Amerika négy keréken

Galamb József születésének 130. évfordulójára.

Egy találó jellemzés szerint az amerikaiak  kultikus tárgya a gépkocsi: a kontinensnyi országban a legfontosabb közlekedési eszköz, gyakorlatilag mindenki használja? milliószámra az  autóban fogannak, születnek, töltik életük nagy részét és ebben a járműben halnak meg. Nemcsak napjainkban, de immár egy évszázada. Annak ellenére, hogy a gépkocsi európai találmány, a legrégebbi üzemek is kontinensünkön kezdték el termelésüket, az Újvilágban vált már a huszadik század elején tömegtermékké. Napjainkban már kevesen tudják, hogy ennek hátterében egy magyar mérnök, Galamb József állt, olyannyira, hogy a legendás gyáralapító, Henry Ford évtizedeken át minden fontos döntése előtt kijelentette: erről még kikérem Joe véleményét.

Galamb JózsefAz általa emlegetett Joe a magyar hagyma fővárosában, Makón 1881. február 3.-án szegényparaszt családban született, Galamb József és Putnoki Erzsébet második  gyermekeként. Alap- és középiskoláit szülővárosában végezte, majd a szegedi fa- és fémipari iskola látogatója. Végbizonyítványának megszerzése után, műszaki érdeklődésének megfelelően a budapesti állami felsőipari iskola hallgatója lesz. A legjobb helyre kerül: itt elsajátíthatja a géptervezés legfontosabb fortélyait. Az intézmény irányultságát pontosan jelzi, hogy napjainkban  az Óbudai Egyetem Bánki Donát (az üzemanyag porlasztó feltalálója) Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara néven működik. Tanulmányai befejeztével a diósgyőri vasgyárban helyezkedik el. Csakhogy ő autót szeretne tervezni, emiatt hamarosan átlép az aradi Magyar Automobil Rt. a későbbi híres MARTA gyárba, ahol már reménye nyílik álmai megvalósítására. Hamar tudatosítja, hogy nincs meg a kellő tapasztalata ehhez a munkához. Nincs mese: el kell mennie Németországba, hiszen egyrészt a jármű német találmány Nikolaus August Ottónak, Carl Friedrich Benznek,  Gottlieb Daimlernek és Wilhelm Maybachnak köszönhetően, másrészt épp az említett feltalálók üzemeiben gyártják a legtöbb korabeli autót. Szerencséje volt: tervezői tevékenységére felfigyelt a Magyar Automobil Rt., amely háromszáz koronás ösztöndíjban részesítette. A kész vagyon birtokában 1903-ban Drezdába utazik, innen Berlinbe, Hamburgba majd Brémába vezet az útja, ahol alkalmi munkákat vállal, hogy elleshesse a géptervezés és ?gyártás fortélyait, hiszen pontosan tudja, hogy az autógyártás a szerszámgépek tervezésével kezdődik. Németországi vándorlásainak utolsó állomása a majna-frankfurti Adler gépkocsigyár, ahol már közvetlen kapcsolatba kerül későbbi tervezési feladataival. Itt értesül arról, hogy 1904-ben Saint Louisban autó-világkiáltást rendeznek.  Minden megtakarított pénzét a hajójegyre költi, emiatt amint megérkezik New Yorkba, azonnal állást kell vállalnia. A Westinghouse gyárnál helyezkedik el, ahol szerszámkészítéssel  bízzák meg. Ennél jobb állást nem is ajánlhattak neki: óriási hasznát veszi a későbbiek folyamán az itt szerzett ismereteknek.  Szerencséjére annyi pénzt tud keresni, hogy még idejében megérkezzen álmai világkiállítására. A korabeli autócsodák teljesen lenyűgözik s egyben meggyőzik arról, hogy jól választott. Haladéktalanul elhelyezkedik a clevelandi Stearn´s Automobile Company-nél, ahol porlasztó (karburátor) készítést  bíznak rá. Persze ez nem elégíti ki becsvágyát, viszont van egy fontos hozadéka: munkája közben tökéletesen megtanul angolul, ami lehetővé teszi számára, hogy tervezői állást vállaljon. Meg is ragadja az alkalmat: gondolkodás nélkül igent mond a nilesi Harris Automative Company állásajánlatára, ahol szerszámtervezéssel bízzák meg.  Persze ő ekkor is autótervezésről álmodik. De ekkor már megteszi a döntő lépést: egy kis fogyasztású, egyszerű, olcsón előállítható autót tervez. Már csak egy lépés hiányzik, hogy a tettek mezejére lépjen. A véletlen ezúttal is a segítségére siet: 1905-ben meglátogatta egy detroiti barátját. Itt ismerkedik meg egy kis autógyártó üzem tulajdonosával,  Henry Forddal.  Az amerikai eredetileg egy autógyár konstruktőre volt, csakhogy főnökeivel összeakadt a bajsza, mivel nagyfogyasztású luxusjárműveket tervezett, ezért kilépett a vállalattól. Találkozásuk sorsdöntőnek bizonyult. Hogyan, hogyan nem, de Galamb Józsefnek sikerült meggyőznie újdonsült ismerősét, hogy tévúton jár, a kevés, méregdrága  jármű nagy hasznával szemben az olcsó gépkocsi kis haszna sokkal többet fial. Ford hitetlenkedésére megmutatta neki saját terveit, így lett a kisüzem tervezője, ahol egy honfitársa, Farkas Jenő, valamint Childe Wills munkatársa lett. Már az első ötlete meggyőzte a cégtulajdonost, hogy igazi kincsre lelt: Galamb felajánlotta, hogy megtervezi a szerszámgépeket. A Ford gyár ugyanis kész alkatrészekből szerelte össze járműveit, amelyekhez a komponenseket a híres Dodge vállalat ? melynek nevét a vidámparkok dodzseme viseli ? szállította. Mondani sem kell, hogy a saját kivitelezésű alkatrészekkel igazán versenyképessé vált a gyár. A Galamb József eredeti tervei által elkészített első kis fogyasztású autó, a Ford T-modell 1908-ban született meg, amely hamarosan nagy népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy becenevet is kapott: Thin Lizzynek keresztelték el, ami magyarul nagyjából Bádog Bözsit jelent. Volt ebben némi gúny is, ugyanis a gépkocsi rendkívül egyszerű szerkezetű, minden kényelmi berendezést nélkülöző volt, a göröngyös utakon szinte kirázta az utasok lelkét, de ez senkinek sem számított, hiszen könnyen kezelhető, s ami a legfontosabb, nagyon olcsó volt. Olyannyira, hogy azok is megengedhették maguknak, akik korábban álmodni sem mertek gépkocsiról. Be is indult a termelés. Olyannyira, hogy miközben az ellenlábasok néhány száz autót gyártottak évente, a Ford művek már  elérték a bűvösnek számító tízezres határt. Ugyancsak kevéssé tudott technikatörténeti érdekesség, hogy az ellipszisbe zárt kalligrafikus Ford márkajel is Galamb József leleményességének gyümölcse.

