Természettudós, ismeretterjesztő, filozófus

Tarczy Lajos halálának százharmincadik évfordulóján.  

Ha csak annyit tett volna, hogy az ifjú Petőfi Sándort támogatja, már megérdemelné, hogy megemlékezzünk róla. Ne feledjük, Petrovics Sándorból pápai diákkorában lett Petőfi. Többek között Tarczy hatására. De e nagyszerű tanáregyéniség ennél sokkal többet tett. Olyannyira, hogy a tizenkilencedik század magyar szellemi életének egyik vezető alakja vált belőle.

A Komárom melletti Hetényben látta meg a napvilágot 1807. december 6-án.  Mivel már kora gyerekkorában megnyilvánultak kivételes képességei, szülei a helyi lelkészt, Kovács Pétert bízták meg fiuk nevelésével. Tőle a révkomáromi gimnáziumba került, ahol sikeres érettségi vizsgáját követően a pápai református főiskolán folytat tanulmányokat. Tanárai itt is felismerik kiváló szellemi képességeit, valamint a természettudományokhoz való vonzódását, így huszonkét éves korában a természettan segédtanárává, egy évvel később rendes tanárává nevezik ki.  Pontosan tudja, hogy ismereteinek bővítését csakis egy elismert egyetemen érheti el, ezért fizikai és matematikai tanulmányokat folytat Bécsben. Csakhogy Márton István, a pápai főiskola alapító tanára időközben meghalt, helyére a fizika és a bölcselettan tanárává Tarczyt nevezik ki. Ez a tevékenység nem köti le igazán a figyelmét, ezért a berlini egyetemen folytat további tanulmányokat. Itt ismerkedik meg a kor legnagyobb lángelméjének, az emberi vérkeringés felfedezőjének, Humphry Davy munkásságával. 1833-ban tért haza. Külföldi tapasztalatai alapján azonnal elkezdi az iskola reformját. Csakhogy eközben az ott megismert tanokat, Hegel filozófiáját is hirdeti, ami egyáltalán nem tetszik tanártársainak és feletteseinek. A hosszas ellentétek eredményeként 1839-ben elvették tőle kedvenc tárgyát, a filozófiát, nehogy ?megfertőzhesse? a diákokat az új tanokkal. Ezt követően ?csak? matematikát, természetrajzot, vegytant, geológiát és gazdaságtant tanított.

Magával ragadó előadó volt. Kiváló szónoki képességei miatt csüngtek rajta tanítványai, Nem akárkik: a magyar szellemtörténet olyan óriásait találjuk közöttük, mint Petőfi Sándor, Jókai Mór, Orlay Petrics Soma és sokan mások.

Mivel nem volt megelégedve az iskola szellemi életével, megalapította az ?Önképző Társulatot?, amelynek elnöke lett.

Kivételes tetteire Pesten is felfigyeltek. Ezért 1838-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, két évvel később rendes tagjává választották.

Tudományos és ismeretterjesztő munkákat írt a földrajz, csillagászat, vegytan és a természettudomány több területéről. Természettan című könyvét az Akadémia 200 arany pályadíjjal jutalmazta, sikerére jellemző, hogy számtalan kiadást ért meg. Elmondható róla, hogy a tizenkilencedik század egyik legjelentősebb szakírója, tanára és ismeretterjesztője volt. Munkásságának elismeréséül 1880-ban az uralkodó, Ferenc József királyi tanácsossá nevezte ki. A következő évben, május 20-án Bécsben hunyt el. Személyében szülőföldünk egyik legnagyobb tudósát tisztelhetjük.

 

                                                                                                         

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>