A titok fátyolának fellebbentője

Edwin Powell Hubble születésének százhuszadik évfordulóján.

Napjainkra elfogadottá vált George Gamow sokáig őrültnek tűnő magyarázata a világ születéséről, amely szerint az ősrobbanás szülte meg a többmilliárd fényévnyi teret kitöltő, emberi ésszel felfoghatatlan mennyiségű tömeget. A Big Bangról még a fizikát kevéssé ismerők, vagy vele szemben előítélettel viseltetők is hallottak. Arról viszont csak a bennfentesek tudnak, hogy ehhez  szükség volt a táguló világegyetem elméletének kidolgozására, amely egy kívülálló, mondhatnánk laikus nevéhez fűződik. Edwin Powell Hubble ugyanis eredetileg jogász volt. Érdemes közelebbről is megismerni, hogy ezzel a múlttal miként kerülhetett a huszadik századi fizika forgatagának középpontjába, akiről ráadásul a legendák övezte Albert Einstein azt mondta, hogy élete legnagyobb melléfogását korrigálta.

A huszadik századi csillagászat legnagyobb hatású alakja 1889. november 20.-án a Missouri állambeli Marshfieldben született, ahol a helyi iskolában kezdte meg tanulmányait.  Kilenc éves, amikor szülei lakhelyet váltanak, így kerül Chicagóba. Középiskolai tanulmányait is itt végzi. A tudományokhoz egyáltalán nem fűlik a foga, szinte kizárólag csak a sport érdekli. Ezen a téren viszont figyelemreméltó eredményeket ér el: az illionisi állami iskola diákjaként magasugrásban felállított rekordját egy évtizedig nem sikerül senkinek túlszárnyalnia, a későbbiekben a chicagói egyetem kosárlabda csapatában csillogtatja tudását. Ezt oly sikerrel teszi, hogy ennek köszönhetően ösztöndíjat ítélnek meg neki Anglia vezető egyetemére, így kerül Oxfordba. Mivel szülőhazájában is jogi tanulmányokat folytatott, természetszerűleg az Óvilágban is ezen az úton megy tovább, viszont irodalommal is kezd foglakozni, valamint spanyolul tanul. Hazatérve jogászként helyezkedik el. Az első világháborúban frontszolgálatot vállal, majd leszerelve folytatja jogi gyakorlatát. Viszont ekkor már tudja, hogy nem ez lesz élete álma: egyre inkább vonzódni kezd a csillagászathoz. A wisconsini Yerkers csillagvizsgálóban ismerkedik meg a természettudomány alapjaival. Annyira magával ragadja a csillagos ég kutatása, hogy elhatározza: a legjobb akar lenni. Ehhez viszont a legkorszerűbb obszervatóriumba kell mennie. 1919 végén kezd dolgozni a kaliforniai Wilson-hegyi obszervatóriumban, ahol a világ legnagyobb távcsövével, a két és fél méter átmérőjű Hooker-teleszkóppal folytathatta kísérleteit. Ezzel a műszerrel nagyon távoli objektumok is megfigyelhetőek voltak. A korabeli műszaki színvonalra jellemző, hogy a többi távcső nem volt alkalmas annak kimutatására, hogy az égbolton látható ködfoltok valójában galaxisok és nem a Tejút végén elhelyezkedő apró csillagok halmaza. Hubble, munkatársával, Milton Humasonnal 1923-24 folyamán jutott azokra a következtetésekre, amelyekkel forradalmasította a csillagászatot. Először is tisztázta, hogy a csillagködök a Tejútrendszerünkön kívüli hatalmas objektumok, majd azt is igazolni tudta, hogy önálló galaxisok, amelyek méretükben és tömegükben sokszorosan meghaladják a Tejútrendszert. Megfigyeléseik eredményeként Hubble osztályozta elsőként a galaxisokat méretük, fényességük, tartalmuk és a Földtől való távolságuk szerint. Már emiatt is a világ tudományának az élvonalában a helye. Viszont a csillagok vörös eltolódásának magyarázatával robbantott a fizikusok között.

