Sínre tett ?rakéta?

A sorsfordító modern vasút születésének száznyolcvanadik évfordulóján.

A tudománytörténetben bevett szokás, hogy a legnagyobb felfedezések, találmányok ismertetését általában összekötik ?szerzőjük? életének kerek jubileumával, már annak okán is, hogy néha nehéz meghatározni, hogy mikor pattant ki az isteni szikra a fejükből. Bár akadnak kivételek: abban az esetben, ha egy olyan adott időponthoz köthető a találmány születése, amely egycsapásra megváltoztatta az emberi civilizáció fejlődését. Ilyen kivételes esetnek számít az első korszerű gőzmozdony megszerkesztése, amely kétnapos ?újszülöttként? bemutatkozva felforgatta az évezredes életmódot, új korszakot nyitott nemcsak a műszaki fejlődés terén, de a társadalmat is gyökeresen átalakította, lehetővé tette a hatalmas gyártelepek és a milliós világvárosok kialakulását.  A sorsfordító történelmi eseményre az angliai Rainhillben került sor, ahol 1829. október 8.-án George Stephenson Rocket, vagyis rakéta nevű mozdonya fényes győzelmet aratott Timothy Hackworth Sans Pareilje fölött. De miért is volt ekkora jelentőségű ez a nap, hiszen ? igaz a jóval kezdetlegesebb – vasutat már korábban is ismerték?

Azzal már a tizenkilencedik század elején is tisztában voltak a társadalomkutatók, hogy a gőzgép tömeges alkalmazása robbanásszerű fejlődést von maga után, hiszen korábban a víz erejét közvetlenül felhasználva aligha lehetett többszáz fős vállalatot üzemeltetni. Ráadásul az új termelőeszköz jórészt függetlenítette a gyárat az energiaforrástól, ami lehetővé tette, hogy bárhol megkezdjék a termelést. Persze a gazdasági ésszerűség azt diktálta, hogy vagy a nyersanyag- vagy a fűtőanyaglelőhelyek közelében alakítsák ki az ipari üzemet. Ez a fő oka annak, hogy Angliában az ipari foradalom hazájában, ezt követően pedig az egész világon a bányák közelében alakultak ki a gyártelepek. Amelyek akár többezer munkást is foglalkoztathattak volna, hiszen Nagy Britannia ekkor élte virágkorát, a neves lobogó, a Union Jack fölött soha nem nyugodott le a Nap, mind az öt világrészen hatalmas gyarmatok fölött uralkodott a ködös Albion. A legfőbb akadályt a primitív közlekedés jelentette. Sem nagymennyiségű nyersanyagot, készárut, sem többszáz személyt nem tudtak rövid idő alatt nagy távolságokra eljuttatni. Így a közlekedés fejletlensége volt a fejlődés legfőbb akadálya. Ezért a tervezett Manchester-Liverpool vasútvonal tulajdonosai ötszáz fontos díjat tűztek ki a Rainhillnél megrendezett mozdonyverseny győztesének.

Mai szemmel nézve a jutalom nem tűnik különösebben vonzónak. Csakhogy a tizenkilencedik század első harmadában ekkora vagyonból gyárat alapíthatott, vagy egy óceánjáró vitorlást vásárolhatott az ember. Persze Stephensont nemcsak a dicsőséggel járó jutalom vonzotta: tisztában volt azzal, ha elviszi a pálmát, ez még unokái számára is jólétet biztosít. Annál is inkább, mivel Robert fiával együtt néhány évvel korábban mozdonygyárat alapított.

George Stephenson

Hosszú út vezetett a bányaszivattyú-kezelő munkás fiának saját vállalatának megalapításához. Olyan szegények voltak, hogy még iskolába se járhatott, emiatt csak felnőtt korában tanult meg egy esti kurzuson írni és olvasni. Viszont az éleseszű George alaposan megfigyelte az édesapja által kezelt gőzszivattyú működését, már kiskorában elhatározta, hogy ő bizony kerekekre szereli ezt a berendezést. Jó oka volt erre: látta, hogy milyen fáradságos munkával tolják a bányászok, húzzák az apró termetű lovak a süllyesztett fasíneken a megrakott csilléket. Álma megvalósításához először is bizonyítania kellett rátermettségét. Huszonnégy évesen megtervezte a világ első biztonsági bányászlámpáját, amellyel elnyerte munkaadójának, a killingsworthi bánya tulajdonosának a rokonszenvét, aki hajlandó volt anyagi támogatást nyújtani az ifjú feltaláló merész tervéhez, ami ekkor már nem is volt igazán eredeti: időközben Richard Trevithick megelőzte őt a gőzgép kerekekre szerelésében. Bár a Stephenson által megszerkesztett első mozdony, a Blücher meglehetősen hasonlított erre a berendezésre, viszont két újítást tartalmazott: vassíneket használt, amihez értelemszerűen peremes kerekeket készített, hogy a mozdony a pályán maradjon. Ekkor még ? kontinentális mértékegységben megadva ? 1422 mm-es nyomtávot alkalmazott. A későbbiekben értesült róla, hogy az ókori Róma harci szekereinél 1435 mm volt a kerekek távolsága, ennek tiszteletére az elsők között szorgalmazta az erre való teljes átállást, amelyet a későbbiek folyamán nemcsak szülőhazájában foglaltak törvénybe, de szerte a világon is rendszeresítettek, az egyetlen Oroszország kivételével. 

