Archívum

A Nobel-díj árnyékában

Teller Ede születésének centenáriumán.  Szívmelengető büszkeséggel valljuk, hogy népünk a világ tudományos élvonalába tartozik, hiszen létszámához viszonyítva magasan a legtöbb Nobel-díjast tudhatja magáénak: minden milliomodik magyar részesült ebben a kitüntetésben.  Számbavétel alkalmával gyakran előbukkan a lehetőség, hogy sokkal többen megkaphatták volna, csak a körülmények kedvezőtlen összejátszása miatt erre nem került sor. A képzeletbeli lista élén Eötvös Loránd áll, akit vagy tucatnyi alkalommal javasoltak elméleteiért és a róla elnevezett inga megszerkesztéséért, amivel kísérletileg is igazolta Albert Einstein általános relativitáselméletének helyességét, amikor […]

A család legjobb matematikusa

Johann Bernoulli halálának kétszázhatvanadik évfordulóján.  Vannak családok, amelyek nagybetűkkel írták be nevüket a művészet vagy a tudomány történetébe, mivel több tagjuk is múlhatatlan érdemeivel vívta ki az utókor elismerését. Ezek közé tartozik a svájci Bernoulli-dinasztia, amely nyolc világhírű matematikust és fizikust adott az emberiségnek. Különösen a két testvér, Jacob (1655-1705) és Johann (1667-1748), valamint ez utóbbi fia, Daniel (1700-1782) emelkedett ki közülük. Jacob Bernoulli a bázeli egyetem matematikatanáraként működött, ebbéli minőségében foglakozott a valószínűségszámítással. Tudományos eredményei napjainkig az egyetemi képzés […]

A magyar nagyipar svájci atyja

Ganz Ábrahám halálának száznegyvenedik évfordulóján. Napjainkban, amikor a modern ipari termékek iránt érdeklődők Nyugat-Európára, Amerikára vagy Japánra vetik vigyázó szemüket, elképzelhetetlen, hogy szűkebb tájainkon születnének olyan korszakalkotó találmányok, amelyek ránk irányítanák a világ figyelmét. Pedig nem is olyan régen, a tizenkilencedik század közepétől, három emberöltőn át Buda, majd Budapest számított a gépipar Mekkájának. Aki korszerű terméket akart vásárolni, annak a Ganz és társa gyárral kellett felvennie a kapcsolatot. A gépipar zászlóshajójával. Azzal a gyárral, amelyet szerény körülmények között a névadó […]

A szép színes világ megálmodója

Goldmark  Péter Károly halálának harmincadik évfordulóján A fejlett nyugati államokhoz viszonyítva meglehetősen későn, 1955-ben jelent meg kísérleti adásaival a Magyar  Televízió, ami azt a képzetet keltheti a kívülállóban, hogy hazánkfiai aligha vehettek részt a huszadik század egyik legnagyobb csodájának a megalkotásában. Ennek épp az ellenkezője az igaz: a kezdetektől fogva az élvonalba tartoztak, Okolicsányí Ferencet, Babits Viktort és Mihály Dénest az elektromechanikus televízió jelentős úttörőiként tartjuk számon, azt meg igazán büszkén vallhatjuk, hogy a világ élethű visszaadását jelentő színes televíziót […]

Az űrkorszak elindítója

Walter Houser Brattain halálának huszadik évfordulóján Alig néhány napja ünnepelte a világ az űrkorszak kezdetének félévszázados jubileumát, tekintve, hogy a műszakilag fejletlennek tartott egykori Szovjetunió 1957. október 4-én felbocsátotta a Szputnyik-1 nevű műholdat, amelynek halk csipogása előrevetítette, hogy egykoron majd égi adók százai sugározzák műsorukat a nézők milliárdjainak, idegen városokban is biztonsággal eljutunk a célhoz a GPS helymeghatározó rendszernek köszönhetően, kontinensek közötti beszélgetéseket bonyolíthatunk le maroktelefonunk segítségével. Ami annál is meglepőbb volt, mivel az ehhez szükséges műszaki eszközt, a parányítás […]

