Bisztritz Katz (Kohén) Dávid születésének százkilencvenedik évfordulóján
Ezernyolcszáz hatvannégy júliusában a tejfalusi filozófus rabbit, Bisztritz (Bistricar) ha-Kohén Dávidot megválasztották a hegyaljamádi zsidó hitközség élére. Mielőtt elutazott volna a tokajhegyaljai nagyközségbe, búcsúszónoklatot tartott híveinek. Hozzá is kezdett példabeszédéhez, amelyet egyre sodróbban, felajzottabban adott elő. Olyannyira felizgatta magát, hogy rosszul lett, perceken belül meghalt. A helyi izraelita temetőben még aznap – a vallási előírásoknak eleget téve -, 1864. július 14.-én helyezték végső nyugalomra. Mindössze negyvenhét évet élt. De ki volt ez a bölcsnek nevezett rabbi, akinek nevével a Magyar Zsidó Lexikon lapjain is találkozhatunk?
Rabbi családban született, 1817-ben (egyes források szerint 1815-ben), Vágbesztercén (ma Považská Bystrica, Szlovákia), innen ered nevének Bisztritz előtagja, a település német nevéből. Iskolái elvégzése után rabbiként Selmecbányán ? korabeli német nevén Szemnitzen (Banská Štiavnica) ? szolgálta a hitközséget. Innen került a Csallóközbe, Milchdorfba, azaz Tejfalura.
Egyházközségi kötelességeinek ellátása mellett irodalmi tevékenységet is kifejtett. Bész Dávid (Dávid háza) címen írt kommentárt a szegények iránti irgalom és a könyörületesség kérdéséhez, amelyet Schulchan Áruch néven tárgyal a zsidó irodalom. Ez a jótékonyságot Ábrahám leszármazottaitól eredezteti, mindenki számára kötelességként írja elő az elesettek, szegények, hajléktalanok, szűkölködők támogatását, részletesen taglalva, hogy minden embernek joga van a méltóságteljes élethez, miközben a közösség egyes tagjainak feladata, hogy a szükséget szenvedő embertársaikat támogassák.
A tejfalusi zsidóság történetével foglalkozott Presinszky Lajos, a Somorjai Honismereti Ház vezetője is, aki a Somorja és Vidéke című havilap 2007. februári számában ? melyben a fenti írás is megjelent ? az alábbi cikket közölte:
A tejfalusi zsidó hitközség és a zsinagóga
A tejfalusi zsidó hitközség a Felső-Csallóköz legrégibb Mózes-vallású gyülekezete. Már az 1700-as években létezett, a rabbinátus központja volt, volt saját iskolája, s anyakönyvet is vezetett. Anyakönyvi kerületéhez 27 település tartozott, melynek hívői a tejfalusi zsinagógát látogatták, s az itteni temetőben hantolták el halottaikat.
Tejfalu lakosságának száma 1828-ban 1021 volt, ebből az izraelita vallásúak száma 422, 1851-ben a lakosság száma 869, ebből a zsidók száma 329, 1919-ben az összlakosság száma 597, ebből a zsidók száma 43.
Somorjai zsinagóga
A tejfalusi zsinagógát, melynek mérete 15×10 méter volt, a második világháborúban a német csapatok raktárnak használták, a héber nyelven írt szent könyveket és egyéb írásbeliséget elégették. A zsinagógában az 1920-as évektől nem volt rendszeres istentisztelet, évente egy-két alkalommal látogatott a faluba a somorjai rabbi. A zsinagógát és a samesz (zsidó templomszolga) vele szomszédos házát az 1940-es évek elején lebontották, maradványaiból családi házat építettek.
A tejfalusi zsidó temető a Felső-Csallóköz legnagyobb kiterjedésű temetője. Az 1920-as évektől már nem temetkeztek ebbe a temetőbe. A temető az 1930-as években rendezett volt, hanyatlása a második világháború idején indult meg, majd folytatódott az elkövetkező évtizedekben is. A temetőben csaknem kizárólag héber nyelvű felirattal ellátott sírkövet találunk. Az elhunytak leszármazottai néhányan évente ellátogatnak ide, és a sírköveken elhelyezik az emlékezésre utaló követ.
Amikor 1867-től a jogegyenlőség elve érvényesült, a tejfalusi Mózes-vallásúak a következő évtizedekben Tejfalu községből beköltözhettek Somorjára. Tejfalun megszűnt a rabbinátus, székhelyét Somorjára helyezték át.
A zsinagóga belülről
1944 márciusában elrendelték a sárga csillag viselését, a nyilaskeresztes pártvezérek az alábbi tejfalusi zsidókat küldték a koncentrációs táborba:
Név, életkor, halálának helye, időpontja
1. Spiegel Artúr, 9 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
2. Spiegel László, 11 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
3. Spiegel Ágota – Katalin, 11 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
4. Lővinger Jolán, 41 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
5. Lővinger Alica, 12 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
6. Lővinger Kálmán, 47 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
7. Lővinger Rozália – Teréz, 66 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
8. Spiegel Jolán, 37 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. június 15.
9. Lővinger Imre, 46 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. december 10.
10. Lővinger Ármin, 35 éves Koncentrációs tábor, Oswiecim
1944. december 10.
Tejfalusi zsidó temető
A tejfalusi zsidó temetőnek, ahogy az a felvételeken is látszik, sajnos, nincs gazdája, pedig az itt nyugvók sírhelyét látogatják a hozzátartozók
A fenti cikk csak azokat a személyeket veszi számba, akiket a szerző fel tudott kutatni. Az áldozatok valódi száma ennek nagyjából a tízszerese. Édesapám, Ozogány Ernő (1924 ? 2005) Waldmann Sándor, a legnagyobb somorjai vaskereskedés ? a városban öt ilyen üzlet működött, ebben az időben összesen harminckilenc üzlete volt Somorjának ? tulajdonosának segédje volt. Munkaadóját, feleségével, három lányával és Tibor fiával együtt Magyarország német megszállása után, 1944. április közepén hurcolták el. Auschwitzban lelték halálukat. A cikk némi pontosításra szorul: a somorjai zsidók elhurcolásakor ? erre az év áprilisában-májusában került sor – még nem voltak a nyilaskeresztes párt tagjai uralmon: hatalomátvételükre 1944. október 15.-én került sor, azt követően, hogy a német csapatok meghiúsították a ?kiugrási kísérletet?, amikor Horthy Miklós kormányzó sugallatára a magyar kormány fegyverszünetet ajánlott fel legnagyobb ellenfelének, a Szovjetuniónak.
A tejfalusi hitközség abból az okból szűnt meg, hogy a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján e hitet vallók beköltöztek Somorjára, 1912-ben a városban emeltek nagyméretű templomot, amely napjainkban At Home Gallery néven kiállító teremként működik.