Találatok: Ismeretterjesztés

Betlehemi játék Tejfalun

A tél legfontosabb ünnepéhez, a Megváltó születéséhez kapcsolódnak a legismertebb népi misztériumjátékok, amelyek sok évszázadon át Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendtek. A középkortól kezdve a magyar nyelvterületen is általánosan elterjedtek. Időbeli felosztásuk szerint a karácsonyt megelőzően az Adventi időszakban egyes vidékeken a szálláskeresést játszották el, amelyben a szent család menedéket próbál találni a Kisded születése előtt. Nagykarácsony és kiskarácsony (Újév) közötti időszakot betlehemezéssel töltötték ki, míg vízkeresztkor a napkeleti bölcsek (három királyok) hódolatát játszották el az újszülöttnél. Valamennyi között a  legnépszerűbb […]

Csallóköz első nyomdásza

A történelmi Magyarország területén a mohácsi vészt követően terjedtek el a nyomdák. Az elsőt Brassóban alapították 1535-ben, ezt követte egy évvel később a nyugati határszélen a sárvári, majd a kolozsvári. Két emberöltő alatt harmincegy nyomda kezdte meg működését, közöttük 1594-ben a később híressé vált pozsonyi intézmény. A tizenhatodik század folyamán az egykori Felvidék területén még Bártfán (1579), Besztercebányán (1578), Eperjesen (1573), Galgócon (1582), Kassán (1560 előtt) és Nagyszombatban (1578) alapítottak állandó nyomdát.  Elmondható, hogy ? akárcsak egész Európában ? nálunk is a  szellemi és tudományos központokban működtek, […]

Élő mítoszok

Dőrejárás Tejfalun. Bő negyven évvel ezelőtt az izmosodó elektronikus média izgalmas élő közvetítésben számolt be a mohácsi busójárásról, érzékletesen bemutatva, hogy milyen páni félelem lett úrrá a betolakodó török katonákon, akik fejvesztve menekültek a faragott maszkos szörnyek elől. A vértelen győzelem emlékére az óta is, több mint ötszáz éve megrendezik ezt a nemes népi hagyományt. A néprajzosok hangja már ekkor sem hallatszott az égig, így hosszú időnek kellett eltelnie, mire közismertté vált, hogy bár igaz lehet az egyszeri történet, viszont […]

A városalapító

Winter Lajos életrajzi filmjének bemutatójáról. A városalapítókat nagy becsben szokta tartani az utókor. Elég csak a legendás testvérpárra, Romulusra és Rémusra, az örök város,  vagy Nagy Sándorra, a róla elnevezett többtucat Alexandria megalapítójára gondolni, amelyek közül az egyiptomi a világ kultúr-központja volt sok évszázadon át. A hadak útján fekvő városok alapítóinak aligha jár ki a megkülönböztetett figyelem. Különösen akkor, ha életük folyamán több társadalmi rendszerben is helyt kell állniuk, biztosítaniuk a maguk, családjuk, a rájuk bízott kisközösség megélhetését. Ez utóbbiak […]

Megfagyunk, majd megsülünk?

Apokaliptikus képet vetít előre az ENSZ kormányközi bizottságának nyilvánosságra került jelentése bolygónk jövőjéről: az emberi tevékenység nyomán fellépő globális felmelegedés következtében akár hat-hét Celzius fokos átlaghőmérséklet növekedésre kell számítani. Mi ebben a különös? Hiszen egy-két fok az igazán nem a világ. Érdemes azzal kezdeni, hogy egy új elemet tartalmaz a jelentés: egyértelműsíti azt, amit korábban csak valószínűnek tartott, annak ellenére, hogy a fizikusok már régóta mondták: a felmelegedés mögött nem a természetben előforduló, ciklikusan visszatérő folyamatok, hanem a mi civilizációnk […]

A száztornyú város műegyetemének három évszázada

A világ második legrégebbi műegyeteméről  Az arabok által feltalált klasszikus egyetemek immár évezredes hagyománnyal büszkélkedhetnek Európában: az első, a bolognai a tizenegyedik században nyitotta meg kapuit. Arra azonban sokáig senki sem gondolt, hogy a műszaki ismereteket is felsőfokú intézményekben oktassák. Amikor ? jó néhány évszázad múltán ? felmerült erre az igény, a már kialakult egyetemi struktúrába sorolták be az új tanszékeket. Sokáig így volt ez a prágai Károly Egyetemen, még tovább Pesten, ahol csupán a tizenkilencedik század második felében vált […]

A bölcs rabbi

Bisztritz Katz (Kohén) Dávid születésének százkilencvenedik évfordulóján Ezernyolcszáz hatvannégy júliusában a tejfalusi filozófus rabbit, Bisztritz (Bistricar) ha-Kohén Dávidot megválasztották a hegyaljamádi zsidó hitközség élére. Mielőtt elutazott volna a tokajhegyaljai nagyközségbe, búcsúszónoklatot tartott híveinek.   Hozzá is kezdett példabeszédéhez, amelyet egyre sodróbban, felajzottabban adott elő. Olyannyira felizgatta magát, hogy rosszul lett, perceken belül meghalt.  A helyi izraelita temetőben még aznap – a vallási előírásoknak eleget téve -, 1864. július 14.-én helyezték végső nyugalomra. Mindössze negyvenhét évet élt. De ki volt ez a bölcsnek nevezett rabbi, akinek nevével […]