A legnagyobb kísérletező

Michael Faraday születésének kétszázhuszadik évfordulójára.

Az ókori görög tudósokkal ellentétben, akik gondolati úton próbálták megfejteni a természet titkait, a későbbi századok folyamán felismerték a megfigyelések, sőt a kísérletek jelentőségét. Ebből a szempontból sokáig Galileo Galilei állt az élen, aki ráadásul nemcsak a természeti törvények meghatározására, de bemutató célzattal is végzett fizikai kísérleteket. Ezek közül legismertebb a pisai ferde toronyból ledobott különféle tárgyak viselkedésének demonstrálása szabadesés közben. De még az ő szorgalma is eltörpül Michael Faraday mellett, aki évtizedeken keresztül, napi rendszerességgel folytatta laboratóriumi kutatásait, tudományos naplójába csaknem negyed félezer mérést vezetett be. Nem csoda hát, hogy Sir Humphry Davy, a galvánáramok jeles kutatója, az angol tudományos akadémia, a Royal Society  elnöke ? aki maga is nagy kísérletező hírében állt -, élete alkonyán legnagyobb  tettének Michael Faraday ?felfedezését? tartotta. Aligha lehet e szellemes kijelentésén csodálkozni: az iskolát szinte csak hírből ismerő egykori könyvkötőinas épp felfedező kedvének köszönhetően minden idők legelképesztőbb tudományos karrierjét futotta be. Megalapította az elektrokémiát, jelentősen hozzájárult az atomelmélet kifejlődéséhez, elméleti felkészületlensége dacára ? vagy talán épp emiatt ? teljesen új szemléletmódot honosított meg a fizikában, ráadásul a villamosság szinte minden törvényszerűségét felfedezve oroszlánrésze volt mai, modern világunk kialakulásában.

A Londonhoz közeli Newington Buttsban látta meg a napvilágot 1791. szeptember 22-én. Édesapja, a helyi kovács nem is álmodhatott fiai neveltetéséről, így iskolába szinte alig tudta járatni gyermekeit, emiatt Michaelnek is már tízéves korában dolgoznia kellett. A tudomány nagy szerencséjére gyenge fizikuma lévén nem lehetett kovács belőle, így elszegődött egyik rokonához, George Riebauhoz könyvkötő inasnak, ami lehetővé tette számára, hogy miközben a ronggyá olvasott kötetek borítóit újjávarázsolta, bele is olvashasson azokba a művekbe, amelyeket aligha tudhatott volna megvásárolni. Nagy szerencséjére a tudományos akadémia, a Royal Society is ebben a műhelyben javíttatta meg elhasznált könyveit. Népmesébe illő történet, hogy egy alkalommal az Encyclopaedia Britannica E betűs kötete került ily módon a kezébe, amelyet leplezetlen kíváncsisággal lapozott végig. Ebből, az elektromosság címszó áttanulmányozása közben értesült Davy híres kísérleteiről, amelyek szerint galvánáramokkal egyes vegyületek felbonthatóak. E tanulmány hatására elhatározza, hogy e modern tudománynak szenteli életét.

A véletlen a legjobb rendező: a tizenéves Faraday a könyvben felejti jegyzetének néhány oldalát, amit a munka végeztével eljuttat a jogos tulajdonoshoz. Óriási szerencséjére maga a Társaság elnöke, a nagy Davy találja meg őket, aki elképedve tapasztalja, hogy az egyes szövegrészeket mekkora leleményességgel rakta egymás mellé az ismeretlen jegyzetelő. Nem jelent nagy talányt számára, hogy megállapítsa, ki volt a feledékeny ismeretlen. Fel is keresi a kis könyvkötőt. Ekkor következik az igazi meglepetés: az elképedt egyetemi tanár, a Bonaparte Napóleon által alapított Galvani-díj kitüntetettje néhány kérdéssel meggyőződik a fiatalember felkészültségéről és nem mindennapi tehetségéről, így segédjévé fogadja. Aligha akad a tudománytörténetben hálásabb tanítvány, aki jobban kamatoztatta volna a mesterétől tanultakat: Faraday szorgalmasan látogatja Davy előadásait, laboránsi munkája mellett hamarosan komoly vegyi kísérleteket folytat, felfedezi a benzolt, neki sikerül elsőként rozsdamentes acélt előállítania, mindössze három év múltán saját szakdolgozatokat jelentet meg, majd elkészíti azt a szerkezetet, amit a villamos motor ősének tekintünk.

Üstökösszerű karrierjének első jelentős állomásaként 1824-ben ? röpke tizenegy évvel sorsdöntő találkozásuk után ? Faraday a világ legjelentősebb szellemi társasága, az angol akadémia, a Royal Society tagja lesz. Ekkor még senki sem sejti, hogy ezzel nem zárult le tudományos tevékenysége, igazi nagy felfedezéseit ezután teszi meg.

