Az ezüstorrú fizikus

Tycho de Brahe különös élete a tudós halálának négyszáztizedik évfordulóján.

A közvélemény leginkább a világtól elzárt laboratóriumokba képzeli a tudósokat, akiknek a hétköznapi dolgokhoz vajmi kevés közük van. Nos Tycho de Brahe ennek az elvárásnak megfelel. Részben. Annyiban, hogy egy szigeten töltötte élete egy részét, a csillagos eget bámulva. De szobatudós nem volt, az biztos. Olyannyira nem, hogy még az orrát se tudta igazán lógatni.

Alig múlt húsz éves, amikor az egyetemen Manderup Parsbjerg nevű diáktársával egy matematikai tételen összeveszett. Nemesi gőgjére jellemzően párbajra hívta ki ellenfelét: döntsön a kard, ha már kifogytak az érvekből. Nos, jellemző módon döntött is: a küzdelem hevében az ellenfél levágta Tycho de Brahe orrát. Ettől fogva a dán csak ezüstből készített orrvéggel mert megjelenni a nyilvánosság előtt. Hogy mennyire nem megfelelő döntőbíró a fegyver, arra a legjellemzőbb példa, hogy a diáktárs neve csak e szerencsétlen esemény kapcsán maradt fenn, viszont Tycho de Brahe a tudomány legnagyobbjai közé küzdötte fel magát. A szerencsétlen párbaj ellenére az orránál jóval messzebb látott. Olyannyira, hogy talált a Cassiopeia csillagképben egy szupernóvát. Ezzel a felfedezéssel kivívta II.. Frigyes király barátságát és csodálatát. Az uralkodó fejedelmi bőkezűséggel egy egész szigetet ajándékozott neki tudományos kísérletei végzésére. A középkorban persze ez azt jelentette, hogy valamennyi településével és lakóival egyetemben Hven szigete Brahe hűbérbirtoka lett. Nem is volt rest: felépítette magának a csillagvizsgálóval kiegészített Uraniborg kastélyát, mellette cselédlakásokkal, papírmalommal, nyomdával és a legkülönfélébb műhelyekkel, ahol az általa kigondolt műszereket készítették el jobbágyai.. Az ezerhektáros sziget az ő jóvoltából vált a csillagvizsgálók paradicsomává.

Pechjére csak néhány évtizeddel a halála után találták fel a távcsövet, így kénytelen volt megfigyeléseit szabad szemmel végezni. A mérési pontosság növelése érdekében hatalmas műszereket kellett készíttetnie. Legnagyobb kvadránsának sugara hat méter volt, negyven ember kellett a mozgatásához. Az ívén a szögperc egy hatod részét is mérni lehetett, így aligha csodálható, hogy korának legpontosabb mérési eredményeit produkálta. Ráadásul a mai napig érvényes átlagolási módszer kidolgozása az ő nevéhez fűződik. Napjaink középiskolásai jól tudják, hogy minden mérést többször kell elvégezni, a kapott értékek átlaga adja a megközelítőleg helyes eredményt. Bármily meglepő, a fizika több évezredes fejlődése után Tycho de Brahenak jutott ez eszébe először. Emiatt méltán tekinthetjük őt az első kísérleti fizikusnak.

Minden zsenialitása ellenére nem fogadta el a Kopernikuszi világképet, vagyis, hogy a Föld a Nap körül kering, annak ellenére, hogy lengyel elődje ekkor már fél évszázada halott volt. Ez is bizonyítja, hogy olykor még tudós körökben sem könnyű érvényt szerezni egy új gondolatnak. Abban a hiszemben kémlelte hosszú éveken át az eget, hogy Földünk a világegyetem középpontja.

Sejthető, hogy de Brahe paradicsomi élete nem tarthat örökké. II. Frigyes halálát követően izgága természetének köszönhetően vitába keveredett, aminek száműzetés lett a vége. Nem Tycho de Brahe, hanem az új király volt a vétkes: képtelen volt ellenállni egyik udvarhölgye, Karen Annersdatter virágzó bájainak. A baj az volt, hogy a hölgyike meg szemet vetett a Brahe által felvirágoztatott Hven szigetére. Nem volt nehéz a hirtelen természetű tudóst felhergelni, majd bebizonyítani, hogy az ilyen alaknak nincs helye a királyi udvarban.

Tycho de Brahe nagy szerencséjére volt Európában egy olyan uralkodó, aki mindenféle kétes, izgága alakkal vette körül magát. Fő hobbija az alkímia volt, mindenáron aranyat szeretett volna a bölcsek kövével csinálni. Így került műszereivel és munkatársai kis csapatával II. Rudolf prágai udvarába, ahol kísérleteit tovább folytatta. Olyannyira gyökeret eresztett a száztornyú városban, hogy a mai napig sem hagyta el: 1601. október 24.-én bekövetkezett halálát követően  az Óváros téri Týn székesegyházban alussza örök álmát. A gótika e remekének megtekintése közben igazán érdemes néhány percet eltölteni annak a tudósnak síremléke mellett, aki ugyan nem fogadta el a modern világképet, viszont kísérleteivel és mérési eredményeivel maga készítette elő a talajt annak győzelméhez.

                                                                                        

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>