Zrínyi Ilona halálának háromszátízedik évfordulóján.
A magyar történelem aranylapjainak egyik legfényesebb története Zrínyi Miklós horvát bán dicső hadi tette, aki 1566-ban hat héten át védte Szigetvárt a sokszoros túlerőben levő II. Szolimán (Szulejmán) oszmán-török hadserege ellen, míg végül szeptember 7,-én katonáival együtt hazájáért életét áldozta. Akárcsak Leonidasz spártai király, aki több mint kétezer évvel korábban a perzsák ellen védte utolsó szál emberéig a termopüllei szorost. Áldozatuk nem volt hiábavaló: győzelme ellenére mindkét esetben visszavonulásra kényszerült a nagyhatalmú ellenfél. A szigetvári hős dicső tettét dédunokája, a költő Zrínyi Miklós örökítette meg Szigeti veszedelem című eposzában, amelyet Péter nevű testvére fordított horvát nyelvre, minek következtében a magyar irodalom e csodás alkotása a testvér horvát nép nemzeti kincsévé válhatott. Bár a történelemkönyvek megemlítik, a köztudatban nem túl ismert, hogy e kiváló hadi tettet a család egyik tagja túlszárnyalta: csaknem három éven át eredményesen verte vissza a hatalmas túlerőben levő osztrák ostromot, és csupán keményen kialkudott feltételek mellett volt hajlandó feladni az általa védett várat. E hős Zrínyi Péter gyermeke volt, ráadásul nem is fiú: Zrínyi Ilona, akinek legfőbb cselekedeteként tartják számon, hogy életet adott a Nagyságos Fejedelemnek, II. Rákóczi Ferencnek. Közben sokan elfeledkeznek arról, hogy személyes példája, Munkács védelmében tanúsított kivételes bátorsága mekkora mértékben határozta meg serdülő fiának személyiségformálását, későbbi politikai döntéseit. A magyar történelem egyik legnagyobb hadvezérévé vált csodálatos asszonyt hősiességén túl sajátos kereszt-rokoni szálak is összekötötték ükapjával: a szigetvári hős felesége Frangepán Katalin volt, akárcsak Zrínyi Ilona édesanyja. A család politikai nézetei mélyen befolyásolták későbbi cselekedeteit: a Frangepánok katolikus hitük ellenére Habsburg-ellenesek voltak, a nemzeti függetlenség kivívását tartották legfőbb céljuknak. Ennek néhány évtized múltán tragikus következményei lettek: édesapja, Zrínyi Péter, horvát bánként a Wesselényi-féle Habsburg ellenes szervezkedés egyik vezéralakja lett, akit sógorával, Frangepán Ferenccel együtt csalárd módon Bécsbe csaltak, idegen bírósággal halálra ítéltettek, lábbal tiporva Magyarország jogalanyiságát, Bécsújhelyen kivégeztek.
Ilonát fiatal korától a nagypolitikára nevelték, emiatt nem is tett ellenvetést, hogy férjhez menjen II. Rákóczy György erdélyi fejedelem Ferenc fiához. Házasságuk tulajdonképpen Habsburg-ellenes családi-hatalmi szövetség volt, így házastársként érzelmileg nem kerültek közel egymáshoz. Három gyermekük született: György, a legidősebb, aki csecsemőkorában meghalt, Julianna és a legkisebb, Ferenc. Gyenge egészségű férje, aki ugyancsak belekeveredett az említett császárellenes összeesküvésbe, harmincegy éves korában, 1676-ban elhunyt. A fiatal özvegy ezt követően minden energiáját gyermekei nevelésének, a hatalmas birtokok intézésének valamint Habsburg-ellenes szövetségesek keresésének szenteli. A magyar függetlenségi mozgalom ifjú vezéralakjával, Thököly Imrével egy, az általa adott ebéden találkozott, amely döntően befolyásolta későbbi életét: első látásra beleszeret a tizennégy évvel fiatalabb, a krónikások által ? akik Zrínyi Ilonát ragyogó szépségű asszonyként jellemzik – csak daliásként emlegetett hadvezérbe. A kor zaklatott viszonyainak megfelelően esküvőjüket két csata közti fegyverszünetben tartják meg 1682 júniusában. Még a mézeshetekre sem marad jóformán idejük: július elején az ifjú férj újra hadba vonul, hogy elfoglalja Kassát, Eperjest, a bányavárosokat és egész Felső-Magyarországot. Csakhogy egy év múltán szövetségesük, a török szultán döntő vereséget szenved Bécs alatt, hamarosan Budát ostromolják a császári hadak. Thököly is több csatában vereséget szenved. A