A Mátyusföldről a világhírnévig

Negyedszázada, 1990. július 6-án hunyt el Blaskovics József

Blaskovics József, az ismert hungarológus, világhírű turkológus, a prágai Károly Egyetem Hungarológiai Tanszékének valamint a Török irodalom és Nyelv Szemináriumának a megalapítója, a Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a budapesti, bukaresti, isztambuli és ankarai egyetem vendégprofesszora, az ókori türk-török kapcsolatok és a középkori oszmán diplomácia avatott szakértője, a latin nyelven íródott feltételezett Ősgeszta török változatának, a Tárih-i Üngürüsznek (A magyarok története) közreadója, a fiatal helyi kovácsmester első gyermekeként Imelyen született 1910. június 12.-én. Igazi szerelemgyerekként: édesapja mindössze tizenkilenc, édesanyja tizenhét éves volt a világra jövetele idején.

Gyermekkorát néhány véletlen esemény határozta meg: édesapja az első világháború alatt orosz hadifogságba esvén több évet Türkmenisztánban töltött, élményeiről gyakran mesélt serdülő fiának. Ugyanebben az időben a sors úgy hozta, hogy nagyapja ekéje szántás közben középkori tatár fegyver- és edénytöredékeket fordított ki a földből. A helyi legenda szerint a falu határában véres ütközetet vívtak a betörő tatár seregek a velük rokon, ám a magyar király szolgálatában álló kunokkal. Annál is inkább megmozgatta ez a történelmi esemény a fantáziáját, mivel tudta, hogy az ő ereiben is magyar, szláv és türk vér folyik: családnevét a vesztes rigómezei csata után a Dunán hajón felfelé menekülő vízihorvát őseitől örökölte, míg Kaszan nevű nagyanyja kun, anyai nagyanyja Kajan lányként viszont avar-türk származású. Ezek a gyermekkori élmények erősítették meg benne az elhatározást, hogy a türkök történetének szentelje életét. Csakhogy az élet keményen közbeszólt: édesapja fizetéséből arra még futotta, hogy elvégezze a komáromi bencés gimnáziumot, viszont érettségijét követően munkába kellett állnia, így segédtanítóként helyezkedett el a csallóközi Alsónyárasdon. Közben, biztos, ami biztos alapon – ekkor tört ki a nagy világgazdasági válság – édesapjától elsajátította a kovácsmesterséget. Fél évszázad múltán anekdotába ágyazva közölte velem, hogy valószínűleg ő a világ egyetlen egyetemi tanára, aki még lovat is patkolt.

Hamarosan elvégzi a pozsonyi tanítóképzőt, viszont eredeti álmáról nem mond le: önszorgalomból megtanul törökül, majd a későbbiekben elsajátít még hat türk nyelvet. Publikációs tevékenységét huszonegy éves korában kezdi, amikor megjelenteti Fevlik Fikret Reggeli ima című novellájának magyar fordítását. Ezt követően kisebb-nagyobb rendszerességgel közli írásait a török kultúra és irodalom témaköréből. Első szakmai próbálkozása teljes katasztrófával végződik: a harmincas évek elején ugyan jelentkezik a prágai Károly Egyetem Orientalisztikai szakára, de nem veszik fel, mivel olyan csehül állt a cseh nyelvből, hogy még a felvételi kérdéseket sem értette meg. Ekkor még aligha sejtette, hogy épp e patinás intézmény professzora lesz.

Blaskovics József számára a reménysugár az 1938-as impériumváltást követően villan fel: először matematika-fizika szakos tanári diplomát szerez a szegedi egyetemen, majd 1943-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Germanus Gyula, Németh Gyula és Fekete Lajos tanítványa lesz. Különösen ez utóbbi van nagy hatással az életére: ő fejtette meg az egyik, tájainkon gyakran előforduló írásmódot, a szijákatot (siyokat). Blaskovics József életében ennek a gyakorlati alkalmazása a múlt század hatvanas éveiben következik be.

A második világháborút követő zaklatott időszakban is a turkológián jár az esze: ismét szerencsét próbál a Károly Egyetemen. Ezúttal sikerrel: 1949-ben megszerzi turkológusi diplomáját. A következő évben megvédi doktorátusi disszertációját A Magas Porta okiratai Kassa város hódoltságáról, a kassai és erdélyi adólevelek feldolgozásával. Ezt követően felgyorsulnak az események: megbízzák őt, hogy Rákos Péterrel együtt megalapítsa a hungarológiai tanszéket, majd rá hárul a turkológiai szeminárium megszervezésének a feladata is, amelyet huszonnyolc éven át, egészen nyugdíjba vonulásáig betölt. Oktatási segédanyag híján megírja a török nyelvtant, amelyet a későbbiekben több külföldi egyetemen is használnak. Kénytelen azt is tudomásul venni, hogy még az anyaországban sincs modern irodalomtörténet. Blaskovics professzor elsőként dolgozza fel 1953-ban a legutóbbi száz év török irodalmát, amelynek úttörő jellegét bizonyítja, hogy több nyelvre is lefordítják.