Az aranykezű kovács sorra kezdte összerakni a mozdonyokat, amelyek hasznából 1823-ra már jómódúnak számított, olyannyira, hogy Robert fiával együtt saját mozdonygyárat alapított. Itt készült a világ első nyilvános vasútvonalán üzembe állított Lokomotion mozdonya. A Stockton-Darlington gőzvasút megnyitása 1825. szeptember 27.-én igazi világszenzációnak számított. Nem csoda: abban a korban szinte elképzelhetetlen mennyiségű, kilencven tonnányi árut illetve hatszáz  utast szállított a harminc kocsiból álló szerelvény, méghozzá tizenkilenc kilométeres sebességgel óránként! Ezzel a bravúrral Stephenson az ország első számú mozdonygyárosává vált. Azt hihetnénk, hogy csak tőle rendelték ezután a mozdonyokat. Az angol sportszerűség szép példája, hogy másoknak is esélyt kívántak biztosítani. Ennek következtébern került sor a rainhilli versenyre. Amire Stephenson legújabb termékével, a Rockettel ? magyarán: Rakétával ? nevezett be.

A Rockett

 

Már az első pillanatban világos volt, hogy rendkívüli eseményre van kilátás: a feltaláló a dugattyúhengereket a tűzszekrény két oldalán, ferdén helyezte el, így aztán a kerekekre a hajtóerőt a korábbi himba helyett közvetlen kapcsolórudazattal vitte át. A lényeget azonban a legélesebb szemű megfigyelők sem láthatták: a vizet nem tartályban, hanem csőrendszerben hevítette fel, a fáradt gőzt pedig a huzatos kéménybe vezette ki. Mivel még fél évszázadot kellett várni a hőelmélet megalkotására, az ösztönös zseni munkált benne, amikor ezekkel az újításokkal megötszörözte mozdonya hatásfokát. A Rocket méltónak bizonyult nevéhez: ellenfeleinél kétszer gyorsabban, negyvenhat kilométeres sebességgel repítette a szerelvényt! A tudománytörténészek egy része a verseny napját, 1829. október 8.-át tartja a modern vasút születésnapjának. A másik része ? hiszen egy demokratikus országban eltérőek lehetnek a vélemények ? a Rocket megszületésének időpontját, vagyis október hatodikát. Stephenson konstruktőri buzgalmában észre sem vette, mennyire megelőzte korát, de ezt már szerencséjére nem érte meg, mivel 1848-ban jobblétre szenderült. A politika ugyanis beleszólt az eseményekbe, annak okán, hogy védeni kell az emberek és az állatok egészségét. Ugyanis egyre többen panaszkodtak, hogy légszomjat éreznek a ?szédítő? sebesség hatására. Ki is tört az össztársadalmi vita, hogy képes-e az emberi szervezet ilyen nagy sebességet egészségkárosodás nélkül elviselni. Ráadásul a gazdák, földbirtokosok, és egyéb állatartók sorra nyújtottak be panaszokat a vasút ellen, amiatt, hogy irdatlan pusztítást végez a legelésző nyájakban, kondákban, gulyákban és a ménesekben egyaránt. A közjóért elkötelezett politikusok kötelességüknek érezték a beavatkozást: 1861-ben jóváhagyták a világ első vasúti törvényét, a Locomotive Act-ot, amely városban nyolc kilométeres óránkénti sebességre, külterületen huszonhat kilométerre csökkentette a vasúti szerelvények sebességét. Hamarosan kiderült, ez a törvényi szabályozás túl puhának bizonyul: továbbra is érkeztek a panaszok, ezért 1865.-ben megszületett a 2. Locomotive Act, amely előírta, hogy a szerelvény előtt hatvanyardnyi távolságban vörös zászlót lengető vasúti alkalmazottnak kell gyalogolnia. Egyúttal a maximális sebességet településen kívül négy mérföldre (6,4 km/h), városokban két mérföldre (3,2 km/h) csökkentették. Az ostobaság szelíd bája még sokáig körüllengte az angol vasutat: igaz, hogy 1878-ban eltörölték a zászló kötelező használatát, de még ekkor is egy futónak kellett haladnia a szerelvény előtt, ami ismét megnövelte a megengedett sebességet a Rocket előtti idők szintjére; csupán 1896-ban helyezték hatályon kívül a világ minden táján közderültséget kiváltó ?zászlótörvényt?. Maga az elhíresült mozdony tizenegy évig teljesített szolgálatot, ekkor átalakították: a ferde dugattyúkat vízszintesekkel cserélték fel, náhány újítást is végrehajtottak rajta. Alapvető felépítésén viszont semmit sem kellett változtatni, így valamennyi későbbi gőzmozdony prototípusát tisztelhetjük benne. Pontos mása napjainkban is megtekinthető a londoni Science Museumban. ?Szülőatyja?, George Stephenson még megérhette a magyarországi vasút megszületését, amelyet nemzetünk legnagyobb költője váteszi sorokban örökített meg:

A Rockett ferde dugattyúi

?Száz vasútat, ezeret!

 Csináljatok, csináljatok!

 Hadd fussák be a világot,

 Mint a testet az erek.

 

Ezek a föld erei,

 Bennük árad a műveltség.

 Ezrek által ömlenek szét

 Az életnek nedvei.? 

(Petőfi Sándor: Vasúton, 1847).

A feltalálót pedig hazánkban is utolérte a halhatatlanok dicsősége: az 1881-ben átadott remekmívű Keleti Pályaudvar falifülkéjéből bronzba öntve tekint le az utazni vágyókra, neves elődje, a gőzgépet megalkotó James Watt társaságában.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>