Carl Friedrich Michael Benz halálának nyolcvanadik évfordulóján.
Méltán nevezik a tizenkilencedik századot a technika századának: ebben a korban alkották meg a gőzgépet és a villamos erőművet, amely kirobbantotta az ipari forradalmat, valamint megszületett a gőzmozdony, lehetővé téve nagyszámú személy és addig elképzelhetetlen mennyiségű nyersanyag, készáru nagy távolságra szállítását. Mindezek koronája az autó megalkotása lett, amely immár nemcsak síneken, de szükség esetén úttalan utakon is képes volt közlekedni. Röpke néhány évtized alatt olymértékű társadalmi változás állt be civilizációnk életében, amely felrobbantotta az évezredes hagyományokat és életmódot. Ebben a forradalmi változásban oroszlánrészt vállalt az autó megalkotója, Karl Friedrich Benz. Hogy mennyire a levegőben lógott az új találmány, arra a legjobb példa, hogy csak néhány hónappal sikerült megelőznie fő riválisát, Gottlieb Daimler-t a találmány szabadalmaztatásában. 
Szerelemgyerekként a ma már Karlsruhe-hoz tartozó Mühlburg-ban látta meg a napvilágot 1844. november 25.-én, emiatt édesanyja neve alatt, Karl Wailend-ként anyakönyvezték. Josephine Vailen-t a következő évben férjhez ment Johann Georg Benz mozdonyvezetőhöz, aki nevére vette a csecsemőt. Nem sokáig tartott a családi idill: a férj 1846-ban meghalt, így az anya özvegyként volt kénytelen nevelni gyermekét. Annak ellenére, hogy nagyon szerény körülmények között éltek, mindent megtett fia taníttatásáért, abban az időben egyáltalán nem szokványos módon gimnáziumba küldte, ezt követően az ifjú tudósjelölt a kor egyik legjelesebb intézményében, a karlsruhei műszaki főiskolán tanult. Édesanyja iránti tiszteletből, az ő francia gyökereire utalva a későbbiekben Carl-ra változtatta a nevét, sikeres mérnökként így ismerte meg a világ. Tanulmányai befejeztével a karlsruhei gépgyárban helyezkedett el, majd a Bencki fivérek hídelemeket gyártó vasművében dolgozott, ezt követően egy rövid időt Bécsben töltött. Lehet, hogy családi indíttatásból, de már fiatal kora óta a közlekedés kötötte le e figyelmét. Érdekes módon kezdetben nem is áruszállító járművet kívánt tervezni, a kerékpárt próbálta motorral ellátni, vagyis a motorbiciklin járt az esze. A sors mást akart: vele egy időben, amikor ő megalkotta az első autót, nagy riválisa, Daimler bemutatta a favázas motorbiciklit. Nagy álma megvalósításához 1871-ben fogott, amikor August Ritterrel megalapítja saját gyárát. Hamarosan kiderül, hogy alaposan melléfogott: álmodozó, teljesen megbízhatatlan cégtársa a biztos csőd felé vezeti a vállalkozást, így Benz számára nyilvánvaló, hogy ki kell hátrálnia ebből az üzletből. Ekkor lép közbe őrangyala, Bertha Ringer, aki habozás nélkül felajánlja hozományát Benznek, hogy kifizethesse Rittert. Hamarosan össze is házasodnak. Ekkor még maguk sem sejtik, hogy ez a frigy a világ egyik legsikeresebb vállalkozásának a kezdetét jelenti. Bertha ugyanis kitűnő üzletembernek, szemfüles vállalkozónak bizonyul, aki a legnagyobb nehézségeken is úrrá tud lenni. Leleményességére bizony nagy szükség is volt: kezdetben kudarcot kudarcra halmoztak, adósságokban úsztak, arra is volt példa, hogy a végrehajtók lefoglalták a gépeiket. Benz elhatározta, hogy kétütemű motort fejleszt ki magának. Ennek az volt a fő oka, hogy Nikolaus August Otto már korábban megszerezte a szabadalmat az 1867-ben kifejlesztett négyütemű motorra, tehát az ifjú kutatónak más nyomon kellett elindulnia. Csakhogy kísérleteihez pénz kellett, aminek bizony a szűkében voltak. Emiatt a házaspár elhatározta, hogy részvénytársasággá bővíti vállalkozását, aminek eredményeként 1882-ben megalakult a ?mannheimi gázmotorgyár?. Persze kénytelenek voltak olyan pénzes társakkal is együttműködni, akiknek halvány fogalmuk sem volt a motorgyártásról. Példának okáért legfőbb partnerük Emil Bühler törvényszéki fényképész és sajtnagykereskedő testvére volt. Tekintve, hogy Benznek mindössze öt százaléka volt a vállalatban, annak ellenére, hogy az igazgatói teendőket látta el, egyre inkább kirajzolódott a nagy összecsapás lehetősége. Mivel a kísérletek kezdetben semmi jót sem ígértek, a részvényeseknek hamarosan összeakadt a bajszuk Benz-zel, aki 1883-ban jobbnak látta venni a kalapját. Nagy szerencséjére még ugyanebben az évben betévedt Max Rose és Friedrich Esslinger kerékpárüzletébe. Szót szó követett, Benz fellelkesülve ecsetelte a motoros kerékpár forradalmi jelentőségét. Talán magát is meglepte, hogy a biciklikereskedők kötélnek álltak: felajánlották, hogy beszállnak egy ilyen gyárba. Így született meg a Benz & Co. Gasmotoren-Fabrik, amely hamarosan huszonöt alkalmazottal dolgozott. Közben a feltaláló arra is rájött, hogyan találhatja meg a kiskaput: folyékony üzemanyagot, benzint használ, ezzel megkerüli Otto szabadalmi védelmét, sőt ő maga is szabadalmaztathatja találmányát. A villamos gyújtású motorra 37 435-ös szám alatt kapta meg a szabadalomlevelet. Négyütemű meghajtőműve viszont túl robusztus volt ahhoz, hogy kerékpárokra szerelhessék. Rose és Max Esslinger persze nem bánkódott a változtatás miatt: Benz ugyanis kocsiba ? csézába ? kívánta a fekvő motort beszerelni, amelyre rádadásul a könyebb irányíthatóság miatt elöl csak egy kereket szerelt.