Már az ő korában is tudták, hogy valamennyi csillag, így a mi Napunk is azonos anyagból, hidrogénből és héliumból épül fel, amiből az következne, hogy mindegyikük azonos színű fényt bocsát ki. Csakhogy a megfigyelések azt igazolták, hogy minél távolabbról jön a fény, annál inkább közelít a vöröshöz. Ezt nevezték el vörös eltolódásnak, amit a Doppler-jelenség okoz. Iskolai tananyag Christian Doppler osztrák fizikus felismerése, hogy a közeledő hangforrás rezgésszáma magasabbnak, a távolodóé alacsonyabbnak tűnik az álló megfigyelő számára. Francia kortársa, Hyppolite Fizeau vetette fel azt a gondolatot, hogy ugyanez a fényre is vonatkozik, csak itt sokkal nagyobb sebességekről van szó. Természetszerűleg földi körülmények között ezt nem tudták kimutatni. Edwin Hubble már az első megfigyelések idején biztos volt abban, hogy ez a fényjelenség a galaxisok távolodásának a biztos jele. Aztán igazolnia is sikerült, hogy nem egyenletesen, hanem a távolsággal növekvő sebességgel távolodnak tőlünk a galaxisok, vagyis a dupla távolságban levők kétszer olyan gyorsan. Az általa leírt törvényszerűséget Hubble-törvényként ismeri ma a világ, az egyes csillaghalmazok egymáshoz viszonyított távolodási arányosságát a Hubble-állandó adja meg. A bomba akkor robbant, amikor Albert Einstein megtette vallomását: az 1915-ben általa kidolgozott általános relativitáselmélet levezetésekor észrevette, hogy az egyenletrendszer azt sugallja, hogy a világegyetem nem állandó, tehát vagy összehúzódik vagy tágul, de ezt ő nem tudta elhinni, ezért ezt a ?fizikai képtelenséget korrigálva? bevezette az egyenletbe a kozmológiai állandót, hozzátéve ?ez volt életem legnagyobb melléfogása?. Hubble felismeréseitől aztán egyenes út vezetett George Gamow ősrobbanás elméletének kidolgozásáig, a modern kozmológia kialakulásáig. Azt hihetné az ember, hogy ezek után a Nobel-díjat az isten sem veheti el ettől a kiváló tudóstól, hiszen vagy egy tucatszor felterjesztették rá. Nos, megtette. Pontosabban: a díjkiosztó bizottság úgy ítélte meg, hogy bár megérdemelné, de hát nem a fizika területén(!) tevékenykedik, így nem adhatják oda neki. E képtelen indoklás közben észre sem vették, hogy az egész fizika a csillagászat köpönyegéből bújt elő, ráadásul Isaac Newton épp az égi fizika megalkotásával forradalmasította a természettudományos világképet. Persze ez Hubblet különösebben nem zavarta. Folytatta korábbi megfigyeléseit, ennek eredményeként 1935-ben felfedezte az 1373 Cincinatti kisbolygót, a következő években megírta a The Realm of the Nebulae (A csillagködök szférája) és a The Observational Approach to Cosmology (A kozmológia megfigyelési oldala) című munkáit, amelyekkel megalapozta a fizikai kozmológia tudományát. Népszerű társasági ember hírében állt. Ennek köszönhette több művész, közöttük Charlie Chaplin barátságát. 

A második világháborúból is kivette a részét: elvállalta a katonai ballisztikai kutatóintézet vezetését. Hatvannégy évesen, 1953. szeptember 28.-án hunyt el a kaliforniai San Marinoban.

Az utókor méltón kifejezte háláját ennek a kivételes tudósnak: 1990-ben földkörüli pályára állították a róla elnevezett teleszkópot, amely 2,4 méteres főtükrével, 4,2 méter átmérőjével, tizenhárom méteres hosszúságával, tizenegy tonnás tömegével napjainkig a legnagyobb űrbe telepített műszer. Eddig több ezer megfigyelést végeztek vele, hetente százhúsz Gigabyte adattömegével csillagászok tucatjainak biztosít munkát, teszi lehetővé számukra a névadóhoz méltó megfigyeléseket és felfedezéseket egyaránt.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>