Az alma és a fája

Polányi János nyolcvanadik születésnapján

Külön öröm, ha egy jelentős tudós tevékenységéről születésének kerek évfordulóján nemcsak megemlékezni tudunk, hanem fizikai valóságában is üdvözölhetjük. A magyarság ebben a tekintetben szinte elkényeztetett helyzetben volt az utóbbi szűk évtizedben, mivel három Nobel-díjasa is megérte nyolcvanadik születésnapját: 2000-ben Harsányi Jánost, két évvel ezelőtt Oláh Györgyöt, míg most, 2009. január 23.-án Polányi Jánost köszönthetjük e szép jubileum alkalmából. Szakmai körökben természetesen tudott, hogy mit tettek a tudományért. Mi, laikusok adósságunkat törlesztjük vele szemben, amikor közelebbről megismerkedünk tevékenységével, hogy tudjuk, miért vagyunk büszkék rá.

Kevesen dicsekedhetnek oly mély és jelentős szellemi gyökerekkel, mint Polányi János: apai nagyanyja, az Európa-szerte ismert ?Cecil mama? Budapest legjelentősebb szellemi szalonját vezette, ahol a kor legjelentősebb gondolkodói napi vendégek voltak; a család tagjai közé tartozott Szabó Ervin, Seidler Ernő, nagybátyja, Polányi Károly, a világhírű közgazdász volt, Laura  nagynénje az ország egyik legjobb történésze, édesapja, Polányi Mihály a fizikai kémia világhírű művelője, a későbbi fizikai Nobel-díjas Wigner Jenő doktori munkájának témavezetője. Mivel a család 1920-tól Berlinben élt, ahova a családfőt munkaköri kötelességei kötötték, 1929. január 23.-án, nyolcvan évvel ezelőtt Polányi János a porosz fővárosban látta meg a napvilágot. Mindössze ötéves, amikor Hitler hatalomra jutását követően menekülni kényszerülnek, ekkor Polányi Mihány a manchesteri egyetemen vállal munkát. János fia így Angliában végzi tanulmányait, édesapja munkahelyén nyer szakmai képesítést. Mind a baccalaerusi, mind a mester fokozatot, sőt doktorátusát is a manchesteri egyetemen szerzi meg, ez utóbbit huszonhárom éves korában. Még ebben az évben elnyert egy kanadai ösztöndíjat, aminek eredményeként 1952-54 között az ottani Nemzeti Kutatási Központ munkatársa volt. Ezt követően az immár világhírű princetoni egyetem tanársegédje lett, ahol egykoron Wigner Jenő és Neumann János is működött, Albert Einstein pedig agg kora ellenére napi rendszerességgel végezte kutató munkáját.  Mindössze huszonhét éves, amikor a torontói egyetem kémia tanszéke meghívja munkatársai sorába, ahol 1962-ben professzorrá nevezik ki, tizenkét év múltán pedig az intézetvezetői feladatokat is rábízzák.

Kutatói tevékenységét illetően édesapja, Polányi Mihály nyomdokaiba lépett. Az immár John Charles Polanyi a vegyi reakciók kinetikáját tanulmányozza, amelynek eredményeit a legrangosabb szakmai lapokban publikálja.

A múlt század hatvanas éveiben fedezték fel a lézereket, a szigorúan csak egy hullámhosszú (un. koherens) fényt kibocsátó forrásokat, amelyért 1964-ben Charles Townes amerikai, Nyikolaj Gennagyievics Baszov és Alekszander Mihaljovics Prohorov szovjet tudósokat Nobel díjjal tüntették ki. A fizikai folyamatokat gyakorlatilag tisztázták, viszont keveset tudtak arról, valójában kémiai jelenséggel is együtt jár-e a kvantumfényforrás működése. Ez épp Polányinak sikerült, aki elsősorban a molekulák energiaállapotainak tisztázásával foglalkozott a vegyi reakciók folyamán.  Az atomok és molekulák ütközése során létrejövő energiafolyamatokat kutatva sikerült igazolnia, hogy a vegyi lézereknél a reakció energiája közvetlenül fénnyé alakul át. Eközben kidolgozta az infra-kemilumineszcencia módszerét is, ami azon a felismerésen alapul, hogy a gerjesztett molekulák infravörös fényt bocsátanak ki. A kibocsátott fény változásaiból meghatározta a kémiai kötések cserélődését, amiből következtetni tudott a molekulák mozgási és rezgési energiájának hatásából a vegyi reakciók kimenetelére. Kutatásainak eredményeiről 1970-ben bemutató filmet is készített.

Munkásságának jelentőségét Kanadában, Angliában és az Egyesült Államokban tudományos akadémiai tagsággal ismerték el, 1982-ben neki ítélték a Wolf-díjat, amit matematikai Nobel-díjként tart számon a tudományos világ.

Minden nagy tudós álma a halhatatlanok képcsarnokába bejutást biztosító Nobel-díj. Ezt ötvenhét éves korában, 1986-ban kapta meg, Juan Lee, tajvani származású és Dudley Herschbach amerikai tudósokkal megosztva, a hivatalos indoklás szerint ?az elemi kémiai folyamatok dinamikája elemzési módszereinek kidolgozásáért?.

Polányi mellszobra

A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy a kanadai állampolgárságú Polányi János, bár magyar szülők gyermekeként látta meg a napvilágot (édesanyja Kemény Magda), John Charles Polanyiként éli mindennapjait, nem sorolja a magyar tudósok közé magát, így csupán magyar származásúnak tekinthetjük, annak ellenére, hogy gyermekkorában a nyarakat budapesti nagymamájánál töltötte. Bár a távoli Újvilágban ? amint az ott általános szokás ? gyökereit ugyan nem tartja igazán számon, viszont elszakadni tőlük lehetetlen. Annál is inkább, mivel ősei hazájában büszkék rá. Olyannyira, hogy az egri Wigner Jenő Szakközépiskola Nobel-díjasok szoborparkjában felállították mellszobrát.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>