Benz első autója
Az első, 1885-ös bemutató, amelyen a Model 1 szerepelt, nagy feltűnést keltett. Ez a jármű napjainkig megcsodálható, mivel Benz 1906-ban a német állami múzeumnak ajándékozta. Ezt követte a Model 2 és a legismertebb, a fakerék-küllős Model 3. Az emberek megcsodálták valamennyi járművet, az újságok beszámoltak róla, csakhogy senki sem hitt abban, hogy a kétlóerős motorral ellátott jármű nem több egyszerű játékszernél. Ekkor lépett közbe Bertha asszony, megcsillogtatva üzleti képességeit: meghirdette, hogy távolsági utat tesz meg az autóval. A nagy hírveréssel beharangozott túrára a Benz Velo járművel 1888-ban került sor. A száz kilométeres, Mannheim-Pforzheim távot alig több mint három óra alatt tette meg, ami a korabeli viszonyok között szenzációként hatott. E merész vállalkozással elhárult az akadály a gépkocsi elterjedése elől. A gyors fejlődés újabb részvényeseket csábított a vállalathoz, 1890-ben belépett a cégbe Friedrich von Fischer és Julius Ganss, akik oly mértékű tőkeinjekciót hoztak, hogy hamarosan Benz vállalata a második helyre küzdötte fel magát a piacon.
A Velo modell
A Benz & Co. nevéhez fűződik a sorozatgyártás bevezetése is. Igaz, hogy nem az 1908-ban Henry Ford által lefektetett alapokon történt, viszont tizennégy évvel korábban került rá sor: 1894-ben kezdték gyártani a Benz Velo modellt, amelyből évente 430 ? 520 darabot állítottak elő. Ma ez megmosolyogtatóan kevésnek tűnik, érdemes viszont elmondani, hogy a századfordulóra ezzel a teljesítménnyel Benz vállalata a világ elsőszámú autógyárává vált. Közben a feltaláló kutatásainak sem fordított hátat: 1896-ban kifejlesztette a ?kontra? motort, ahol a hengerek egymással szemben helyezkednek el. A motorizmus szakértői pontosan tudják, hogy ez a nevezetes boxermotor, amely a huszadik század elejétől egészen a sugárhajtású motorok megjelenéséig a repülőgépek meghajtóműve volt.
1903-ban személyi okokból úgy döntött, hogy elhagyja saját vállalatát: nem értett ugyanis egyet azzal, hogy francia konstruktőröket alkalmazzanak a gyárban. Ennek ellenére megmaradt a felügyelőbizottság tagjának. Vele együtt távozott két fia, Eugen és Richard is, bár ez utóbbit néhány év múltán visszahívták az igazgatói székbe.
Sejthető volt, hogy az ilyen aktív tervező nem sokáig képes ülni a babérjain. Valóban: három év múltán Eugen-nal együtt Ladenburg-ban újabb vállalatot alapít ?Carl Benz Söhne? néven. Olyan megbízható modelleket tervezett, hogy a londoni taxivállalat csak az ő termékeit használta. Az aktív tevékenységtől hatvannyolc évesen, 1912-ben vonult vissza, ekkor új vállalatát a fiaira hagyta. Ez a gyár 1923-ban dobta a piacra utolsó modelljét, amelynek két példányát maga a feltaláló használta, soha nem adta el. Mindkettő napjainkig fennmaradt.
A világ két legrégebbi autógyára, a Benz AG és a Daimler AG 1926-ban egyesült, kialakítva ezzel a világ nemcsak legnagyobb hagyományokkal rendelkező, de napjainkig talán legjelentősebb vállalatát is. Carl Benz-et természetesen beválasztották az igazgatótanácsba.
Benz egykori háza
Karl-Carl Benzről elmondható, hogy szerencsés ember volt: Gottlieb Daimler-rel ellentétben, aki 1900-ban hunyt el, megérhette, hogy a gépkocsi szerte a világon az emberek mindennapi használati eszközévé vált. Láthatta, hogy találmányának köszönhetően gyökeresen átalakult a társadalom. Hosszú, eredményes életet élt. Berthával, a világ első távautósával kötött házasságából öt gyermeke született, mindkét fia méltó utóda volt a gépkocsiipar területén.
Nyolcvanöt éves korában, 1929. április 4.-én hunyt el. Egykori ladenburg-i otthona napjainkban a Benz-Daimler Alapítvány székházaként működik.