Amit Teyfalvi Chiba Mártonról és Pál fiáról tudhatunk.
Terentianus Maurus találó meghatározása szerint a könyveknek is megvan a sorsa ? vagy ahogy a római stiliszta mondotta volt: habent sua fata libelli ?, ráadásul olykor sokkal változatosabb, mint az emberé, hiszen egy írott mű szerencsés esetben akár évezredekig sem jut az enyészet sorsára. Néha viszont az alkotás az egyetlen tudósítás szerzőjének származásáról.
Nincs megbízható adat arról, hogy Teyfalvi Chiba Márton hol született, csak azt tudjuk, hogy tejfalusi rokonaival tartotta a kapcsolatot, sőt főművét is egyik rokonának szánta. Tejfalun emberemlékezet óta éltek Csiba nevűek, napjainkban is többen vannak. Társadalmi helyzetét tekintve Chiba Márton talán a földbirtokos Csibák rokona lehetett ? tekintve, hogy abban a korban az egyetemi tanulmányok meglehetősen sokba kerültek -, viszont az ő leszármazottaik jelenleg Dunaszerdahelyen élnek.
Valamikor az 1600-as évek elején látta meg a napvilágot. Az alapján, hogy tevékenységét az ország keleti részén fejtette ki, valószínűleg Debrecenben vagy a hajdúk városának környékén született, minden bizonnyal az édesapja volt tejfalusi. Ezt tanúsítja az is, hogy e városban végezte alsóbb tanulmányait, majd 1622-ben beiratkozik a wittenbergi egyetem teológai szakára, később Odera-Frankfurtban tanul, majd a franekeri egyetem hallgatójaként végez. Hazatérte után Nagybányán teljesít szolgálatot, 1625-től Túrterebesen, 1632-től Beregszászon lelkész. Élete 1637-ig követhető, ezután nincs róla semmilyen adat. 
Főművét, amelynek címe a korabeli szokások szerint csaknem féloldalnyi szöveg ?Romanectorus, azaz az apostoli vallassal ellenkezö, minapi romai-catholikusok tudomanyának mutato laistroma, mellyet az nemes-szemely Teyfalvi Chiba Marton egy papista vállásra tevelyedett attyafianak irt es bereg szaszi praedicator lévén, hazájának ajanlot? Ugyancsak korabeli szokás volt a kegyúrnak történt ajánlás, aki minden bizonnyal a könyv kiadásának költségeit állta. Chiba esetében ez a következőképpen fest: ?Perényi Gábornak, Ugocsa és Abaujvar megyéknek örökös ispánjának és kegyes házastársának, Salgai Kata asszonynak?. Már a címből is kitűnik, hogy a tizenhetedik században még nem jelölték ki valamennyi ékezetet, valamint, hogy a múlt idő jelét sem használták. A szerző az előszóban pontosítja, hogy földrajzilag hol élő rokonait próbálja rátéríteni az általa helyesnak tartott útra: ?Pozsony, Moson és Komárom vármegyékben lakozó vérszerinti attyafiainak Istentöl minden üdvösséges áldást kiván. Kelt Bereg-szász 1637. január.?
Maga a mű tíz részre tagolódik, és A tévelygő attyafinak cédulájára küldött levelemnek summája címet viseli. Tartalmilag vitairat, amelyben arra mutat rá, hogy a római katolikus egyház tanításai ellenkeznek a Szentírással, az apostoli hagyományokkal, az ökumenikus zsinatokkal, ráadásul ellentmondásosak, viszont egyeznek a régi eretnekségekkel. Alkotásáról kimutatható, hogy valójában a nagy hitszónok, esztergomi érsek Pázmány Péter Kalauzával vitatkozik, így akarja megtéríteni katolikus hitre áttért rokonát. Ezt függelék ? Appendix ? követi, amelyben azzal érvel, hogy a katolikusokról leírtak ellenkezője jellemzi a protestánsok erényeit. Művét utószóval zárja, majd a nyomdahibákat sorolja fel Errata címen. A könyvet 1637.-ben a Debrecenben nyomtatták.
Chiba Márton Pál fia az 1630-as évek elején született Beregszászon. Édesapja nyomdokaiba lépett: ugyancsak Debrecenben tanult, majd 1648-ban a franekeri egyetemre iratkozott be Paulus Thiba Tyfalvi néven, 1650-ben a gröningeni egyetemen folytatta teológiai tanulmányait, hazatérte után, 1651-től a debreceni református teológia tanára. Későbbi sorsa ismeretlen, minden bizonnyal külföldre távozott. Erről tanúskodik az a tény is, hogy egyetlen, ismert munkáját latinul írta Disputatio Theologica De Communi címen, amelyet 1650-ben Gröningenben publikált. Ez esetben nevét Paulus Cziba Teyfalvinus alakban használta.
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a tizenhetedik századbeli hitviták lázas légkörében előnevén keresztül Chiba Márton megismertette Tejfalut az egész országgal, fia, Paulus Cziba pedig e település hírét elvitte messze a határokon túlra.