A tudomány hősi halottja

Iréne Joliot-Curie születésének száztizedik évfordulójára Már az ókorban kialakult a tudósnak az a típusa, amely a legnagyobb dicsőségnek tartotta, ha életét az emberiség haladásáért áldozhatja. A ?hősi szenvedély? (furor heroicus) klasszikus példája Empedoklész görög tudós esete, aki kétezer-ötszáz évvel ezelőtt az Etna vulkán kráterébe leereszkedve vesztette életét. Hősiességén felbuzdulva egész tudósgenerációk álmodoztak hasonló életútról, akik közül valóban sokakat utolért a görög zseni sorsa. Annál inkább, mivel a legtöbb esetben csak sejtették a veszélyt, igazából nem tudatosították, hiszen esetleg csak utólag […]

Modern korunk kezdete

Guglielmo Marchese Marconi halálának 70. évfordulójára. El sem tudjuk képzelni életünket rádió, televízió, maroktelefon nélkül. Annyira mindennapjaink részévé váltak, hogy elveszettek lennénk nélkülük. Pedig nem is olyan régen nemcsak, hogy nem ismerték ezeket a találmányokat, de alkalomadtán beteg elme hagymázas szüleményének is gondolták, hogy valaha is nagyobb távolságra vezeték nélkül lehet híreket továbbítani. Így volt ezzel Giuseppe Marconi olasz nagybirtokos is, aki komolyan aggódott tizenéves fiáért. Ő ugyanis tizennyolc éves korára ahelyett, hogy ? olasz vérmérsékletének megfelelően –  a lányokat […]

Az igazi ?iparbáró?

Mechwart András halálának centenáriumán.  Amikor napjainkban a közéleti személyiségek diadalittasan közlik, hogy ismét egy nyugati/távol-keleti nagyvállalat létesített fióküzemet nálunk, a gyanútlan szemlélőben fel sem merül, hogy nem is olyan régen volt oly boldog kor, amikor a magyarországi vállalatot fogadták ekképpen a világ különböző tájain. Amikor Budapest a legkorszerűbb ipar legnagyobb fellegvára volt. Amikor olyan zsenik működtek a városban, mint Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa és Zipernowsky Károly, a transzformátor feltalálói és egy sor villamos motor, egyéb műszaki berendezés kifejlesztői, Kandó […]

Az itthon maradt marslakó

  Marx György születésének nyolcvanadik évfordulóján.  A marslakók vagy fél tucat változatban ismert legendája szerint ebbe a csoportba azok a lángelmék sorolhatók, akik a természettudományok terén olyan kiemelkedő teljesítményekre képesek, amire földi lény aligha, vagyis egy felsőbbrendű civilizáció képviselői. Megszólalásig hasonlítanak az emberekre, viszont van egy közös tulajdonságuk: pocsék angol kiejtésük. Hogy le ne bukjanak ? Szilárd Leó szerint ? magyaroknak mondják magukat. E legenda elterjesztésében fontos szerep jutott a nyolcvan éve született Marx Györgynek, akinek személyében minden idők legjobb ismeretterjesztőinek […]

Két haza büszkesége

Oláh György 80. születésnapjára. Gyakran elhangzik az érv, hogy idehaza aligha tudna egy-egy tudós világraszóló eredményt elérni, a megfelelő körülmények híján. Ez nemcsak napjainkra érvényes, a múltban, pontosabban a második világháborút követő években fokozottan igaz volt. Olyannyira, hogy az 1994-es kémiai Nobel-díj kitüntetettje, Oláh György nem felejtette el életrajzában megemlíteni, hogy milyen nyomorúságos körülmények között voltak kénytelenek dolgozni az ötvenes évek elején. Még megfelelő vegyszerük sem volt a kísérletek elvégzésére, a laboratóriumi körülményekről nem is beszélve. Ő maga úgy jutott […]