Betlehemi játék Tejfalun

A tél legfontosabb ünnepéhez, a Megváltó születéséhez kapcsolódnak a legismertebb népi misztériumjátékok, amelyek sok évszázadon át Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendtek. A középkortól kezdve a magyar nyelvterületen is általánosan elterjedtek. Időbeli felosztásuk szerint a karácsonyt megelőzően az Adventi időszakban egyes vidékeken a szálláskeresést játszották el, amelyben a szent család menedéket próbál találni a Kisded születése előtt. Nagykarácsony és kiskarácsony (Újév) közötti időszakot betlehemezéssel töltötték ki, míg vízkeresztkor a napkeleti bölcsek (három királyok) hódolatát játszották el az újszülöttnél. Valamennyi között a  legnépszerűbb a betlehemezés volt, már csak amiatt is, mivel ez közvetlenül kötődik Jézus világra jöveteléhez. E bájos népi játék változatosságára jellemző, hogy még a magyar nyelvterületen is több formáját ismerték: az erdélyi játékban az elengedhetetlen pásztorok mellett angyal, Szűz Mária, Szent József és egy szolga is szerepel,  az alföldiben és a felső-tiszaiban a pásztorok mellett betyár vagy huszár tűnik fel, a felföldi típusban angyal, pásztorok és három népi figura szerepel, ez utóbbiaknak a legváltozatosabb nevük lehet. A dunántúli változatokban a pásztorok tréfás párbeszéde a játék központi eleme.  Tejfalun a múlt század hatvanas éveinek végéig bemutatott betlehemezés ez utóbbihoz tartozik, négy pásztor-szereplővel. A játék legfontosabb kelléke a templom alakú Betlehem volt, amelyben a főoltár helyén papírmasé figurákból az istálló jászlában fekvő Kisjézus volt látható, egyik oldalról Máriával, a másikról Józseffel, a magasban angyalok és a ?lángos csillag?,  az előtérben göcsörtös botjukra támaszkodó, a Megváltót imádó pásztorok, juhok, kutyák  és tehenek.
A betlehemi pásztorok

A négy szereplő egyenként jön be a háziakhoz, az első üdvözli a bentieket, majd a következők fokozatosan kapcsolódnak be a párbeszédbe. A játék végén perselyezés következik, ami a szövegben is elhangzik, majd kinyitják a betlehem kapuját, hogy bebizonyítsák, Jézus valóban megszületett, hiszen látható. Eredetileg apró mécsessel világították meg a templombelsőt, gyerekkoromra, az ötvenes évek elejére viszont már laposelemre kapcsolt parányi égőt használtak erre a célra. A betlehemezés a karácsonyeste után a legnagyobb élményt jelentette kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Tejfalun még ötven évvel ezelőtt is annyira elterjedt volt, hogy évente három-négy csoport is járta a falut, s csaknem minden alkalommal előkerültek a társközségek ? Királyfia, Sámot, Bucsuháza ? betlehemezői is. Eme előzmények után döbbenten kellett tapasztalnom, hogy amikor hat év távollétet követően, 1975-ben végleg hazatértem Prágából, ez a szép népszokás megszűnt. Mivel elég egyértelműnek tűnt, hogy nem sikerül feléleszteni, úgy éreztem, legalább filmen meg kell örökíteni.

Már tanulmányaim idején kapcsolatba kerültem a somorjai kultúrház lelkes munkatársával, Gyökeres Györggyel (1949-2010), aki egy régebbi típusú, 16 mm-es híradóskamerával forgatott; több filmtervet is elkészítettünk, elsősorban a népi mesterségeket és népszokásokat igyekeztünk megörökíteni az utókor számára. Mivel a helyi Dőrejárásról is készült egy rövidfilm, önként adódott, hogy ugyanezt megtegyük a betlehemezéssel is.  Annál is inkább örültem a kibontakozó együttműködésnek, mivel így kipróbálhattam magam, megmutathattam, hogy a prágai filmakadémia (FAMU) legendás rendező-tanára, Vojtěch Bouček nem pazarolta feleslegesen az idejét, amikor a forgatókönyvírás és a dokumentumfilmezés titkaiba avatott be bennünket.

