját. Annak a legendás tanárnemzedéknek volt utolsó képviselője, amely elérte, hogy a huszadik század első évtizedeiben a világ öt legjobb középfokú tanintézménye közül három – a Fasori Evangélikus, a Mintagimnázium és a Piarista Gimnázium – Budapesten működött. Ő ez utóbbiban szerzetesként, felszentelt papként teljesített szolgálatot, bevezetve a nyiladozó értelmű fiatalokat a matematika, fizika és kémia rejtelmeibe. Pedagógusi tevékenységének folyamán több száz kiváló elmét pallérozott, köztük Oláh Györgyét, aki egészen a Nobel-díj elnyeréséig vitte. Ami legalább ennyire fontos: bár életének második felét diktatúrában kellett leélnie, még a legsötétebb időszakban, az ötvenes években sem kellett meghúznia magát. Az ország előtt kivívott elismertsége, népszerűsége, hatalmas szellemi tudása lehetővé tette számára, hogy egyenes derékkal álljon meg a hatalmukat fitogtatók előtt. Bizonyságául annak, hogy a tudás hatalom. Amit viszont csak becsületes munkával, helytállással, az elvekhez való hű kiállással lehet megszerezni. Az ő és nagy elődei nyomdokán haladnak azok a mai tanáregyéniségek, akik nem elégszenek meg a kötelező anyag átadásával. Akik ugyancsak önfeláldozó módon segítik tanítványaikat, hogy megfelelő tudással felvértezve állhassák meg helyüket az életben. Erre pedig a legjobb mód a katedra mellett a diákverseny, amelyen többlettudásukat tudják bemutatni a részvevők.
Idestova fél évtizede annak, hogy Dr. Decsi Katalin, a Gútai Nagyboldogasszony Gimnázium igazgatója maga köré gyűjtötte azt a lelkes csapatot, amely évente megrendezi az iskola falai között a Tudományok napját és a hozzá kapcsolódó Heuréka! nemzetközi vetélkedőt. A szirakuzai zseni, Arkhimédész legnagyobb felfedezésére való utalás, amikor a Megtaláltam! felkiáltással hozta a világ tudomására a róla elnevezett törvényt, azt jelzi, hogy a jövőben talán akadnak a jelen résztvevői közül, akik átélhetik ezt a mámorító érzést.
Ezúttal november tizenharmadikán került sor a tíz, háromfős csapat tudásának megmérettetésére. A hazai középiskolákon kívül két magyarországi: a kisbéri és tatabányai tanintézmények is képviseltetették magukat. A diákok felkészítő tanáraik kíséretében érkeztek a nemes vetélkedőre.
Ez a nagyszerű rendezvény nemcsak a versenyről, de a tudás kibővítéséről is szól. Ennek keretén belül, mint ez idáig valamennyi alkalommal, neves hazai és magyarországi szakembereket és ismeretterjesztőket hívtak meg előadónak. A diákok számára megszervezett előadások három fordulóban, három szekcióban folytak. Hogy milyen széleskörű ismeretanyagot sajátíthatott el a hallgatóság, azt a beszámolók témája és az előadók névsora is bizonyítja.
Morovics László, a nagyszombati műszaki egyetem tanára napjaink egyik szenzációjáról, a térhatású – 3D – szkennelésről tartott előadást, kollégája, Szabó Péter, ugyancsak egyetemi tanár, a huszadik század menedzserének világát ismertette. Balázs Ferenc neves révkomáromi kardiológus a szív problémáiba vezette be a hallgatóságot; Pukánszky Béla a szegedi tudományegyetemről a mai és egykori gyerekek világát vetette össze; Gazda István, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója régi magyar tudósokról és feltalálókról tartott érdekes, frappáns ötletekkel fűszerezett beszámolót, míg e sorok írója a magyar tudós asszonyok szerepét mutatta be a népes hallgatóságnak.
A rendezvényen huszonkét alap- és középiskola tudománytörténet iránt érdeklődő diákjai vettek részt, kísérő tanáraikkal együtt.
Délben vette kezdetét a diákok vetélkedője, amelynek témája a magyar feltalálók szerepe volt a hírközlés történetében. Ezúttal is Galo Vilmos vezetésével dolgozta ki Tóth Árpád igazgatóhelyettes és Fazekas Anna, a Nagyboldogasszony Gimnázium történelemtanára a számítógépes trükkökkel, érdekes megoldásokkal körített kérdéseket, amelyek megoldása nemcsak jó csapatmunkát, megfigyelőképességet, tárgyi tudást, de kombinációs készséget, sőt fantáziát is megköveteltek a versenyzőktől. Mindazokat az elengedhetetlen tulajdonságokat, amik nélkül a későbbiekben aligha juthat el az ember egy ismeretlen feladat megoldásához, szerencsés esetben valamilyen felfedezéshez.
A vetélkedő oldott, vidám légkörben folyt, ami egyértelműen bizonyította, hogy valamennyien élvezték, vagyis annak ellenére, hogy fontosnak tartják a jó helyezést, mégis a részvétel, a megismerés és a közösen eltöltött, nemes szellemi játék a legfontosabb. Ezért nem is lehettek vesztesek: valamennyi csapat élményekkel és tudásanyaggal gazdagabban térhetett haza.
Azért a kiértékelést is fontosnak tartották. A mezőny kiegyensúlyozottságát bizonyítja, hogy az előző két évben győztes szenci, Szenci Molnár Albert Gimnázium diákjai – Hlaváč Nina, Macsicza Dániel és Németh János, felkészítő tanáruk: Kluka Tamás – mindössze egy ponttal szorult a harmadik helyre. Óriási eredmény ez a részükről, mivel „kétharmados hátrányból” indultak: két új tagnak sikerült bizonyítania az egyetlen „veterán” mellett.
A második helyet ezúttal a kisbéri Táncsis Mihály Gimnázium és Szakközépiskola hármasa – Rédl Károly, Pénzes Dominik és Horváth László, felkészítő tanáruk Vanyéné Miklós Ildikó – hódította el, míg a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium triója – Decsi Dóra, Kürti Barbara és Szépe Anikó összeállításban, tanáruk Balkó Adrianna – három év után – ismét az élen végzett. A nemes vetélkedőt a zsűri elnöke, e sorok írója értékelte, kiemelve a tudás szerepét a jövő alakításában.

A szervezők a győztes csapattal, balról:
Balkó Adrianna felkészítő tanár, Decsi Katalin igazgató, Ozogány Ernő zsűri elnök, Szépe Anikó, Kürti Barbara, Decsi Dóra versenyzők, Galo Vilmos főszervező.
A felvételeket Pézman Enikő készítette.
Örömmel nyugtázható, hogy addig bizakodhatunk, bízhatunk magyarságunk jövőjében, míg olyan csillagszemű, fényes tekintetű fiatalok ülnek gimnáziumaink padsoraiban, mint akikkel az elmúlt napokban Gútán találkozhattunk.
A cikk rövidített változata megjelent az Új Szó Iskola utca című mellékletében