A tudós Görgey Artúr

A magyar vegyészet büszkesége, az első nemzetközileg ismert magyar kémikus halálának centenáriumán

Nem tévedés, nem elírás: a magyar szabadságharc hőse, Kossuth Lajos vidini levelében árulással megvádolt fővezér és a magyar vegyészet büszkesége egyazon személy. Csak éppen kevesen tudják, hogy e matuzsálemi kort megért szellemóriás a tudomány területén is maradandót alkotott.

Azt a történelmi tényt is csak kevesen tudják, hogy első ismert őse, Jordán, a szepesi szászok ispánja (comese) a tatárjárás idején a szászokat a Menedékkőre (Lapis refugii) vezetve lehetővé tette Lőcse városának megalapítását. Ennek megfelelően Görgey Artúr ősi, de már elszegényedett családban született 1818. január 30-án a Lőcse közelében fekvő, szepességi Toporcon. Mivel édesapja rangon alul nősült, a polgári származású Perczián Erzsébetet vette feleségül, nagyanyja megszakította velük a kapcsolatot, ami újabb anyagi nehézségekbe taszította a családot. Alapfokú tanulmányait Késmárkon kezdte; már ebben az időben olthatatlan vágyat érzett a természettudományok iránt, viszont édesapja kívánságára katonai pályára lépett, elvégezve a tullini utászképző akadémiát. Ezt követően tizennyolc évesen 1836-ban a császári és királyi 60. gyalogezred hadapródja lett. Gyorsan emelkedett a katonai pályán: már egy év múltán hadnaggyá léptették elő, majd a nemesi testőrséghez, bátyja, Ármin helyére került. 1842-ben főhadnagy, ekkor átvezénylik a Nádor-huszárokhoz. Huszonöt évesen, 1843-ban eljegyezte egy bécsi magyar nagykereskedő lányát, Medgyaszay Friderikát. Csakhogy ebben az időben a katonák házasságkötését rendfokozathoz és életkorhoz kötötték, ez alatt csak kaució ellenében nősülhettek, ezért Görgey 1845-ben kilépett a hadseregből. Mivel időközben édesapja meghalt, elhatározta, hogy régi vágyát követve Prágai egyetemen vegyészetet tanul. Josef Redtenbacher professzor azonnal felfigyelt Görgey tehetségére, önálló tudományos munkákkal is megbízta. Közben anyagi gondjai jelentkeztek. Jövendőbelije a szűkös viszonyokkal nem tudott megbékélni, az eljegyzést felbontotta. A bajból professzora segítette ki, aki tisztes ösztöndíjat, és lakást biztosított Görgeynek.  Mivel maradéktalanul igazolta elvárásait, tanulmányai befejeztével az ifjú tudósjelöltet tanársegédként maga mellé vette azzal a nem titkolt szándékkal, hogy utódjául szánja az egyetemen. Görgey méltónak bizonyult a bizalomra: 1847-ben módszert dolgozott ki a kókuszdió zsírsavainak az elválasztására, amelynek során felfedezte a tizenkét szénatomot tartalmazó laurinsavat. A kókuszdió olajának zsírsavairól írott dolgozata 1848-ban két folyóiratban is megjelent.Görgey Artur

1848 elején azzal a szándékkal tért haza  hogy vegyészi diplomáját a József Ipartanodában, a későbbi Műegyetem jogelődjénél fogja hasznosítani. Meg is pályázta a képzettségének megfelelő beosztást, kémiai tanszék vezetői állását. Csakhogy időközben kitört a forradalom, amely hamarosan szabadságharccá terebélyesedett. Ekkor volt tisztként jelentkezett a honvédseregbe, ami elindította szédületes katonai karrierjét. Ennek megfelelően a professzori kinevezés helyett azonban a mindenki számára jól ismert miniszteri, majd főparancsnoki pálya várt rá. De ekkor sem tagadta meg tudósi énjét, amiről visszaemlékezései is tanúskodnak: „Én katonai sikereimnek legnagyobb részét chemiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm… Chemiai tanulmányaim közben tanultam meg azt, hogy puszta okoskodásaiban, sőt megfigyeléseiben is mily sokféleképpen csalódhatik az ember a valóság felől: de egyúttal azt is megtanultam, miféle módon lehet csalódásait sikeresen ellenőrizni, így a valóság felismeréséhez biztosan eljutni.”