A betlehemezés utolsó évtizedeiben fokozatosan csökkent a szereplők életkora, így a hatvanas években már fiatalok, sőt kamaszok betlehemeztek. Úgy éreztem, hogy a hitelességet szolgálná, ha a száz évvel korábbihoz hasonlóan meglett emberekkel forgatnánk. Gyurinak tetszett az ötlet, addig fűztük a szót, míg oda lyukadtunk ki, hogy nyugdíjasokat kérünk fel a szerepekre. Ez amiatt is jó ötletnek bizonyult, mivel ők még a gyerekkoruk betlehemezésére is emlékeztek, így egy régebbi állapotot rögzíthettünk. Első lépésben meg kellett szerezni az eredeti szöveget. Hamarosan kiderült, hogy több változatra is emlékeznek az öregek.

Ozogány Kata: Tejfalusi betlehem

 

A hiteles szöveg megtalálásához rokonomat, Ozogány Istvánt (1914-1976) kértem fel. Pista bácsi a legnagyobb örömmel vállalta a feladatot, amolyan kupaktanácsot hívott össze barátai, Brunczlik István (1914-1980), Zöld Antal (1907-1996) és Vasi Gyula (1909-1979) részvételével. Kiderült, hogy valamennyien másképp emlékeznek a szövegre, bár csak apró eltérések voltak közöttük. Meghányták-vetették a dolgot, míg vagy két óra múltán megegyeztek a hitelesnek tekinthető változatban. A neheze csak ezt követően jelentkezett: meg kellett győznünk a résztvevőket, hogy álljanak kamera elé. Napjaink közhangulatával ellentétben ezek az egyszerű emberek irtóztak a szerepléstől, úgyhogy jó időbe tellett, mire beadták a derekukat. Végül is sikerült, úgy tűnt, sínen vagyunk. Annál is inkább, mivel Pista bácsi felesége, Szelle Ilona (1912-1998) is lelkesen támogatta a vállalkozást, büszkén gondolva arra, hogy udvaruk, konyhájuk, tiszta szobájuk és karácsonyfájuk szolgáltatja a díszletet e csodálatos játékhoz.  Már a forgatókönyvet készítettem elő, amikor becsapott a mennykő: a somorjai pártbizottság egyik vezetőségi tagját küldte el Gyuri barátom után azzal a nyílt fenyegetéssel, hogy amennyiben részt vesz a forgatáson, vagy csak kölcsönözni meri bárkinek a kultúrház tulajdonában lévő kamerát, azonnal kidobatják az állásából és gondoskodnak róla, hogy a széles környéken ne kapjon munkát. Ezt követően meglátogattam ?illetékes elvtársat?, hogy meggyőzzem, a népi kultúra egy fontos elemét kívánjuk filmszalagon rögzíteni. Meglehetősen ingerülten kifejtette, hogy nem tűrik a vallási ideológia újraélesztését, mellékesen azt is megjegyezte, hogy én is megüthetem a bokámat. Mivel a kamera letiltásával kútba esett a forgatás, ráadásul azt sem tudtuk hogyan szerzünk nyersanyagot, tekintve, hogy szűkös pénztárcánkból erre aligha futotta, úgy döntöttünk, a következő évre halasztjuk a forgatást, hátha akkorra nem ütközünk ilyen heves ellenállásba. Csakhogy a sors másképp rendelkezett: az akció motorja és legfőbb szervezője, Ozogány Pista bácsi elköltözött az élők sorából, ?Gyöki? egyre szorosabban együttműködött az Új Szóval, amelynek eredményeként hamarosan a napilap belső munkatársa lett, ennek következtében szinte éjjel-nappal úton volt, így a tervezett forgatás fokozatosan feledésbe merült. Ráadásul a többi szereplő is néhány éven belül elköltözött a tejfalusi sírkertbe.

Bő emberöltő múltán, tavaly nyáron, egy beszélgetés alkalmával a Somorja és vidéke havilap főszerkesztőjének, Tóth Ilonának megemlítettem e történetet, aki jelezte, örömmel venné a feldolgozását. Tűvé tettem a lakást, sehol sem találtam, így kénytelen voltam közölni vele, minden bizonnyal elkallódott a szöveg. Aligha csodálható: az elmúlt negyedfél évtizedben ? harmincöt évben – ötször váltottam lakhelyet, így logikusnak tűnt, hogy e viszontagságok között nyoma veszett.  Aztán búvópatak módján az idén felbukkant: egy, talán húsz éve leragasztott dobozban sok, elveszettnek hitt irat, feljegyzés, naplótöredék társaságában előkerült. Így, bár fájdalmamra nem sikerült az egykori filmet leforgatni, az alapszöveg megvan, így a jövőben egy vállalkozó szellemű videós ezt megteheti.