Az 1957. évi turkológiai kongresszuson, amelyet a Török Tudományos Akadémia megalapításának huszonötödik évfordulóján rendeztek, akkora sikert arat előadásával, hogy megválasztják az akadémia tiszteletbeli tagjának. Diploma

Tevékenységével a hódoltság alatti területek legnagyobb szakértőjévé válik, olyannyira, hogy erről a korról az ankarai és isztambuli egyetemen is ő ad elő.

A hatvanegy miskolci török oklevél feldolgozása 1961-ben a szenzáció erejével hat. Ezzel nemcsak a kandidátusi fokozatot, majd a docensi kinevezést szerzi meg, de vendégprofesszorként a világ négy táján tárt karokkal várják: ő ismerteti meg a jövendő turkológusokkal a berlini, moszkvai, budapesti és bukaresti egyetemeken a hódoltság irodalmát. Az 1961-es év egyébként is döntővé válik életében: ekkor sikerül feldolgoznia a rimaszombati török okiratokat. Ezek különlegessége, hogy valójában kétnyelvűek: első oldalukon – a Fekete Lajos által megfejtett – szíjákattal írt szöveg található, míg hátoldalukon – hogy a városatyák ne feledjék, mit intéztek a pasánál – magyar feljegyzések vannak. A kétszázötvenhat okmány nemcsak mély betekintést nyújt a korabeli társadalmi, politikai és közviszonyokba, de még a korrupcióról, sikkasztásról is pontos képet ad: a huncut török hivatalnok rendre jóval kisebb leadott terményekről ad kimutatást, mint azt a helyi városatyák lejegyezték. Ez a munkája hosszas hányattatás után végül 1974-ben az Obzor Kiadó gondozásában szlovákul jelent meg. Magyarítására épp e sorok íróját kérte fel 1980-ban, hogy Bécs ostromának háromszázadik évfordulójára, 1983-ra, a magyar közönség számára is hozzáférhetővé váljék; könyve végül újabb kalandok árán 1995-ben látott anyanyelvén napvilágot. 005

E kiváló elme személyes tragédiája, hogy épp főműve, a Kegyes szultánok és a nagyságos Rákóczy fejedelmek levelezése a Kassai Királyság ügyében nem jelent meg, amely halála után elkallódott.

Bár a középkori török diplomácia szakértője volt, foglalkozott a türk népek őstörténetével, az avar, óbolgár, kun, valamint türk személy- és helységnevekkel – ide tartozik épp szülőfaluja is -, a magyar és a cseh nyelvben előforduló török jövevényszavakkal. Életében harmincnál több könyve, csaknem kétszáz szakdolgozata jelent meg.

A sajátjairól mindig kitüntetett figyelemmel gondoskodott: a Csehországba száműzött magyarok gyermekei számára a prágai Magyar Kultúra keretén belül huszonnyolc éven át nyelvkurzusokat szervezett, amelyeken mintegy tizenkétezer hallgatója végzett. Az értékeink iránt nyitott, mintegy hatszáz cseh értelmiségit – irodalom-, művészet- és zenetörténészeket, műfordítókat – vezetett be édes anyanyelvünk titkaiba. Ehhez a tankönyveket is megírta. A Normatívní gramatika madarčiny című munkáját több külföldi egyetemen tankönyvként használták. 009

E reneszánsz műveltségű tudós élete nyolcvanéves korában, negyedszázaddal ezelőtt zárult le: 1990. július 6.-án, Husz János mártírhalálának ötszázhetvenötödik évfordulóján hunyt el prágai otthonában.

A múlt feltárásával napjainkban még alig értékelt szolgálatot tett a nemzetek megbékéléséért, azért a jövőért, amely reményeink szerint elviselhetőbb lesz a jelennél. Nagy a mi adósságunk irányában: kötelességünk megismerni műveit, tevékenységét. Csak mi leszünk gazdagabbak általa. Hogy tudjuk, honnan jöttünk, kik vagyunk, és mennyire van jövőnk.

Komoly tudós volt, aki a turkológia, szlavisztika és hungarisztika határmezsgyéjén portyázva számtalan jelentős felfedezést tett, amelynek eredményeképp a Török Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta, elnyerte a Kőrösi   Csoma Sándor érmet, hatvanötödik születésnapján a török köztársaság elnöke díszoklevéllel tüntette ki és egy sor turkológiai társaság fogadta tagjai sorába. Évtizedeken át vendégprofesszora volt a bukaresti és a budapesti egyetemnek, sőt, mesébe illő módon az isztambuli és az ankarai egyetemen törökül adta elő a török egyetemi hallgatóknak középkori diplomácia- és modern irodalomtörténetüket. Az európai történelem több tisztázatlan mozzanatának feltárása fűződik nevéhez, lett légyen szó a hódoltság koráról vagy a türkök és magyarok őstörténetéről. Blaskovics tábla

Szülőfaluja méltóképp ápolja emlékét: a róla elnevezett Blaskovics József téren emléktáblát helyeztek el a tiszteletére, világra jövetelének centenáriumán nemzetközi konferenciát rendeztek a tevékenységéről, az idei falunapok keretén belül megemlékeztek a negyedszázaddal ezelőtt elhunyt tudósról.

A  cikk megjelent az Uj Szó Presszó című mellékletében.

Comments are closed.