A szabadságharc bukása után egészen haláláig, csaknem hét évtizeden át figyelemmel kísérte a kémia fejlődését, de már nem művelte aktívan eredeti hivatását.

A vegyész Görgeyről vajmi kevesen tudnak. Pedig tudománytörténetileg bizonyított, hogy 1848. évi tanulmányával a kémikusok körében nemzetközi elismerést szerzett. Tudományos eredményei hosszú időn át érvényesek maradtak, amit Than Károly, a budapesti tudományegyetem kémiatanára is igazolt: „Görgey adatai azóta sokszor fölhasználtattak, és minden nagyobb összefoglaló kémiai szakmunkában föl vannak véve”. Állításához Ilosvay Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke 1907-ben a következőket fűzte hozzá:  „Eljárása ma sem múlta idejét, sokáig tájékoztatott minden ilyen természetű kutatásban”. Görgey dolgozatának magyar közreadását azzal indokolta, hogy szerzője „az első született magyar kémikus, aki a kémia világirodalmában nevét megörökítette.”

Az első, nemzetközileg is jegyzett magyar vegyész, a szabadságharc honvédtábornoka, aki harmincegy éves fejjel is képes volt bölcs döntést hozni, amikor sok ezer magyar életét mentette meg a világosi fegyverletétellel, kilencvennyolc évesen, épp ma száz éve, 1916. május 21-én hunyt el. Abban a korban, amelyben a háború sötét árnyéka vetődött hőn szeretett hazájára, amikor kezdték eldönteni darabokra szabdalását.

A magyar kémikusok is elkísérték utolsó útjára, amely a Nemzeti Múzeum csarnokából a Kerepesi temető árkád-sírjába vezetett. Azóta itt, Kossuth síremléke közelében alussza örök álmát a szabadságharc kiemelkedő vezetője és a magyar kémikusok büszkesége. A tudós hadvezér, akinek egy évszázadot kellett várnia, hogy megszabaduljon az árulás igaztalan vádjától.

Prága, a száztornyú város, Európa ékszerdobozának magyarjai méltóképpen ápolják emlékét: az Óváros-térhez közeli Bőr utcában (Kožná ulice), egykori lakóhelyén található a magyar szabadságharc főparancsnokának réz domborművével díszített emléktáblája. Szövege is elárulja, hogy abból a kevéssé ismert okból állították, mivel Görgey Prágában végezte az egyetemet, sőt 1848-ig kutatóként itt dolgozott, egy felfedezést is tett, ennek köszönhetően a modern vegyészet első magyar alakját tisztelhetjük személyében. A cseh és magyar nyelvű szövege a következő: SONY DSC

“Artur Görgey 1818 – 1916/ V tomto domě bydlel význačný vojevůdce/ maďarského boje za svobodu v 1848-49/ Jako významný chemik působil/ V letech 1845-48 na Univerzitě Karlově”.

“Görgey Artur 1818 – 1916/ E házban lakott az 1848-49-es magyar/ Szabadságharc kiemelkedő hadvezére./ 1845-48 között neves vegyészként/ a Károly Egyetemen tevékenykedett.”

Alul: GAT 2012. (A GAT a Görgey Artúr Társaság rövidítése.)

A prágai magyarok korábban a Kisoldal téri Rákóczi emléktáblánál ünnepelték március 15-ét, újabban ezen a helyen zajlanak az ünnepségek.

 

 

 

 

Comments are closed.