hadiszerencse fordulását pontosan jelzi Zrínyi Ilona 1686-ban keltezett levele, amelyben azt írja férjének, hogy akár gyalog is felkerekedne utána, hogy ?egymást vigasztaljuk és együtt legyünk, amint Isten akarja, együtt viseljük a keresztet?. E megkapóan szomorú-szép útra gyakorlati okokból nem kerülhet sor: a hírhedt Caraffa tábornok, az eperjesi hóhér, ostromzár alá veszi a Rákóczy birtokok ékkövét, Munkács várát. De a szépasszony-várparancsnok, akit kortársai nyomán az utókor csak ?fennkölt, férfias bátorságú nőként? tart számon. nem ijed meg, amit férjének küldött levele is bizonyít: ?Ha asszony-ember vagyok is, Munkácson meg mertem őket várni?. A tapasztalt, harcokban edzett olasz hadvezér néhány napos ostromra készül, sőt még azt is el tudja képzelni, hogy puskalövés nélkül megszerzi a várat. Ezért beüzen Zrínyi Ilonának, hogy adja meg magát, ne kövesse férjét öngyilkos akcióiban. A szigetvári hős ükunokája családi hagyományaihoz méltón válaszol: felvonatja a vár tornyára a vörös lobogót, annak jeléül, hogy utolsó csepp véréig harcolni fog. Megszervezi az ellenállást, tízéves, Ferenc fiával együtt járja a bástyákat, hogy lelkesítse a védőket. Az első heves ostrom után a támadók harci kedve lankad, kiderül, hogy korántsem tapasztalatlan civilekkel van dolguk. Ekkor Zrínyi Ilona kicsempészi és Lengyelországban elzálogosítja valamennyi ékszerét, hogy lőport és élelmet vásároltasson, folytatni tudja a harcot. Közben férje egyre kétségbeesettebb kísérleteket tesz a kimentésére. Csakhogy Buda 1686-os visszafoglalása után a szultánnak nagyobb gondja is akad.
Többszöri sikertelen ostromkísérlet után Caraffa ismét ajánlatot tesz: szabad elvonulást ígér, valamint, hogy bár Zrínyi Ilonát Bécsbe internálják, nem szakítják el gyermekeitől. Hosszas, kemény alkudozás után 1688 januárjában a vészesen fogyó készletek miatt Zrínyi Ilona a várat feladja. Haditette a nagybátyja által megénekelt szigetvári hősét jóval meghaladja: három éven át tartotta a Lengyelországba vezető hadi utak legfontosabb végvárát.
Csakhogy Lipót császárnak esze ágában sincs az egyezséget megtartania: elhatározza, hogy a tizenhat éves Juliannából apácát, a tizenkét éves Ferencből katolikus papot farag. Caraffából ezúttal előtör olasz vére: szemére veti az uralkodónak, hogy ő még asszonynak adott becsületszavát soha meg nem szegte, megfenyegeti, hogy a hitszegést világgá kürtöli, ezzel a Habsburgok szavahihetőségének örökre befellegzik. Lipót meghátrál: csupán a prágai jezsuita központba, a Klementinumba száműzi a gyermekeket ? erről ma a cseh fővárosban emléktábla tanúskodik ? de letesz arról, hogy papot neveljen a fiatal Rákócziból.
Thököly továbbra is komoly erőkkel próbálja kiszabadítani imádott feleségét. A hadi szerencse 1690-ben mellé szegődik: a zernyesti csatában diadalt arat, ráadásul Heister tábornokot is foglyul ejti. Hosszas alkudozás után Zrínyi Ilonát sikerül a generálisért kicserélnie. Az asszony hadi értékét pontosan jelzi, hogy Thökölynek egy tábornokot és több főtisztet kellett érte adnia.
Ezt követően már nem szakadnak el egymástól. Olyannyira nem, hogy a döntő zentai vereség után Zrínyi Ilona követi férjét törökországi emigrációjába. Nikomediában halt meg háromszáztíz évvel ezelőtt, 1703 február 18-án. Fia, minden idők legsikeresebb magyar hadvezére diadalának már nem lehetett a tanúja: néhány hónappal később indult a ?Nagyságos Fejedelem?, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. De haló porukban közel kerültek egymáshoz: 1906-ban az országgyűlés határozatára földi maradványaikat államköltségen hazahozatták és nagy pompával a kassai Árpád-házi Szent Erzsébet dómban helyezték örök nyugalomra. Élete párja ? vallási okokból, mivel nem tért át a katolikus hitre ? egy kissé távolabb került tőle: Thököly Imre szülővárosában, a késmárki evangélikus templomban nyugszik.
A cikk megjelent az Új Szó Presszó rovatában