Legtermékenyebb időszaka a tizenkilencedik század harmincas éveire esik. Ekkor tisztázza az elektrokémia róla elnevezett törvényeit, igazolja, hogy a folyadékokban atomi jellegű töltések vezetik az áramot (akkor, amikor még a tudósok döntő többsége elvetette az atomok létezését), 1831-ben hozza nyilvánosságra az indukciótörvényt, amely szerint az elektromos tér változása mágneses teret hoz létre és fordítva, megalapítva az elektromágnesesség tudományát, aminek alapján a későbbiek folyamán elkészülnek az első villamos erőforrások (generátorok, alternátorok), gépek (motorok és transzformátorok), mindazok a berendezések ? a villanyborotvától a fűnyíróig, a televíziótól a mobil telefonig) amelyek nélkül ma elképzelhetetlen életünk. Elsőként ismeri fel, hogy az elektromosságot erővonalak továbbítják. Olyannyira idegen mindez a korabeli fizikusok számára., hogy minden elismerésük ellenére elvetik ezt az elméletét. Csupán egyetlen kivétel akad: James Clerk Maxwell, a klasszikus fizika betetőzője, aki nemcsak a szellemi atyjaként tisztelt Faraday mellé áll, de elméleti alapokra is helyezi az elektromágnesesség tudományát, megalkotva máig érvényes egyenleteit.

Faradaynak köszönhetően tudjuk, hogy minden anyag rendelkezik mágneses tulajdonságokkal ? még a szigetelők is ? , aminek alapvető jelentősége lesz az elektrotechnikai ipar kialakulásában, sőt a huszadik századi elektronikában is. Az 1832-től huszonhárom éven át folytatott kísérletei eredményeit Experimental Researches in Electricity című, 3340 tételt (paragrafust) tartalmazó munkájában publikálja.

Éleslátására és sajátos humorára jellemző, hogy amikor 1832-ben laboratóriumában (Faraday ekkor már a tudományos eredmények gyakorlatba ültetésére hivatott országos intézet, a Royal Institution igazgatója) meglátogatván őt az angol miniszterelnök, egy szerkezetre rácsodálkozva megkérdezi, hogy mire szolgál, kapásból válaszol: ?Fogalmam sincs, Sir, de annyi szent, hogy az ön kormánya adót vet ki rá?. Ha nem is azonnal, de igaza lett: 1880-tól adóztatják a szigetországban a villamos energia előállítását.

Tevékenységét számos kitüntetéssel, elismeréssel jutalmazták. Ezek közül az egyik legértékesebb, hogy 1844-ben bekerült a halhatatlanok társaságának nevezett Francia Akadémia tagjainak sorába. A villamosság egyik legfontosabb mértékegysége a Farad az SI-rendszerben (Systéme Internacionale) róla kapta a nevét. Méltán, hiszen korszakalkotó felfedezései mellett ő vezette be a villamosságba a legfontosabb fogalmakat: az anód, a katód, az elektród és az ion kifejezés egyaránt az ő leleményességének szüleménye.

Sokan példát vehetnének szerénységéről: nem fogadta el a Royal Society elnöki székét, mivel úgy érezte, hogy tanulatlan ember lévén nincs joga beülni a legendás Humphry Davy halála által megüresedett székbe.

A legelső és az egyik legnagyobb tudományos ismeretterjesztőt tisztelhetjük a személyében: Egy gyertya kémiai története címmel indította el azt a fiataloknak szánt előadás-sorozatot a Királyi Intézetben, amely később Karácsonyi előadások néven vált ismertté és a mai napig minden évben megtartják.

A kései utókor azzal rótta le háláját iránta, hogy 1991-től  a húsz fontos bankjegyen az ő arcképe látható.

Minden idők legnagyobb kísérleti fizikusa ? akihez talán csak Ernest Rutherford tevékenysége mérhető, hetvenhat éves korában, 1867. augusztus 25-én hunyt el.

Felfedezései korszakalkotó jelentőségén túl talán még fontosabb az új szemléletmód, amelyet meghonosított a fizikában. Ezt legjellemzőbben épp Maxwell fejezte ki:

?Faraday lelki szemeivel az egész teret átívelő erővonalakat látott ott, ahol a matematikusok távolba ható erőközpontokat láttak; Faraday közeget látott ott, ahol ők semmi mást mint távolságot láttak; Faraday a jelenségek lényegét a közegben végbemenő tényleges hatásokban kereste, míg amazok megelégedtek azzal, hogy megtalálták azt valamilyen távolba ható erőben.?

 

2 Responses to A legnagyobb kísérletező

  1. I suggest you to add a facebook like button!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>