A tejfalusi betlehemes játékot ? akárcsak szerte a magyarlakta vidéken ? kifordított báránybőr bundában játszották, a legfontosabb kellék, a templomot ábrázoló Betlehemet egy kedves rokonomtól kaptam, amely a mai napig a birtokomban van, a legutóbbi évtizedekben sokszor szolgált a családi karácsonyeste díszletéül.  Ha sikerült volna harmincöt évvel ezelőtt filmünket elkészíteni, az alábbiak szerint valósult volna meg: 

Első pásztor bejön

Dicsérem a Jézust, engedelmet kérek,

Hogy minden szó nélkül e házhoz betérek.

Pásztorember is odaveszi magát,

Hidegben, melegben őrzi a nyáját.

Félelmetes az erdőszélen lakni,

Mert a farkasok sorról sorra járnak,

Az ember szeme szikrát hány tőle. 

Második pásztor bejön

Na kenyeres pajtás, hogy veszed itt magad,

Nem tudod, hogy a nyájadat elhagyni nem szabad?

Én amikor a nyájamat őrzöm,

Az egyik szemem alszik, a másik pedig figyel.

Ha farkas kullog, ezzel a furkósbottal

A bőrére sújtok.

Te meg, ha juhász vagy, el ne hagyd a nyájadat,

Mert máskülönben megpuhítom nagyapós hátadat. 

Harmadik pásztor bejön

Adjon Isten jó estét, már én is itt vagyok,

Abból is kitetszik, hogy jó pásztor vagyok,

Mert a farkastól nem messze szaladok.

De az éjjel mégis elhagytam nyájamat,

Mert olyan csudálatos kísértetet láttam,

Melynek szárnya volt és szépen énekelt.

Kérdeztem tőle, mit jelent ez.

De nem értettem szavát, mert deákul felelt. 

Második pásztor a harmadiknak

Álmodtál, biz kár volt tőle megijedni! 

Harmadik pásztor

Biz még kend is megijedt volna tőle! 

Második pásztor

Hol az a kísértet? Hadd üssek rajta!

Hadd szakadjon ketté gúnyájának rojtja!

Kuckóba való vagy,

Nem pedig a nyáj mellé!

Holmi kísértetet találsz te nékem elő? 

Negyedik pásztor bejön, hátán a Betlehemmel

Az előző három pásztor letérdel

Negyedik pásztor

Fiaim, fiaim, pásztorok

Hamar keljetek fel!

Megjelent az angyal öröménekekkel!

Ki azt mondja, Messiás született,

Aki megváltja az emberi nemet.

Gyertek hát, imádjuk Jézust

Hideg jászolánál. 

Valamennyien énekelnek

Pásztorok, pásztorok

Juhászok bojtárok!

Mind csörögnek a források!

Jaj de szép az éjjel!

Gyertek, tekintsetek széjjel!

Nézzetek Betlehem felé!

Micsoda nagy fényesség lőn ott!

Szülte szüzek szüze magzatját,

Egyszer s mind édes fiát. 

Az első pásztor kinyitja a pantográfra helyezett csillagot

Valamennyien folytatják az éneket

Amott látszik egy kút s váju,

Talán az lesz az istálló.

Csillag, ami ott leszállott,

Egy pajta fölött megállott. 

Harmadik pásztor előveszi a perselyt

Erszényünk belsejét kilelte a hideg,

Úgy, hogy most halálosan beteg.

Az orvosnál is voltunk,

De az orvos a fejét csóválta,

És azt mondta, hogy ő csak

A kövér betegeket szereti.

Ezért kérjük a háznak urát,

Tegyen erszényünkön próbát.

Egy kis pénz azt felfúvá,

Mi pedig eret vágunk rajta. 

Mind a négyen

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Az egyik pásztor kinyitja a betlehem ajtaját, a háziak betekintenek. Ezzel a játék véget ér.

 

 

                                                                                                                 

   

 

Comments are closed.