Galamb JózsefA múlt század első évtizedének végére kiderült, hogy nem tudják kielégíteni a rohamosan növekvő igényeket. Ekkor Fordnak mentő ötlete támadt: immár negyven éve, 1870-ben bevezették a chicagói húsfeldolgozók a szalagmunkát. Ma már mindenki számára világos, hogy megsokszorozható a termelés, ha egy-egy munkás csak egyetlen részfeladatot végez el, ebben az időben viszont minden gépkocsit önálló szerelőbrigád rakott össze. Hogy mekkora újdonságnak számított az ötlet,  mi sem bizonyítja jobban, hogy Charlie Chaplin világhírű filmet készített belőle Modern idők címen. Felesleges hangsúlyozni, hogy a gyártósorok gépeit is Galamb József tervezte. Ami olyannyira jól sikerült, hogy technikatörténetet írt vele: 1911-ben indult be a termelés, ebben az évben a hihetetlennek tűnő százezer darabot gyártottak a Bádog Böskéből, amelyet kapkodtak, mint a cukrot. Tehát Galambnak nem volt nyugta: újabb fejlesztésekkel elérte, hogy hat év múltán már egymillió gépkocsi gördült le a gyártó szalagokról évente! Az amerikaiak autóéhsége szinte korlátlannak bizonyult, ami a magyar tervezőt újabb feladatok elé állította. Nem volt rest, addig fejlesztette a gyártósorokat,  hogy a múlt század húszas éveinek elejére a gyár termelése elérte a bűvös kétmilliós határt, amit még napjainkban is csak néhány világcég tud túlszárnyalni. A T-modellt 1927-ig gyártották, összesen tizenhét és fél millió darabot adtak el belőle. Hogy milyen szívós jármű volt, annak fényes bizonyítéka, hogy az ezredfordulón is több mint százezer üzemképes példány volt belőle!  A maga módján világbajnok: igaz ugyan, hogy a    Ferdinand Porsche által tervezett Volkswagen bogárhátújából huszonegy millió darab fogyott el, de ez már egy más korban, egy emberöltővel később történt, amikor az autó az egész világon mindennapos használati eszköznek számított.

Galamb Józsefnek volt még egy korszakalkotó újítása: 1917-ben megtervezte a bolygóműves Fordson traktort. Erre amiatt volt szükség, mivel ez az erőgép korábban igazi férfit kívánt: a tengelykapcsoló és a sebességváltó alkatrészeinek nagy mérete és tetemes súlya miatt a sebességváltás komoly erőfeszítésbe került. Emiatt a háborúba vonult férfiak helyett az asszonyoknak kellett helytállniuk a gazdaságokban. Galamb bolygóműves megoldása egy gyerek számára is lehetővé tette a traktor kezelését. Ezt a rendszert azóta általánosan használják minden tehergépkocsiban és erőgépben.

Galamb JózsefAz első világháború alatt katonai megrendeléseken is dolgozott, tengeralattjáró-keresőt, harckocsikat és repülőgép motorokat is tervezett.

Henry Ford igazi kincsként bánt Galamb Józseffel, nemcsak véleményét kérte ki minden kérdésben, de anyagilag is megbecsülte: ugyanannyi fizetést adott neki, mint amennyit az Egyesült Államok elnöke keresett.

Galamb József sikerei csúcsán sem feledkezett meg szülővárosáról: 1921-ben százezer koronás  ösztöndíjat alapított tehetséges diákok támogatására. Rendszeresen hazalátogatott, viszont a második világháború újra elvágta szülőhazájától. Közben egyre komolyabb gyomor- és szívbántalmak gyötörték, ami miatt 1944-ben orvosa tanácsára nyugdíjba vonult attól a vállalatbirodalomtól, amelynek helyén az ő belépésekor egy kis szerelőműhely árválkodott. . Hetvennégy éves korában, 1955. december 4.-én hunyt el az általa világhírűvé tett Detroitban,  a korabeli autógyártás fővárosában.

Az utókor is méltón kifejezte háláját: több iskolát is elneveztek róla, tiszteletére szobrokat emeltek, az elsőt természetesen szülővárosában, Makón.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>